Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-247
247. országos ülés májws 20-án, hétfőn. 1889. 35 üdvös intézmények, mikre az ország felvirágoztatására a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a földmivelés, az ipar, a kereskedelem, a közlekedés terén szükségünk van!" Hát a nemzeti cultura terén? Itt nincs semmire szükség? Pedig e nélkül az ipar csak a fakilincs gyártásig és a közigazgatás csak az ázsiai szolgabiróig terjed, sőt e nélkül még a hadsereget is csak megverhetik. (Igás! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ha egy olyan nagy ur, mint gróf Szapáry Gyula, a közművelődést nem nevezi tényezőnek, azon nem csodálkozom, mert ő életében más tényezőket tapasztalt erőseknek; (Derültség balfelöl) de ha Falk Miksa sem sorozza ezt a szűk séges dolgok közé, a ki a tanultságnak becsét egész életében érezte; a ki állását, vagyonát, tisztességét kizárólag tanultságának köszönheti és semmi más tényezőnek nem: akkor ő e nyilatkozatát nem feledékenységből követte el, hanem, mint okos párttag, concessiót tett a kormányban uralkodó felfogásnak. (Derültség és helyeslés a baloldalon.) Ilyen felfogással áll szemben a minister ur a tárczäjára nézve. Egy darab ismertetést e szellemből e költségvetés is foglal magában. Ennek indokolása azzal kezdődik, hogy a kiadás az idén 106.000 frttal többre van előirányozva, de azonnal siet megnyugtatni a pártnak szellemét, hogy ez csak látszat, mert tényleg az állam hozzájárulása 19.000 frttal kevesebb lesz most. Ezzel az előadó ur is dicsekedett előbbi beszédében. Es ez történik, t. ház, akkor, mikor az államháztartás kiadásai 9 1 / 2 millióval emeltetnek. E tényre az előadói jelentésnek mégis az az ítélete, hogy ebben a költségvetésben a művelődés és népnevelés természetszerű fejlődéséről gondoskodva van, hogy abban a fokozatos haladás igényei kielégítést nyernek. Mindazonáltal bevallja, hogy új intézetek felállításával, vagy a mint az előadó ur az előbb szóval monda: „nagyszabású" új intézetek felállításával, vagy a meglevők rohamos fejlesztésével benne nem találkozunk. Hát ha ezekkel nem találkozunk, t. előadó ur, akkor miben van gondoskodva a népnevelés természetszerű fejlődéséről és a fokozatos haladás igényeiről? A t. előadó ura „rohamos haladás" rémét is odaállítja a kedélyek lecsendesítésére. Hát hiszen rohanni senki sem akar s ne is féltse a t. előadó ur a magyar közéletet a rohamra haladás hajlandóságától, mert a mi fajunk ezt a hibát, kezdve a chinai birodalomtól, végig közép Ázsián és Konstantinápoly on, egész Pestig : soha és sehol el nem követte, sem kicsiben, sem nagyban. Még a nevétől is irtózik. (Igazi XJgy van! Derültség a baloldalon.) És a mikor a t. előadó ur ezzel akarta megijeszteni a magyart: jó psychologusnak bizonyította magát. Én elismerem, t ház, hogy a közművelődés mindenik fokozatának van olyan haladása is, mely az új intézetek felállításától és a több kiadástól független ; de ez az államköltségvetéstől is független, annak számjaiban ki nem fejezhető s a t. előadó ur sem ezen haladásról beszél itt, hanem arról, melyről a költségvetésben szokás gondoskodni, ilyet pedig egyet sem tudna megnevezni. Elengedem, hogy rohanást mutasson; megelégszem, ha csak lassú, organicus mozgást tud mutatni; és elengedem, hogy „nagyszabású" új intézetek felállítását nevezze, mutasson csak kisszabásúnak felállítására, bár egyre. (Tetszés balfelől.) Mindenki tudja, t. ház — s előbbi beszédében az előadó ur sem hallgatta el ugy, mint a nyomtatott jelentésben— hogy a cultus-budgetben egy pár év óta, de különösen a jelen költségvetésben teljes stagnatio állott be. (Ügy van.' balfelől.)Kész vagyok megengedni, hogy ezt a pénzügyi helyzet parancsolja; kész vagyok megengedni, hogy ennek parancsszava feltétlen. Tapasztalás bizonyítja, hogy a magán ember is, mikor pénzügyei roszszabbra fordulnak, legelőször háztartásának művelődési szükségleteit szokta megszorítani és ez az ő elaljasodásának kezdete. (Igaz! Ugy van! balfelől) Egy szóval sem vitatom, nem mondok Ítéletet felette, hogy ez a megállapodás nem kényszerhelyzet; de azt igenis állítom, hogy megállapodás van az egész vonalon, hogy ebben a költségvetésben a fokozatos fejlődés és haladás igényeiről gondoskodva nincs. (Igaz! balfelől.) És ha nincs, akkor nem is kell azt állítani, mert nem igaz és mert a haladás és fejlődés fogalmait meghamisítja. (Helyeslés balfelől.) Maga a minister azzal jellemzi e költségvetést, hogy elment benne a takarékosság legszélső határáig; és a kormány mai szónokai is ezt mint egy dicsekedéssel emlegették. Ez eszembe juttatja egy jó barátomat, (Halljah!) a ki szülőitől örökölt 10,000 frt évi jövedelmet. Nem nagy vagyon, de elég arra, hogy okos ember a tisztesség színvonalán tarthassa belőle a házát és még vagyona öregbítését is eszközölhesse. Hanem az én jó barátom — gondolom 14 évi gazdálkodás után — oda juttatta magát, hogy már a fele jövedelme le volt foglalva az adósságai kamatjára. (Derültség.) Ekkor igyszólott hozzám: „Ráléptem végre a takarékosság útjára, elmentem abban a legszélső határig, (Derültség balfelöl) nem fogom taníttatni a fiamat s ezzel megtakarítok évenkint 1000 frtot". (Derültség balfelöl.) Olyan takarékosság van ebben a költségvetésben is. (Igaz! Ugy van! Tetszés a baloldalon.) Az új minister ur ezt a költségvetést nem szerkesztette, csak magáévá tette. Ebben még a régi szellem leng, mely a „haladás, fejlődés, fokozat" és- több eféle üres szólamokkal akarja jól tartani az éhező ügyet. (Tetszés balfelől.) Én
