Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-271

271. országos ülés október 15-én, kedden. 1889. 121 S már most engedje meg nekem a t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk!) hogy — a mint ez tőlem talán meg is várható — röviden visszapillantsak a 3 év előtti állapotokra és foglalkozzam azzal a kérdéssel, hogy mennyiben valósult meg az a pénzügyi programra, a melyet a kormány s illetőleg a ministerelnök ur az 1888. évi állami költségvetés előterjesztése alkalmával kifejtett; (Halljuk! Halljuk!) vájjon mennyiben bizonyult helyesnek a megjelölt irány, mennyiben vezettek czélhoz a megjelölt kibontakozási módozatok. (Halljuk!) Akkor, t. képviselőház, államháztartásunkban az egyensúly helyreállítása bizonyos feltételekhez köttetett. Én nem akarok most azzal a kérdéssel foglalkozni, vájjon azok a feltételek teljesedtek e vagy sem? Szerintem legalább is mind nem teljesedtek, mert hiszen — hogy többre ne utaljak — a most előterjesztett zárszámadások igazolják, hogy 1888-ban 19 millió forintot meghaladó öszszeget voltunk kénytelenek rendkívüli közösügyi kiadásokra fordítani és igy már az által is, hogy a kiadásoknak akkori keretén belül nem maradhattunk, legalább is. ha méltányosan ítéljük meg a dolgokat, azt kellene mondanunk, hogy az akkor felállított feltételek mind nem teljesültek. De, ismétlem, nem foglalkozom ezzel a kérdéssel s ugy állítom oda a dolgot, mint hogy ha azok a feltételek mind teljesültek volna, de még akkor is legjobb meggyőződésem szerint el merem mondani, hogy az akkor felállított programra minden ízében helyesnek és valónak bizonyult, (Ugy van! Ugy van! a jobból'Vcton.) Helyesnek és valónak bizonyult annyira, amennyire nem is a méltányosság, hanem csak a jóhiszemű és józan számítás szempontjából bírálva, egy politikai programúinak ily rövid idő alatti megvalósítását követelni lehet. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Azok a bevételek, t. képviselőház, a melyeket annak idején a bor- és húsadó, a ezukor- és sör-adó tételeinek emeléséből, a bélyeg- ós illetékszabályok módosításából helyeztünk kilátásba, számszerűen is mind befolytak. Az a bevételi szaporulat, a melyet a dohányjövedékből helyeztünk kilátásba, ez idő szerint nem folyt ugyan be, de annak befolyása [a dohányjövedék jövedelmezőségének emelkedése által fokozatosan biztosítottnak tekinthető. Végre az akkori pénzügyi programúinak legkiadóbb tétele, a szeszadó, szintén meghozta azt a jövedelemtöbbletet, a melyet a pénzügyi programm felállításakor helyeztünk kilátásba. Megjegyezni bátorkodom e tekintetben, hogy a szeszadóból eddig nincsen költségvetésünkbe beállítva s szerintem nem is állítható be azon jövedelemtöbblet, a mely a törvényjavaslat tárgyalásakor annak indokolásában, mint maximális és később elérhető jövedelem helyeztetett kilátásba; de ha a szesz-pótadóból befolyó összegeket is KÉVH. NAPLÓ. 1887—-92. XIII. KÖTET. számba veszszük, akkor az eredmény igazolja, hogy igenis a szeszadóból is elértük azt a jövedelmi többletet, a melyet pénzügyi programiunk felállításakor kilátásba helyeztünk. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ezen pénzügyi programm valósulásának, helye? voltának tulajdonítható, t. ház, hogy mig rövid két évvel ezelőtt, az új jövedelmi forrásokból eredő új bevételeket számba nem véve, 18 millió 600.000 frtnyi hiánynyal állottunk szemben és e mellett 12 milliót meghaladó összeget szereztünk be az államadósságok törlesztésére új czímletek kibocsátása utján, immár rövid két év lefolyása után csak 404 ezer forint az előirányzati hiány és ki van küszöbölve költségvetésünkből az a bevételi forrás, a melynek kiküszöbölését nem a mostani, hanem egy távolabbi időre helyeztük kilátásba. (Élénk helyeslés jobbfelöl,) Ki van küszöbölve ez a tétel, megengedem, nagy áron, egy, talán sok tekintetben a kívánalmaknak nem egészen megfelelő eonversionalis művelet keresztülvitele folytán, de el van érve a czél, még pedig rövid idő alatt és nem úgy, hogy minden terhet a későbbi nemzedék vállaira hárítottunk, mert a költségvetésre utalok, melynek tételei igazolják, hogy most is 7 millió forintot meghaladó összeget fordítunk államadósságaink törlesztésére. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Fölemlítendőnek tartottam ezt, t. ház, először is azon tétel igazolására, hogy a ministerelnök által akkor felállított pénzügyi programm helyesnek és reálisnak bizonyult. Másodszor fölemlítendőnek tartottam ezt az előhaladást Magyarország consolidatiójának és rendezettségének const itálása érdekében. (Zajos helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) És harmadszor felemlítendőnek tartom ezen eredményeket, t. ház, azért, mert ezekből kell levonni a következtetést a pénzügyi politika terén jövőben követendőkre nézve (Helyeslés jobbfelöl) és ez a következtetés,—t.ház, épen azért, mert a feltárt jövedelmi források nem meddőknek, hanem eléggé kiadóknak, hasznosíthatóknak, jövedelmezőknek bizonyultak, — nézetem szerint nem lehet más, mint az a tétel, melyet már az 1889-iki költségvetés tárgyalása alkalmával néhány hónappal ezelőtt e házban volt szerencsém felemlíteni, t. i. hogy nem a közterheknek bármily leplezett vagy leplezetlen formában való szaporítása, hanem a meglevő jövedelmi forrásoknak okszerű, rendszeres és intensiv hasznosítása adhatja, meg államháztartásunknak azt a bevételi többletet, a melyre szükségünk van. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Épen azért, t. ház, elérkezettnek tartom most az időt, hogy az intensivebb fejlesztés és hasznosítás érdekében, a mennyire lehet administrativ utón. a mennyiben a gyakorlatból szerzett tapasztalatok szerint szükségesnek bizonyult, törvényhozási intézkedések által is tegyük meg a szükséges lépé16