Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-247
90 247. országos ülés május 20 áu, hétfőn. 1889. is megverte atyját. De ezt is meg fogja ám verni ezen fiú, kit itt láttok, csak növekedjék nagyra, mert már is rossz szemekkel néz reá. Tapasztaljuk különösen a köznépnél, hol a nevelés hiányzik, hogy a milyen volt valaki szülei iránt, olyannak fogja tapasztalni többnyire gyermekeit is maga iránt. Egyik nemzedék neveli a másikat; hogy a mai nemzedék milyen, azt nem kell bővebben ecsetelni. Hol az önmegtagadás erénye? Hol a hit? Hol a vallás? Az iskolának czélja, t. ház, embereket nevelni a társadalomnak, hívőket az egyháznak, hű polgárokat a hazának. Az embert két szempontból kell tekinteni; először, mint önczélt, mely saját egyéni boldogságán munkál, másodszor, mint tagját a köznek, mint polgárt, melyért tőle kitelhetőleg önerejéből működnie kell. De a vallásos nevelés nélkül sem az egyik, sem a másik szempontnak nem felel meg a mai iskola. Lejtőre lépett már huzamosabb idő óta a társadalom s különösen a társadalom alja: a köznép az örvénybe lenyúló lejtőre. A ki nem vak, az látja, hogy erkölcsi viszonyaink évről-évre rosszabbulnak. A köznép soraiban oly bűnök követtetnek el, minőket ezelőtt névleg sem ismert. Csalások, szökések külföldre, okirathamisítások, különféle nemű kihágások napirenden vannak. Ezekhez járulnak a régi megszokott bűnök, mint például a mértéktelen korcsmai dorbézolások, lopások, verekedések s ime előttünk áll a mai köznép jelleme. Még csak egy évtized előtt nem lehetett észlelni a nép soraiban valami nevezetesebb erkölcsi sülyedést, de megvolt a köznépnél a vallásosság, Isten iránti félelem, felsőbbség iránti tisztelet; bizonyos neme a becsületérzésnek is. Most e helyett mit látunk? Erkölcsi einismust, mely nem fél Istentől, semmibe sem veszi a felsőbbséget s kineveti a becsületérzést és lelkiismeretességet. (Igaz ! Ugy van !) S ez erkölcsi állapotnak bomlasztó hatása van a köznép testi s egészségi állapotára nézve. A niértékletlenség rombol a test szervezetében, a nemi kihágások kora öregekké teszik a fiatal embereket. Az éjjeli tivornyák letörlik az ifjúság hímporát a fiatalok arczairól s testi szervezetökbe beoltják a sorvadás magját. Ez állítás igazságát bizonyítja a sorozás ered menye. Nem sugár termetű deli ifjak, de csenevész kopasz nyomorékok jelennek meg a sorozóbizottság, előtt (Hosszantartó élénk derültség) egy esztendővel később, negyedik ötödik osztályokat igénybe kell venni s még akkor sem elég a szám. Nevelést, a népnek erkölcsös, vallásos nevelést kell adni. Eskü, polgári eskü! Esküszik mindenki egyformán valláskülönbség nélkül a biró előtt minden sanctio nélkül, esküszik 5 frtnyi bérért, aatirája az eskü szentségének. Nem az Istentől, de csupán a börtöntől fél és ezért annyi sok esküszegé s. (Igás !balfélöl.) Diogenes, midőn Krétában mint fogoly eladatott volna, a kikiáltónak, ki őt kérdezé, mit tudna, minő czímmel ajánlhatná a megvevőnek, azt monda: Mondjad, hogy te olyan embert adsz el, ki a gyermekeknek parancsolni tud. E felelet szolgáljon útmutatásul az igen t. eultusminister urnak, miszerint a tanügy vezetésénél olyan Diogenesei legyenek, kik aztán az ifjúságot nemcsak vezetni, de neki parancsolni is képesek legyenek. (Helyeslés balfelöl.) Rendelkezik-e t. eultusminister ur ily Diogenesekkel ? Néptanítóink túlnyomó többségéből végkép hiányzik minden lelkesültség, ügybuzgalom, nemes törekvés és odaadó működés. És, hogy néptanítóink zöme miért van mégis ennek teljes híjával, az nagyon természetes. Hisz sokkal silányabb a néptanítók anyagi ellátása, javadalmazása, semhogy gond nélkül élhetnének fenti hivatásuknak; nem képesek mindennapi kenyeret szerezni, annál kevésbé a szükséges továbbképzésről gondoskodni. (Igaz! Ugy van! balfélöl.) De maga a tanügyi kormány is lelohasztotta a néptanítók buzgalmát az által, hogy a tanítók sorsát komolyan javítani nem törekedett, de még csak a rég igért nyugdíjtörvény-revisiót sem eszközölte. Csoda-e, ha ilykép a jobb és lelkiismeretesen működő tanító elvesztette a nemes eszmék iránt való lelkesedését és gépiesen végzé munkáját, melyen aztán isteni áldás nincsen; csoda e,ha elkedvetlenkedett, midőn látja, hogy mindenütt mellőztetik, midőn látja, hogy 25—30 évi lelkiismeretes működése után, ha elgyengül s képtelenné válik, 100 frttal nyugdíj azt a tik? (Igaz! Ugy van! balfélöl.) A népiskolák számára kibocsátott Í877. évi tanterv alapjában véve helyes. De mégis van egy nagy fogyatkozása, az t. i., hogy egy kaptafára vonja hazánk összes népiskoláit és a városi 6 tantermtí és külön osztályú iskola és a tanyai iskola közt tanczél, tananyag és tankönyvek tekintetében semmiféle különbséget nem tesz. Ez oly főbenjáró hiba, melynek szomorú következménye abban nyilatkozik, hogy az osztatlan, egy teremben 6 osztályú népiskola tanítója nem képes boldogulni a tanítással. A minister úr bölcsen át fogja látni, hogy egy tanító nem mehet annyira, mint 4, 5, 6 tanító. Példa erre Austria, példa Francziaország — de még a régi magyar rendszer — az elemi és a főelemi iskolák is. Az egykét tanítós iskolák teszik népoktatási intézeteink óriási többségét, ezeket biztos kalauz nélkül Nagyni megbocsáthatlan mulasztás. Különbség | teendő tehát a városi osztálytanítók és a falusi
