Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-272

272* országos ülés október 21-én, hétfőn. 1889. 131 A javaslat ezekkel szemben, midőn a köz­utak engedélyezése, építése, fentartása, a köz­igazgatási és műszaki szolgálat, valamint a fel­sőbb fokú felügyelet és ellenőrzés gyakorlatára vonatkozólag, nemkülönben a rév- és vámügy rendezését illetőleg egy rendszeres egészet ké­pező szabályzatot tár elénk, a közutak építésére, fentartására és kezelésére vonatkozólag azon helyes elvet állítja fel, hogy a költségek azon érdekkör által vi elendők, mely az illető közút létesítése és fentitásánál érdekelve van (IIe­lyeslés) s miután a közutakat a létesítésükhez és fentartáslikhoz kötött érdekkör kiterjedése és mérve szerint, valamint fontosságukhoz és rendel­tetésükhöz képest 6 osztályba sorozta, megálla­pít] a, hogy az állami útvonalak építési és fen­tartási költségei az állam közjövedelmeiből fede­zendők; a törvényhatósági utak építése és jó karban tartására szükséges összegeket az illető törvényhatóság közönsége, a vasúti állomásokhoz vezető utak fentartási költségeit közösen a tör­vényhatóság, az illető vasúti vállalat, továbbá az érdekelt községek, kereskedelmi és ipari válla­latok, a községi közlekedési útvonalakra fordítandó kiadásokat a csoportosított községek, a tisztán községi utak gondozására szükséges kötelezett­séget az illető község lakosai tartoznak előállítani. Az egyesek, társaságok, szövetkezetek által a köz­forgalom czéljaira létesített utak fentartása és ke­zelése pedig a létesítőket terheli. A legfontosabb kérdés a törvényhatósági, a vasúti állomásokhoz vezető, továbbá a vicinális és községi utak építési és fentartási költségeinek miként leendő fedezése. (Halljuk! Halljuk !) Volt szerencsém beigazolni, hogy a fennálló alap, melyen a közmunka tartozás kivetése nyug­szik, akkép, hogy a jelzett hiányok orvosoltassanak, nem helyesbíthető s hogy a társadalom azon osztá­lyai, melyek eddig épen nem, vagy megfelelően nem vettek részt a teherviselésben, a kötelezettségbe más alapon, mint az egyenes adó alapján be nem vonhatók s minthogy két különböző alapon történő kivetés bonyodalmakkal járna és csak szaporítaná a fenforgó aránytalanságokat, leghelyesebb mód­szerül kínálkozik az egyenes adót alapul elfogadni, mi által a közteherviselés elve s az arányos meg­terhelteted leginkább valósítható. Az egyenes adó alapul vétele kizárja a közmunka-tartozások ki­vetésénél eddig felmerült eltitkolásokat és lehetővé teszi, hogy a községekre kiszabandó munka-fel­adat az eddigiekhez képest helyesebben, igazságo­sabban állapíttassák meg; szükség vanreáazonban, hogy az új alapra való áttérés a terheknek inkább mérséklésével, mint fokozásával járjon, mert tagad­hatlan, hogy a kötelezettek a fennálló alapon köny­nyebben tettek eleget kötelezettségüknek. A javaslat a törvényhatóságok által az állami egyenes adók után rendszerint kivethető útadó­százalék maximumát 10%-ben állapítja meg s átlag ily százalék kivetésére szükség is van, ha tekintetbe veszszük, hogy a 33.392 kilométer tör­vényhatósági útnak csupán fentartása, holott V s-a ki sincs építve — kilométerenkint a fentartásra 280 irtot számítván — 9,400.000 frtba kerül, pedig nem Nagyhatjuk figyelmen kivül törvény­hatósági úthálózatunk fokozatos fejlődését, kiter­jesztését, a vasúti állomásokhoz vezető útvonalakra fordítandó költségeket s a helyi érdekű vasutak létesítésére megszavazott tetemes hozzájárulások évi részletét, vagy az e czélból felvett kölcsönök kamattartozásait és törlesztési hányadát; minthogy pedig az 1890 évi költségvetés adatai szerint azon egyenes adók, melyek után az útadó ki­vetendő, 71 millió írttal irányoztatnak elő, a 10% os kivetéssel — pedig ily magas százalék nem is fog minden törvényhatóságban igénybe vétetni, viszont arra sem lehet számítani, hogy a kivetett összeg egész nagyságában befoly — az útadó 7,100.000 forintot tenne ki, mely összeg messze mögötte marad csupán a törvényhatósági utak fentartására igényelt 9,400.000 frtnak. Ha csupán a jelenleg rendelkezésre álló köz­munkatartozásoknak váltságárak szerint számított értékét vesszük tekintetbe, mely pedig sok tör­vényhatóságban elégtelen az útügyi kiadások fe­dezésére, azt találjuk, hogy ennek előállítása végett 10% kivetésével csak lí megyei törvényhatóság állíthatná elő közmunkatartozásának mai értékét és 52 nagyobb százalék kivetésére szorulna, még pedig 15°/ 0 en felül lenne kénytelen kivetni 34 megyei törvényhatóság, köztük Szolnok-Doboka, Fogaras 30—30, Udvarhely 50%-ot Nehogy tehát az adófizető közönséget s főleg a magasabb adófizetőketa 10%-nálnagyobb hozzá­járulásra kelljen köteleznünk, vagy az állam háztartását a törvényhatósági utak segélyezése czímén évenkint több millió írttal megterhelnünk, a nélkül, hogy az illetőkre a jelenleginél nagyobb terhet róna, a javaslat felállítja az úgynevezett útadó minimumok tételét, mely szerint törvény­hatósági útadó fejében mindenkire, még ha ai egyenes adója után kivetett százalék szerint reá ennyi nem is esnék, legalább 3 kézi napszámnak folyó ára vetendő ki, mely azonban nem lehet sehol sem nagyobb összesen 1 frt 50 krnál s hogy e tétel azoknál, kik legalább 2 igavonó állattal birnak, egy igás napszám folyó ára erejéig, mely azonban nem lehet nagyobb 3 írtnál, felemelhető. Az útadónak 10 százalékban való megállapí­tása mellett a 15 frtig terjedő egyenes adóval ter­heltek esnek a minimumok alá, vagyis a megyei törvényhatóságokban összeirt 3,120.000 összes egyenes adót fizető közül 2,488.000 egyén, kik az általuk fizetett 13,192.000 frt egyenes adó után, a minimális adótételektől eltekintve, 1,319.000 frtot fizetnének, holott ugyanők a minimalis adótétel 17*

Next

/
Thumbnails
Contents