Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-270

2TÖ. országos ülés október 12-én, szombaton. 1889. 111 téliteket és ha helyesli, melyek azon okok, a me­lyekre nézetét s az elkövetett merényletet alapítja. (Helyeslés, ügy van! a szélső baloldahn.) Addig is azonban nyíltan, őszintén, férfiasan kijelentem, hogy én a világos törvény ellenére semmi kibttvót, semmi mesterséges, körmönfont okoskodást elfogadni hajlandó nem vagyok. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Most felolvasom interpellatiómat, (Helyeslés) kérve a t házat, hogy azt a t. honvédelmi minister úrral közöltetni méltóztassék. (Halljuk! Halljuk! a bal- é^szélsö baloldalon.) „Interpellatió a honvédelmi minister úrhoz. A hírlapok egyértelmű közlése szerint a folyó évi őszi hadgyakorlatok alkalmával a honvéd­parancsnokok lakásán fekete-sárga zászló volt ki­tűzve. Minthogy pedig az 1868: XLI. t.-ez. 18. §-a szerint a honvédség zászlója ő Felsége nevének jelvényei mellett az ország színeit és a magyar állam czímerét viseli s annálfogva a fekete sárga zászlónak a honvédség körében való használata törvényellenes: ugyanazért kérdem a t.honvédelmi minister úrtól: 1. Kinek rendeletére tüzetett ki a honvéd­parancsnokok szállására a fekete-sárga zászló s mely időből származik a rendelet ? 2. Szándékozik-e a t. minister ur haladék nélkül intézkedni, hogy hasonló, ugy a világos törvénybe ütköző, mint a nemzet jogait és önérze­tét mélyen sértő eset többé elő ne fordulhasson." (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök: Az interpellatió közöltetni fog a honvédelmi minister úrral. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk a választ!) Báró Fejérváry Géza, honvédelmi mi­nister : Van szerencsém kijelenteni, hogy a vá­laszt ezen interpellatióra a legközelebbi ülések egyikében megadom. (Helyeslés.) Elnök: Következik a sorrend szerint Ábrányi Emil képviselő ur interpellatiója. (Halljuk! Hall­juk! a szélső baloldalon.) Ábrányi Emil: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A színházak száma Magyarországon egy díszes új épülettel szaporodott: a tatai színházzal, mely a lapok jelentései szerint október hó 4-én, a király nevenapján avattatott fel ünnepélyesen egy két­felvonásos német operettel. (Derültség és mozgás a szélső baloldalon.) Ennek a színháznak tulajdonosa gróf Eszterházy Miklós, rendes személyzete pedig különböző apró cseprő osztrák vidéki színpadok kimustrált veteránjaiból és a bécsi conservatorium tehetségtelenebb kezdőiből áll. olyan művészi erőkből, kik felette nagy kitüntetésnek találnák, ha itt Budapesten az orfeumokban, vagy bizonyos földalatti színpadokon harmad és negyedrangú szerepeket osztanának ki nekik. (Élénk derültség és helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek a művészi erők állítólag már régebben játszanak Tatán és a bőkezű Maeeenas az ő kedvükért építette nagy pompával és teljes felszereléssel az új színházat, mely szakértők becslése szerint százezer forintot meghaladó összegbe került. Ennek a színháznak hivatalos czíme magyarul: tatai várszínház; né­metül másképen nevezik; Bécsben a külvárosok­ban, a hol bizonyos körök annál is inkább Tata felé gravitálnak, mert arról értesültek — nem tudom, hivatalos forrásból-e — hogy a magasabb művészet gyakorlásához a tolerautiának ama bizo­nyos oklevele sem szükséges, (Derültség) mondom, a bécskülvárosi művészkörökben a tatai színházat „unser Provinz-Theater K-nek nevezik. A mi a Provinz kifejezést illeti, ebben ők csak a bécsi hírlapírók példáját követik, kik a magyar államiság nagyobb dicsőségére Magyarország fővárosát, Buda­pestet most is az Innland rovatban szerepeltetik, Grrácz,Laibach, Innsbruck és más tartományi Haupt­stadtok társaságában. (Mozgás a szélső baloldalon.) T. ház! Az egyéni szabadságot senki sem tiszteli jobban, mint én. Ha a tatai német színház csak egy zártkör pávát passiójának szol­gálatában virágoznék: érezném, hogy e rövid fel­szólalás, bár indokainál fogva jogosult, mert a közvélemény neheztelését fejezi ki, még sem ide tartozik. De a dolog másként áll. Nagy különbség van egy chambre separée és egy nyilvános színház működése közt. Kezemben van a tatai várszínház szinlapja október 8-ról, mely egy szabályosan berendezett színház minden ismertető jelével bővelkedik. E szinlapon negyedik előadásul többek között két német darab van hirdetve : egy „Nach Tiseh" ezímű „Lustspiel in einem Act von Carl Gröber", — közbe ­vetem, hogy e lerchenfeldi munkában a szereplő' német komédiások között egy magyar járásbiró nevével is találkozunk, — a másik: „Der Türké" „pantomimischer Scherz, in einem Bilde von Leo Fridrich". Nóta bene, ez a pantomimischer Scherz olyan botrányos trágárság, hogy a közerkölcsiség megóvása czímén bármikor rendőri beavatkozást lehetne ellene kérni. A színlap alsó részén vilá­gosan olvasható: Jegyek kaphatók d, e. 9 órától 12-ig a pénztárnál. Ugyanott előjegyzések is el­fogadtatnak. Helyárak: Körszék 2 frt stb. stb. Ismétlem, t. ház, ha a tatai gróf urnak tetszik német cselédet, morva erdőkerülőt, angol lovászt és franczia szakácsot tartani, ehhez senkinek semmi köze. Sőt ha Tatán a gróf urnak tetszik német előadásokat tartani saját külön helyiségében egy e ezélból meghívott magántársaság mulatta­tására: lehet az ízlés szempontjából sajnálkozni a műélvezet e különös nemén, (Élénk helyeslés a bal­és szélsőbalon) de nem kell hozzá ministeri engedély. hogy egy distingnált urakból álló művelt társaság. kritikán aluli német színészek productióiban gyö­nyörködjék. De mihelyt e productiők kilépnek a

Next

/
Thumbnails
Contents