Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-260

'260. orszáaros'ülés jnnins4-én, kedden. 18SÍ). 7 alkotmányunk, a mi jogunk, a mi várunk; nincs kifogásom másrészt azért sem a parlamentarismus ellen, mert még Európa nem talált fel egy más alkotmány formát, a mely ennél jobb lenne, a mely talán a népek jogát, a nemzetek törvényhozására, a nemzetek boldogosítására jobban érvényesíthetné. Én tehát oly híve vagyok a parlamentarismusnak, mint bárki e házban s csak azt akarom kifejezni, hogy mik a valódi parlamentarismusnak alapjai? Az első az, hogy a nép akaratát az országgyűlésen érvényre juttathassa, mert a nem szabad akarat nem akarat. És itne ezen kormány a választási jogok reformjára nézve számtalan sürgetés daczára soha semmit nem tett; ellenkezőjét azonban: a választások megrontását törvényes és törvénytelen módon igen is eszközölte. Nem akarok itt a corruptióról, a választási visszaélésekről beszélni, hanem arról, hogy Magyarország választási törvényei kétségkívül elavultak. Midőn a 48-iki törvényhozás kiterjesztette az alkotmányt egynéhány százezer emberről, egynéhány millióra, akkor valóban liberális cselekményt tett. Negyven esztendő alatt azonban a viszonyok megváltoztak s a mi választási jogunk semmiképen sem felel meg az alkotmányosság követelményeinek akár a kerületek beosztását, akár a választási census magasságát és egyenlőségét, akár a választási eljárást tekintem, azt kell eonstatálnom, hogy messze elmaradtunk más alkotmányos népek választási rendszere mögött. S én kijelentem azt, hogy én ebben a magyar alkotmányosságra nagy veszélyt látok, mert azt tartom, hogy Magyarországnak kelet összes népei között alkotmányban szabadságban és szabadelvűségben elől kell járni, nem pedig hátra maradni. (Helyeslés.) Kern azok a mi veszélyes embereink, a kik polgártársi jogokkal felruházva az alkotmány sánczaiba bevétettek, habár idegen nemzetiségűek is: hanem ellenségeink azok, a kik ez alkotmánynak köréből ki vannak zárva. Ezek kizárásában rejlik a veszély. Hogyha mi magyar államot akarunk teremteni, szükségünk van először is magyar kormányzatra, mely annak minden ágában ég institiójában,a közoktatást és hadsereget sem véve ki, magyar legyen. (Helyeslés a balon.) Szükségünk van arra, hogy a nép bármely osztályának s pedig vallás és nemzetiségi különbség nélkül, jóléte eszközöltessék, hogy az magát itthonosnak és jól érezze s végül szükségünk van arra, hogy Magyarország minden polgára magát politikailag szabadnak érezze. Csak akkor, ha a polgároknak minden jogokat és szabadságokat megadtunk, követelheti meg a magyar állam, hogy a magyar államiság feltételeit jobban gyakorolják. Megengedem, hogy ez iránt többen az enyéintől eltérő véleményen lehetnek, de nekem az a meggyőződésem, hogy mi nem tarthatjuk fenn a magyar államot ugy, hogy a szomszédunkban mindenütt, Austriában, Szerbiában, Oláhországban több szabadság legyen, mint nálunk. A választási jogoknak semmiféle liberális kiterjesztését a kormánytól nem kaptuk és nem is várhatjuk, én legalább nem várom. De a választási eljárásban is ugyanezen hiány áll elő; mert azt, hogy önök a községekként való titkos szavazást behozzák, ugy hiszem, önök közül senki nem tervezi, valamint nem azt, hogy a választási eljárás elbírálására nézve — ámbár megígérték a törvényjavaslatot arra nézve, hogy ki legyen a mandátumok birája — önök oly törvényt hozzanak, a mely visszaélések esetén nemcsak a kis embereket, a választókat sújtsa, hanem magát a mandátumot is semmisítse meg, hogy a képviselőjelöltek ne merjenek vesztegetni és barátaikat ne merjék törvénytelen és helytelen korteskedésre felhasználni s hogy a közigazgatást se merjék ilyetén módon befolyásolni, mert annak eredménye a mandátum megszűnése lenne. Ezen reformot várjam én Tisza Kálmántól? Minthogy pedig én a választásoknak tisztaságát, a választói jogok kiterjesztését Tiszától soha sem reménylem: én Tisza Kálmán politikája iránt alkotmányosságszempontjából sem erezhetek bizalmat. (Helyeslés balfelöl.) De nem erezhetek, t. ház, bizalmat az alkotmány magasabb fóruma, a parlament iránt sem. (Halljuk! Halljuk!) A parlamentarismus a választások tisztaságában és szabadságában gyökerezik, de a parlamentben fejlődik ki. Ha azt kérdezzük, hogy mivé fajult a parlamentarismus. akkor nézzük magát a parlamentet. Önök szemrehányást tesznek nekünk azért, mert mi a parlamentben erősen, mondjuk ki, merészen küzdünk az önök politikája ellen. Ámde feledik, hogy e küzdelemnek oka az, hogy önök a valóságos parlamentáris küzdelmet innen i rendszeresen kizárták és lehetetlenné tették. És i miért? (Halljuk! Halljuk!) Azért, mert elvül állí| tották fel, hogy itt nem dönt más, mint csupán a számszerű többség. Magától érthető, hogy egy parlamentben, a mely a szabad választásokból indul ki, a mely a nép akaratának törvényes nyilatkozata legyen, ne a kisebbség hozza a törvényeket, ne az döntsön, hanem a többség. De ennek előfeltétele kettő. Az egyik a;:, hogy igazán szabad választásokból származzék, hogy a képviselők ne mondják azt, hogy nekik a megvásárolt mandátum tulajdonuk, hogy ők nem képviselik ennek következtében a választókat, hanem mint virilisták csak önmagukat, mért ez a parlamentnek benső, erkölcsi alapját rontja !e. (Ugy van! balfelöl.) A második pedig az, hogy a kormány és az a párt, a mely többségben van és politikát csinál, birjon elvekkel, a melyek mellett áll, vagy bukik.