Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-247
247. országos ülés május 20 án, hétfőn. 1889. Qf kántortanítók kiképeztetésében, már bent a képezdékben. (Helyeslés bál felől.) Sokat tehetnének a tanügy előmozdításán az ügynevezett állami tanfelügyelők. A lángkeblű b. Eötvös József tanfelügyelői intézménye nem felelt meg'tökéletesen azéletben a hozzá kötött reményeknek. Az állami tanfelügyelő az összekötő kapocs a kormány, egyházak, községek és szülők közt. A tapintatos, bölcs tanfelügyelő [mindenütt módot talál és segédkezet nyújthat, ha valóban hivatásból érdeklődik, ellenkezőleg, ha csupán a statistika összeállításával, mely a körjegyzőktől benyujtátik, fárad — ha tapintatlan — ha csupán uralkodni kivan s összevesz a megyével, papsággal, községekkel, többet árt, mint használ. A t. minister úr e tekintetben óvatosan járjon el, mert non quivis ubique. Végül bátorkodom a tisztelt minister urat az óvodák fölállítására figyelmeztetni. (Halljuk!) És megvallom, örömömre szolgált a t. minister úrtól azon nyilatkozatot hallhatni, hogy az óvodákra figyelemmel lesz. Mert ezek nélkül hijába minden erőlködés, főleg a nevelés és magyarosodás ügyében. (Igaz! Ugy van! a baloldalon ) A ki azt hiszi, hogy lehet óvodák nélkül más ajkúakat megmagyarosítani, az hasonló ahhoz az építészhez, a ki homokra építi a házat. (Tetszés lálfelöl.) Óvodák és mindenekfölött óvodák, de ne legyen különbség az állami és felekezeti óvodák közt, úgyszintén az állami és felekezeti népiskolák közt, (Igaz! Ugy van! balfelöl) hogy míg az elsőkre ezrek utalványoztatnak, az utóbbiak egy pár forintnyi alamizsnában részesülnek; ismétlem, óvodákat ott, ahol termékeny tál-íjra talál. At. minister urnak s vele együtt az államtitkár urnak birtokaik a felföldön,azon a felföldön vannak, melynek népe egész lélekkel csüng a hazán. (Általános élénk helyeslés.) Kétszer, háromszor is megfordul Amerikában, visszatér családjához, magyar akar maradni, legj"obb indulattal, valódi szeretettel viseltetik hazája iránt, de szegény, nem képes Sáros-, Szepes-, Abauj-, Zemplénben, hol sok a mezőváros és temérdek iparos mesterember lakik s már most is itt-ott hangzik a magyar szó, (Helyeslés) azon a felvidéken gondoskodjanak az óvodák felállításáról és én biztosítom a t. cultusminister urat, hogy az a munkás felvidéki nép hálával fog tartozni s tiz év alatt nyelvileg is magyar lesz. (Általános helyeslés.) Ezeket akartam sine ira et studio előadni s kijelentem, hogy 4 a cultus-költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Dárdai Sándor jegyző: Hock János! Hock János: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Már a költségvetés általános tárgyalása alkaimával kifejezést adtam azon aggodalmamnak, hogy a culturalis czélok beleszorítása ily szűk keretbe, a népnevelés sérelme nélkül huzamosan és állandóan fenn nem tartható. Én, t. ház, ezt akkor nem csak állítottam, hanem adatokkal is voltam szerencsés igazolni és bár felszólalásom azon alkalommal csak incidentaliter történt, mindazonáltal most ismétlésekbe bocsátkozni nem kívánok. Mellőzöm tehát azon összehasonlításokat, melyeket a népnév élésünkre fordított államösszegek tekintetében közöttünk és a többi culturállamok között vonhatnék és egyedül azon eredmény mérlegelésére terjeszkedem ki, melyet a népoktatás terén, alkotmányos életünk kezdetétől fogva fel tudunk mutatni. Szathmáry György t. képviselő ur elébb hallott jeles beszédében kedvező adatokban tüntette fel ezen eredményt; hivatkozott a közoktatási bizottság jelentésére, mely ugyanazon alapon mozog. Én megvallom, némileg más következményekre, más eredményekre jutok a tények szigorű kritikája folytán, mint a t. képviselő ur. És ennek okát abban vélem feltalálhatni, hogy különböző forrásokból merítettük adatainkat; mert mig a közoktatási bizottság a közoktatásügy állapotáról szóló ministeri jelentés hivatalos statistikai adatait dolgozta fel és igy azon anyagból merített, a melynek teljes hitelessége, kifogásolhatlan autenticitásához legalább is szó fér, a !dig én adataimat a gyakorlati életből szereztem be és ha azok nem bírnak is a maxi uák és a positiv igazságok természetével, de mindenesetre élethívek és az egyes viszonyokat híven tükrözik vissza. Megengedem, hogy ezen állítás első pillanatban paradoxonnak látszik. De nézzünk a dolog mélyébe, kutassuk azon eljárási módot, a melyen a kormány statistikai adatait beszerzi és rögtön tisztába jövünk az ítélettel, hogy a ki a közoktatás állapotát, a tanfelügyelők által beszerzett statistikai adatok alapján akarja megbírálni, az alaposan téved. Ezen adatok csak Potemkin-falvak, a melyek tényleg csak a létező hiányokat masquirozzák. Minthogy pedig a közoktatás állapotáról szóló jelentés ezen adatok alapján ismerteti a közoktatás állapotát, megvallom, feltétlenül reális értékűnek nem tarthatom. Tény az, hogy ugy itt a házban, mint a házon kívül a közoktatás állapotának megítélésénél sokkal több súlyt fektetnek a statistikai adatok fictióira, mint a népoktatás tényleges állapotának eredményeire. De, t. ház, ha tudjuk, hogy ezen adatokat a közoktatásügyi kormány kezébe azok adják be, a kiket ezen statistikai számok eredményei a legközvetlenebbül érdekelnek, nem is csodálkozhatunk ezen statistikai adatok hiányossága felett. Én legalább comicusnak tartom, mikor a statistikai adatokat a kormány azoktól szerzi be, a kik ezek által leginkább érdekelve vannak. A tanfelügyelő urak igen jól tudják is azt, hogy a bemutatott statistikai számok nem csak a közoktatás állapotának, hanem az ő működésüknek is 12*
