Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-271

120 -'!• ors^Aifo* Rles október 15-én. kedden. 1SS!> nagyon jól tudom, hogy az államháztartásnak contirozása lényegesen különbözik minden kereskedelmi contirozástól és hogy az állatnháztartásban a beruházási és átmeneti tételek megítélésénél nem lehet azt a gazdasági elvet szemelőtt tartani, hogy osnk olyasmit tekintsünk beruházásoknak, átmeneti kiadásnak, a mi közvetlenül fog gyümölcsözni és hasznot hajtani, mert ÍIZ államházt rtások eontirozásánál, a beruházások és átmeneti kiadások nem ezen gazdasági szempontból, hnnem az állam ethicai rendeltetésének szempontjából ítélendők meg. (Élénk helyeslés.) Nagyon jól tudom, t. képviselőház, azt is, hogy épen azért egy államháztartás eredményeinek megítélésénél a rendkiviili szükségleteket figyelmen kivül Nagyni sohasem lehet; nem lehet már azért sem, mert ha részleteiben nem is fordulnak elő állandóan, de egész összegükben ^y bizonyos fokig egy maradandó s állandó szükségletet képeznek; de akkor, midőn mint említem, még rendes szükségleteink körében is jelentékeny összegű gyümölcsöző beruházások és kiadások foglaltatnak s daczára ennek, a rendes kezelés 17.310.000 frtnyi felesleget mutat fel. én felemlítendőnek tartom ezt már annak constatálása érdekében is, hogy a magyar államháztartásának rendes szükségletcinek kielégítésén kivül immár oly jelentékeny összegek állanak jendkivüli szükségletek fedezéseié rendelkezésre. (Élénk helyeslés jobb felől.) De ha fel említendőnek tartom is ezt, t. kép viselőház, ezen szempontból, a végeredményt én mégis csak a rendkívüli kiadásoknak, vagyis költségvetésünk nyelvén szólva, az átmeneti kiadások és beruházások és a rendkívüli közösügyi kiadások hozzászámítaná val kívánom bírálat tárgyává tenni és ezeket a kiadási tételeket mind egybe vonva, azon eredményre jutok, hogy :t költségvetés végmérlege 355,663.000 forint kiadással szemben 355,259 000 frt bevételt tüntet fel, vagyis az egész költségvetési hiány404.000 forintot tesz. (Hosszan tartó zajos helyeslés jobbfelöl.) Alig szenved kétséget, t. képviselőház, hogy egy 355 milliós költségvetés keietén belül akár a kiadásoknak apasztása, akár pedig a bevételnek a realitás követelményeinek sérelme nélkül való fokozása mellett nem járt volna nagy nehézséggel e 404,000 frtnyi. hiányt elenyésztetni; de a mint a kiadásoknál egy hajszállal sem akartunk innen maradni az okszerűség által kívánt határon, ugy másrészt a bevételeknél nem a végeredményre voltunk tekintettel, hanem minden egyes bevételi forrást a maga sajátsága szerint a valószínűségnek megfelelőleg bíráltunk meg. így jött ki e végeredmény. MegNagyjuk ezt a nem annyira lényegbe vágó, mint inkább szépséghiányt azon reményben, hogy ha viszonyaink rosszabbra nem fordulnak, tényleg ez a hiány sem fog előállani. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Csak egy tételt vagyok bátor felemlíteni, t, ház, a mely talán magában véve több mint elégséges lett volna ezen 404.000 frtnyi hiány elenyésztetésére és ez az a bevétel, a melyet az állam mint magántulajdonos regale-káitalanítási kötvények kamatai fejében kap és mely 14.000.000 frtnyi tőke után 630,00^- frtra tehető. Ezt a bevételi tételt nem vettem fel az előirányzatba, egyrészről azért, mert lehet, hogy a magánosok regalekötvényeinek értékesítése tekintetében teendő intézkedésekkel az 1888: XXXVI. törvényezikk rendelkezéseinek megfelelőleg ez a 14,000.000 frt névértékű kötvény az évfolyamán, talán mindjárt annak kezdetén egészben vagy részben értékesítendő lesz és igy nem tulajdonképeni bevételben, hanem az ekként befolyt összeg felhasználása által, talán más utón -— a mi iránt egyébként leszek bátor külön előterjesztést tenni — például a függő államadósság egy részének megtakarításában fog nyilvánulni. Mondom, nem vettem fel ezen, a tulaj dónk épeni deficitet ellensúlyozó bevételi tételt azért, mert nem tudtam bizonyosan, vájjon bevételképen vagy megtakarításképen fog-e nyilvánulni; de másrészt nem vettem fel azért, mert habár azt Íriszem, hogy az 1890. év folyamán a költségvetés végmérlegét jelentékenyebben befolyásoló póthítelek nem fognak előállani, sőt azt hiszem, hogy ha az igazságügyi reformok keresztül vitetnek is ez év folyamán, minthogy azok szükségletei csak az év kisebb részére fognak nyilvánulni, ezek sem fogják végeredményben a mérleget legalább jelentékenyen alterálni, mégis azon czél lehető biztosítása végett, hogy kivált akkor, midőn egy rossz termés eredményével kell számolnunk, a tényleges eredmények ne maradjanak az előirányzat megett, sem a kiadások megállapításánál, sem a bevételek előirányzásánál nem akartam minden téren a végső határig elmenni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De, t. képviselőház, talán említenem is felesleges azt, hogy a költségvetésben mutatkozó, viszonylag jelentéktelen, 404 ezer forintnyi hiány nem fog tulajdonképen hitel mi vele tet szükségessé tenni, (Halljuk ! Halljuk !) hanem még azon esetben is, ha az a remény nem fog teljesülni, hogy a tényleges eredmények kedvezőbbek lesznek az előirányzatnál, úgy ezen összeg, mint azon, ugyan külön fedezetre utalt, de egyelőre az állam által előlegezendő és ezért átmenetileg szintén állami kiadást képező 880 ezer forintnyi kiadás, mely az 1889 : XII. t.-cz. rendelkezéseinek megfelelőleg, a Vaskapu szabályozására fordítandó és ezen költségvetés keretébe belefoglalva nincsen, a pénztári készletből lesz fedezhető, a nélkül, hogy állami szükségletek czímén hitelműveletre szorulnánk.