Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-270
Jll 270. országos ülés október 12-én, szombaton. 1889. magánelőadások keretéből, mihelyt rendes helyárak mellett a nagy közönség pénzének igénybevételével folynak: ehhez a belügyministernek igenis van köze, (Élénk helyeslés a bal- és szélső halon) akkor neki, mint utolsó fórumnak előáll az a joga, hogy az engedély megadása ügyében határozzon. Akkor a belügyministernek mint legfelsőbb ható ságnak igenis joga és kötelessége megbírálni, vájjon czélszerü-e Magyarországon szaporítani a német színházak számát, (Ugy van! Ugy) vájjon érdemes- e kitenni annak egy hazafias érzelmű várost, a milyennek Tatát méltán gondoljuk, hogy egy igen erős személyes befolyásnak révén, egy irányadó személyiség rossz példáján indulva, az egész magyar közönség előtt ugy szerepeljen, mint idegen nyelv és alantjáró idegen ízlés uszályhordozója? (Zajos helyeslés a bal és szélső ba'o'dalon ) Hogy a tatai közönség mik épen vélekedik e tárgyban, arra nézve bátor vagyok felolvasni rövid kivonatát egy közle ; énynek. mely a Pesti Hírlapban jelent meg. A hely, a hol e közlemény napvilágot látott, bizonyítja, hogy azt nem a pártszenvedély sugallta. A kivonat igy hangzik: „Méltatlankodással kell tudomást vennünk arról, hogy Magyarország közepén, egy tiszta magyar városban, egy ősne.ues magyar családnak ivadéka a német színészet iránt való hajlandóságát ilyen sajnálatos tettel demonstrálja. Joggal kérdhetjük, hogy mi szüksége van Tatának német színházra ? Joggal kérdhetjük, hogy ha már a nemes grófnak annyira passiója a színészet, oly annyira fényes állapotban levőnek gondolja-e a magyar színészetet, hogy annak támogatásra szüksége nincsen? Hogy miként költi el tízezer- és százezeréit, ahhoz valójában senkinek semmi köze; de hogy a német színészetnek egy magyar városban otthont teremtsen, ez ellen váltig tiltakoznunk kell." (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kérem a t. házat, ne méltóztassék e dolgot kicsinyelni azért, mert nem bir elsőrangú politikai esemény jellegével és fontosságával. Én a magam részérő] a magyar cultura, a nemzeti művelődés szempontjából ennél szomorúbb tárgyat nem ismerek; (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) mert ép oly súlyos, mint megszégyenítő jele annak a meddőségnek, annak a diskarnioniának, mely a nemzeti feladatok, a nemzeti nagy kötelességek felfogásában és keresztülvitelében társadalmunk legkiválóbb tényezőit a nemzet törekvő és lelkes zömét íl elválasztja. (Elénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Ha előttünk mint végezel, mint komoly és valósítható eszmény csakugyan egy európai műveltségtől áthatott magyar nemzeti állam lebeg, akkor ugy illenék, hogy ez a czél, ez a tudat, ez a törekvés a társadalom minden osztályát egyformán foglalkoz tassa ; (Ugy van! a szélső baloldalon) akkor ugy illenék, hogy ezt a tudatot, ezt a czélt a társadalom mindeu osztályában, azzal a kitartással, azzal I a következetességgel igyekezzünk megvalósítani, j mely az önérzetes és életképes nemzeteket jellemzi. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De megvan-e nálunk, t. ház, az együttműködésnek ez a harmóniája? A tatai színház ténye megadja e kérdésre a csattanós választ, küszöbén a magyar színészet fennállása százados évfordulójának, ama magyar színészetnek, mely százéves nyomorúság.! alatt vajmi ritkán élvezte a tatai grófokhoz hasonlók vendégszeretetét, ama magyar színészetnek, mely Tatán most is a kocsiszínben hirdeti a nemzeti genius tekintélyét, mig a bécsi külvárosok söpredék - művészete fényes palotában éli világát. (Zajos helyeslés a szélső balon.) Interpellatióm a következő (olvassa): Interpellatio a belügyminister urlmz. Van-e tudomása a belügyminister urnak arról, hogy Tatán, „tatai várszínház" czímén egy nyilvános jellegű színház működik, mely rendszeres német társulatot tart fenn és német előadásokat mutat be az ottani magyarság közmegbotránkozására ? Ha van tudomása, szándékozik-e a maga törvényes hatáskörében intézkedni, hogy e sziuház nyilvános előadásai jövőre az ízlésnek, a tisztességnek és a tatai közönség általános óhajának inegfelelőleg kizárólag magyarul tartassanak; az ecetben pedig, ha az erre vonatkozó lépések eredménytelenek maradnának, szándékozik e intézkedni, hogy a tatai várszínháztól a színi előadások engedélye megvonassák ? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Helyeslések jobbfelől.) Elnök: Az interpellatio közöltetni fog a belügyminister úrral. Következik Izákovics Milán képviselő ur interpellatiója. Izákovics Milán: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Annak reményében hallgattam eddig, hogy a t. kormány saját initiativából megteszi a kellő lépéseket és a szükséges intézkedést a szerb egyházi kérdés rendezése érdekében. Eme reményem, t. képviselőház, nem teljese dett be, ez indokból kénytelen vagyok szót emelni és a t. ház becses figyelmét egynéhány perezre igénybe venni. Tagadhatlan, t. képviselőház, hogy a múltban hibák történtek; történtek oly hibák, melyek kifolyásából a jelenleg egyházunk terén észlelhető stagnátio minden fokon bekövetkezett. Én teljes bizalommal vagyok a t. kormány iránt és ezt egész őszinteséggel bevallom, azért reeriminatiókba nem bocsátkozom; megengedem: >Iliacos intra muros peccabatur — et extra" ! A múltban történtekre fátyolt vetek; de hazaj íias kötelességem, t képviselőház, oda hatni, hogy a jelenlegi törvényen kívüliség megszüntettessék és ; az 1868-ik éyi IX. törvényczikk egyszer valahára
