Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-271
271. emíigos ülés október 15-éR, kedden. 1889. 123 szeresebb, nagyobb szabású actiónak kell követni. (Helyeslés jóbbfélöl.) Nem esak az képezi feladatunkat, hogy felismerjük a bajokat, hanem ugy a föidmívelés, valamint az ipar- és kereskedelem fejlesztése terén, rendszeres egymásutánban, mindenre kitérjedőíeg, helyes összeköttetésben, az állam és a kormány egész tevékenységét, hatalmának egész erejét, a társadalom e tekintetbeni közreműködését kell igénybe vennünk egy nagyobb rendszeres actiónak kifejtésére. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Nem képezheti, t. ház, feladatomat, különösen nem most, a költségvetés előterjesztése alkalmával, hogy én a teendőknek körét [és egymásutánját s azon kapcsolatot megjelöljem, a melyben azok állanak s részletes tervekkel álljak elé. T. kartársaim, a földmívelésiés kereskedelmi minister urak. kik erre illetékesek, akkor, a midőn annak ideje leend, talán költségvetésük tárgyalásakor kétségtelenül kifogják fejteni az általuk nem csak tervbe • vett, hanem egész rendszerességgel már meg is kezdett nagyobbmérvíí actiónak részletezését. Az ón feladatomat itt csak az képezheti, hogy a költségvetés előterjesztése alkalmával, bizonyságot szolgáltassak a mellett, hogy a kormánynak ebbeli törekvése nem puszta vágyódás, hanem hogy e költségvetés a közgazdasági élet minden ágazatára kiterjedoleg, hol bővebb kézzel, hol, megengedem, talán kisebb összegekben, de viszonyainknak megfelel oleg s igy elegendő összegben nyújtja az anyagi segédeszközöket arra nézve, hogy egy rendszeres, nagyobb szabású, minden ágazatra kiterjedő közgazdasági mozgalom legyen inaugurálható. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Nem merném ugyanezt igy elmondani, humanitárius ós culturalis igényeinknek kielégítése tekintetében ; mert elismerem, hogy ott még sokkal nagyobb ür választ el a határtól, a melyet elérni kívánatos lenne. De a belügyministerium és a vallás- és közoktatásügyi Uiiuisterium költségvetése tanúskodik, hogy itt sem hátraesés, hanem határozott előrehaladás mutat kőzik s hogy culturalis és humanitárius téren is a biztosított fejlődésnek, sőt mellőzhetetlen új intézmények inaugurálásának is meg vannak adva anyagi segédeszközei. Tudom én, t. ház. (Halljuk!) hogy ezeken a közgazdasági teendőkön s culturalis és humanitárius intézkedéseken kivül még oly közszempontok is igényelnek kielégítést, a melyek kielégítése jelentékeny áldozatokat fog maga után vonni, mely áldozatokról e költségvetésben gondoskodva még nincsen. Ilyen mindenekelőtt a politikai administratio közelebb napirendre kerülő reformálása. (Halljuk! Halljuk!) ilyenek az igazságügyi reformok közül azok, a melyek a bírósági szervezet változásában, a bíróságok eljárása módosulásában és a börtönügynek rendezésében nyilvánulnak. Remélem azonban, hogy mind e kérdések megoldásánál és pedig ugy a szervezet, mint az eljárás megállapításánál a lehető, igényeinknek megfelelő legnagyobb egyszerűség f^g keresztülvitetni s alkalmaztatni, ugy, hogy e reformok anyagi erőnk szemmel tartása mellett talán nem is fognak oly jelentékeny kiadásokat képezni a mai szükséglethez mérten. Én remélni merem, hogy e szükségletek egy része, mint például a börtönügynek elodázhatatlan rendezése talán nem is fog egészen az állami kiadásokra nehezedni, hanem legalább részben, más úton és pedig a befolyó bírságpénzek felhasználása mellett lesz megoldható. Végre remélem ugy az igazságügyi reformoktól, mint inkább még az administratio reformjától, hogy ha maradandó kiadások nehezednek is ez által az állami kincstárra, végeredményükben e kiadások csak rövid időre fogják a mérleget alterálni, mert erős bennem az a meggyőződés, hogy ha azok teljesen keresztül vitetnek, hogy ha azok az életbe egészen átmennek, akkor a velük járó kiadások az állam bevételeiben bőven fognak recompensálodni. (Helyeslés jóbbfélöl.) Még egy más kérdést vagyok kénytelen felemlíteni, melyről elismerem, hogy az, még ha akarjuk sem oldható meg azonnal. De ha nem is oldható meg azonnal, legjobb meggyőződésem szerint azonnal hozzá kell fognunk e kérdés előkészítéséhez, hogy annak idején, mihelyt a viszonyok engedik, sikerrel meg legyen oldható. És ez a valutarendezés kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Tudom, hogy sokan vannak, még pedig irányadó emberek, kik ma legalább is elhamarkodottnak, korainak tekintenék e kérdés fejtegetését. Tudom, hogy vannak mások, kik a termelési viszonyok alterálása szempontjából e kérdés megoldását magukra és érdekkörükre nézve veszélyesnek tartanák s azt is tudom, hogy fennálló törvényeink, de meg nekem meggyőződésem szerint is, ez a kérdés csak Austriával együtt oldható meg czélHzerű'en. De épen azért, mert tudom, hogy a közvéleménynek sok tekintetben kell tisztázódnia, mielőtt e kérdés gyakorlati megoldásához foghatnánk, szükségesnek tartottam azt felemlíteni, azért, hogy egyrészt az alkotmányos közvéleményt e helyről is az e kérdéssel való foglalkozásra irányítsam, másrészt,hogy felkeltsem azon igényekés érdekek mielőbbi érvényesülését, melyeket e kérdés megoldásánál okvetlenül figyelembe kellend vennünk. (Élénk helyeslés jobbról.) Tudom, hogy állami bevételeink ugy, a mint most állanak, nem lennének elégségesek arra, hogy e kérdés rendezésének költségeit, még akkor is, ha csak átmenetieknek tekintjük is azokat, azonnal megbírnák. E kérdést a,zonban azok egyikének tartom, melyeket, bármily nehéz is legyen, bármi áldozatot igényeljen is megoldásuk, megoldatlanul Nagynunk, tőlük visszariadnunk nem szabad, mert én Magyarország pénzügyi és gazdasági viszonyaiír
