Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-247
g4 247. országos ülés májas 20-án, hétfőn. 1889. ennyi ritkán adatik egy kormányzónak s ezen idő egy harmada is elég arra, hogy egy határozott egyéniség a maga bélyegét rányomja az általa kormányzott ügyre. A magyar oktatásügyön is meglátszik a Trefort keze nyoma és ha ezt egy szóval akarom jellemezni, azt kell róla mondanom, hogy ezen egész ügy nélkülözi az őt megillető tekintélyt. Pedig Magyarországon az egész kormánynak, de különösen a cultusministernek úgyszólván a túlhajtásig kellene oda törekednie, hogy az oktatásügy tekintélyét emelje; nemcsak hogy emelje, de megteremtse; mert ez a múltban sem létezett soha. A magyar geniust e tekintetben a magyar népszínművek tükrözik vissza igazán, a melynek typicns alakjai a részeg iskolamester és a félbolond tudós. (Igazi Ugy van! bálfelöL) A Nagy Friedrich-aneedoták közt olvastam, hogy a király egyszer fényes kíséretével meglátogatott egy falusi iskolát. Mindenki levette kalapját a király jelenlétében, csak a tanító nem, sőt túlzott tekintélylyel viselte magát. Mikor aztán az iskolából kijöttek, térden állva kért bocsánatot a királytól, mondván, hogy tanítványai nagy kárát vallanak annak, ha rájönnének, hogy a világon nálánál különb ember is van. (Derültség.) A uagy király helyeselte a felfogást, az utódja pedig e derék Schulmeisterek segítségével később a világurává lett. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) A folyó évi porosz trónbeszéd is első helyen emlékezik meg a eultura szükségleteiről s a népoktatás javára hozandó nagy áldozatokról. Ezek egészen más arányszámokat tüntetnek fel, mint a milyeneket az előbb Szathmáry György képviselő úrtól hallottunk. De, t. ház — a mint mondám — a magyar genius e tekintetben egészen más s ettől a kormánytól nem lehet megtagadni, hogy a eultura becsét és tekintélyét illetőleg, a nemzeti geniusnak hü kifejezője. (Derültség balfelöl.) Kőrösi Sándor: Igaz! Kovács Albert: Előbb a puska, azután az iskola, előbb a Duna-szabályozás, azután az iskola, előbb az ipar, a kereskedés, a gőzhajó és minden előbb és legutoljára az iskola; Kőrösi képviselő ur szerint igaz, hogy ezek kormánypárti kifejezések, (Derültség balról) minthogy pedig a mindennek sorozata soha el nem végződik, tehát az iskola sohasem következik. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Sok magyar embertől hallotta az új minister úrén is soktól hallottam — hogy a népiskola kártékony intézet, mely csak a nép elégedetlenségét mozdítja elő. Ezen szellemmel megküzdeni a magyar közoktatás fővezérei közül eddig még egyik sem volt elég erős, legkevésbé a minister ur közvetlen elődje. Eötvösnek volt aféle gondolatja, hogy a közoktatás tekintélyét emelni kellene s ezt — hiven a magyar geniushoz — ugy hajtotta végre, hogy a szegény tanfelügyelőket kinevezte királyi tanácsosoknak s adott nekik lovagrendet. (Derültség.) Ezen nevetni való kísérlet után több ebben az irányban nem történt; hiszen jó is, hogy a mondotthoz hasonló nem történt több; hanem az ellenkező irányban történt annál több és eg:y pár adatot ilyent is fel fogok hozni. (Halljuk! Halljuk!) Három év előtt, a túlkiadások hires korszakában kimutattam a volt ministernek, hogy 1885-re népnevelési szükségletek czímén kért a háztól egy millió forintot, holott a fennálló és leszállíthatlan szükséglete 1,436.000 forintot tett és 1886-ra kért egy millió százezer forintot, holott 1,674.000 frtig állott kötelezettségben, nem számítva a tárczájának az utóbbi években egy pár millióra felhalmozódott adósságát. Mikor a ministertanácsnak az volt a pénzügyi politikája, hogy tetszetős költségvetést kell csinálni, azután a túlkiadást zárszámadásilag igazolni — mert a ház a költségvetést szigorúan bírálja, a zárszámadást pedig nem — akkor ezen odiosus eljárásnak a főodiumát a cultusministerre rakta, mint a kinek személyével és ügyével legkönynyebben el lehetett bánni. Ennek aztán nem lehetett más következése, mint hogy az érdeklett tanítók hónapokon át nem kapták meg a fizetésüket. (Igaz! a bal- és szélső baloldalon) Magam is ismertem oly községet, hol az ilyen szegény tanítókat a falusi jó emberek gyámolítgatták egy-egy véka liszttel, egy-egy kenyérrel, hogy éhen ne veszszenek. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) ítélje meg a minister ur, hogy az ilyen eljárás mennyire volt képes emelni a közoktatás tekintélyét? És ezen állapot évek során át tartott. Akkor indult meg azon áramlat, mely a eompromittáít állam kezéből számos községi iskolát visszavezetett a felekezetek sokkal komolyabb és sokkal tisztességesebb gondozása alá. Az idén a kormánypárt újévi gratulatiója alkalmával, az egyik szónok, gróf Szapáry Gyula, igy szólott: „Minden országban főleg három tényező van, melynek helyes vezetésétől függ az ország jólléte és fejlődése; ezek: a külügyek vezetése, a pénzügyek s ezekkel összeköttetésben a gazdasági fejlődés és a közigazgatás. Hát a'nemzeti művelődés ? Ez nincs a tényezők között. (Közbeszólás a jobboldalon: Ez alatta értetik!) Beőthy Ákos: Jobb lett volna a többit alatta érteni! Kovács Albert: A másik szónok pedig, t. i. Falk Miksa, igy szólott: Pénzügyeink rendezését pártunk sohasem tekintette végczélnak, hanem csak nélkülözhetlen előfeltételnek azon eszközök előteremtésére, melyeknek segélyével életbe léptethetők lesznek egymás után mindazon
