Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-260

5 2C0. országos ülés június 4-án, kedden. 1889. ország igazságügyi kormányzatáról Szilágyi Dezső minister ur adott? Ha igen, ha mi tudjuk, hogy e kormány mily módon, mily eszközökkel és mily elvek szerint, mily egymásutánban — egyszerre és fokozatosan — kivánja Magyarország közigaz­gatását szervezni: akkor fogunk ítélhetni mind­nyájan pártkülönbség nélkül a felett, hogy ezen kormánynak mily belügyi politikája van; de mind­addig, mig a kormány tagjai közül ez iránt senki nem nyilatkozik — mert a pozsonyi levelet annak venni nem lehet, miután a ministerelnök ur itt e házban ellene nyilatkozott — mig nem látjuk a rendszert, hanem csak egyes jelszavakat, sőt ezek felett ia a kormány tagjainak nyilt, elvi jelentőségű háborúját: mindaddig kérdem, hogyan bízzunk e kormányban s miben bíznak önök ? Ha nincs esz­méjök, nem marad más, mint a személy és ez a ministerelnök. Itt tehát azon kényszerhelyzetben vagyunk, hogy nem látva magunk előtt kormány­zati politikát, hanem kormányzó személyt, kény­telenek vagyunk támadásainkat, miután nem aka­runk szélmalom elleni harczot folytatni, azon férfiú ellen intézni, a ki magában egyesíti az egész kor­mányhatalmat és rendszert, jobban mondva az egész rendszertelenséget. (Ugy van! balfelől.) Azt tartom, hogy a jó közigazgatásnak több­féle módja van és én nem állítom azt, hogy Magyar­országon sehol sincs jó közigazgatás, mert a hol véletlenül vagy kivételesen jó emberek kezében van a vármegye, ott a közigazgatás jő. De ez nem a rendszer, nem a központi kormányzat, nem a kormány érdeme, hanem az alispáné. (Ugy van! balfelöl.) A közigazgatás feladata kettős, békében és háborúban. Békében rossz kormányzattal is meg lehet valahogy élni. Es wird fórt gewurstelt és ki-ki a maga dolgát elintézi, vagy elintézik neki a t. tisztviselők, a mint nekik tetszik, ha törvényesen vagy törvényellenesen, az ország existál, desülyed a nép, az állam. Egy kormánynak azonban mégis az volna feladata, hogy a népet közigazgatásával boldogítsa, segítse, annak ügyeit jól elintézze és egy oly kormány iránt, mely ezt cselekedni el­mulasztja, mely azt a véletlenre bízza, mely azt az egyes tisztviselők önkényére bocsátja, hogyan viseltessem bizalommal ? Talán fontosabb még a közigazgatás feladata háborúban. Mi lesz, uraim, ebből a Magyarország­ból, ha ma vagy holnap Tisza Kálmán vezetése alatt egy nagy háború ütne ki? Vájjon ki vállalja el ezért a felelősséget? El vállalhatja-e Tisza Kál­mán, elvállalhat]"a-e a pénzügyminister ur, a hon­védelmi minister ur, elvállalhatja-e az egész kor­mány, az egész többség, hogy akkor Magyarország közigazgatása teljesíteni fogja, teljesíteni képes lesz-e mindazon feladatokat, a melyeket egy mozgósításnál, háborúban, hadseregünk ellátása, hadseregünk mindenféle szükségeinek kielégítése érdekében az állam közigazgatásától követel? Én jós nem lehetek, tudom, vájjon ily esetben meg­tudna-e felelni a közigazgatásmindeme feladatának; de bizalmam ez iránt nincs s azért nincsen, mert ezen közigazgatásban nincsen semmi rendszer. Ha nincsen rendszer a békében, mikor a dolgok egy­másutánban elintézhetők, hogyan lesz ezzel a köz­igazgatással, ezzel a példátlan rendetlenséggel akkor, ha egy háború teendőinek tömeges halmaza nehezedik reá? Menjünk tovább. Megbizható-e ez a közigazgatás ugy, a mint szervezve van, minden egyes részében, az országnak minden vármegyé­jében, a magyar államiság szempontjából, igen, vagy nem? Én erre nem tudok igennel felelni. A megyéket meg tudnám nevezni, a hol az ott uralkodó pártok, magukat a főispánokat sem véve ki, a nemzetiségi elemekkel —nemzetiségi elemek alatt azokat értve, a kiknek külczélzatú terveik vannak — mondom, a nemzetiségi elemekkel pac­tálnak, a megyei személyes és családi érdekek szempontjából. Ha már most egy administratio, mely ily nemzetiségi vidékeken felelősség nélkül kormányoz, vagy administrál ugyan a felelősség elveivel, de gyakorlata nélkül: az ily közigazgatás érdemes-e a magyar állampolgárok bizalmára nagy válságok esetén 1 Ez a másik ok, a miért én a közkormányzatnak és a közkormányzat élén álló férfiúnak, Tisza Kálmánnak közigazgatási politikáját nem helye­selhetem. Azt hiszem, hogy azoknak, kikre az ország fentartásának főkötelessége háramlik, első köteles­ségük leune ezen férfiút, ki hosszú kormányzásának ideje alatt sohasem volt képes Magyarországot, annak közigazgatását szervezni, sem egyik, sem másik rendszer szerint, hogy ezen férfiút, mielőtt az a nagy háború bekövetkeznék, onnan eltávolít­sák és az ország ügyeinek vezetésével olyan ministert bizzannak meg, a ki ide, ezen ház éle jön saját közigazgatási terveinek rendszerével, hogy ezen ház, ellenzék és kormánypárt egyaránt meg­bírálhassa, mik azon elvek és módszerek, melyek szerint Magyarország kormányoztatni fog ? Mig ez nem történik, ezen kormány iránt bizalommal nem viseltetem. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Másik feladata a kormánynak, a törvényhozás és alkotmányossság. Tisza Kálmán minister­elnökben a magyar alkotmányosság legnagyobb ellenségét látom. (Ugy van! Ugy van! a bal-és szélső baloldalon.) O, mint a parlamentarismus védője kivan szerepelni, hogy milyen jogon, lássuk rögtön. A parlamentarismus az alkotmányosságnak csak egy formája; maga az alkotmányosság abban áll, hogy a nemzet akarata a törvényhozásban meghatározott forma szerint törvényes módon érvényesüljön. Erre szolgál eszközül a parlament és nekem nincs szavam a parlamentarismus formája ellen két okból. Először, mert az a mi magyar

Next

/
Thumbnails
Contents