Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-245

48 245. országos ülés május 17-én, pénteken. Í885>. matját sohsem látjuk, mert például a raktáraknak stb.-nek, ha a selyemtenyésztés egyszer összeomlik, soha semmi hasznát nem vehetjük. Ehhez, ha hozzávesszük a 15.000 frtot, ez kitesz összesen 144.000 frtot. Én tehát azt hiszem, hogy midőn a selyemtenyésztésre kiadott összegek nem fizetik meg a kamatot sem akkor, midőn az ország 125 —126 millió frt kamatot fizet kölcsönei után, ezen kamatterhet rá kell róni, ha önmagunkat nem akarjuk megcsalni, a selyemtenyésztés terhére. Én tehát azt állítom, hogy nekem mindig igazam volt; a minister ur pedig, mikor ismételve csak 15.000 frtot emlegetett, a kormányt s a törvényhozást akarta félre vezetni és én itt megint azt állítom, hogy a minister úrban sokkal több életrevalóság van, mintsem ilyen indokolásokat eorreetnek és ezen tételt igy, a mint van, megszavazhatnak tartaná. Tehát valamit okvetlenül tennünk kell. Hogy én tettem s hogy én a legjobb akarattal viseltetem a selyemtenyésztés iránt, megmutattam akkor, midőn én egyedül adtam be indítványt, határozati javaslatot ez irányban; de én sern a túloldalról, sem ezen oldalról, sem Mudrony képviselőtársamtól nem hallottam egyáltalában tervet. Ám, a ki tud, mondjon jobbat. De én még most is mondok jobbat, bár nem az én nézetem, hanem a fejlődésből, a többség akaratából kiindulva teszem ezt. Ha már a selyemtenyésztés csakugyan olyan életre való, a milyennek nem hiszem, de a milyennek fejlődése mutatja, ha már lV» milliónál többet kell belefektetni, akkor Hoitsy képviselőtársam szerint is nagyon visszás dolog az, hogy mi nyers terményeinkkel kimegyünk a külföldi piaczra, Imgy azokat ott kínáljuk és alig tudjuk eladni a nyersen lemotóllált selymet, akkor oda kellene törekedni, hogy ezen fejlődésben lévő selyemtenyésztésnek gyárai is legyenek, melyek ezt a nyers szövetet felhasználva, ne legyünk kénytelenek a mi pénzünket külföldre kivinni. És megvallom, beszéltem a selyemtenyésztési biztossal, a ki, ugy látszik, ezt az eszmét kedvezőnek gondolja és érzi magában az erőt, pedig Bezerédj sok akadályt volna képes leküzdeni, ezt nem tagadom, mert oly erélyes, kitartó, ambitiozus, ezen eszméért lelkesülő ember. Ha van valaki, a ki ebbe az eszmébe életet volna képes beleverni, ezt csak Bezerédj Pál volna. Gondoskodjunk egy önálló selyemgyár létesítésé ről; tegyenek önök indítványt, mutassák ki, hogy életre valók, gondolja át az eszközöket a kormány, hiszen mindig az volt sürgetésein és nem beszéltem soha ellenszenvről a selyemtenyésztéssel szemben, hanem csak azt hangsúlyoztam, hogy legyen életre való és feleljen meg azon hivatásának, a mely hivatásra utalva van. Ezek voltak szerény észrevételeim, s nem is tudom megtagadni az előirányzott összeget, mert annyira belementünk már ebbe, hogy belenyugszom a tett intézkedésekbe, de kérem a kormányt, hogy rántsa ki a selyemtenyésztést valahára szerencsétlen helyzetéből és tegye meg ez irányban a kellő intézkedéseket. (Helyeslés a szélső halon.) Nagy István jegyző: HoránszkyNándor! Horánszky Nándor: T. ház! Az előttem szólott t. barátom helyesen jegyezte meg, hogy az oly kérdésekben, mint a minő ajelenlegí, t. i. a selyemtenyésztés kérdése — ón ugyan máskor sem cselekedtem másként — igyekeznünk kell magunkat pártszempontoktól távol tartani és a kérdéseket a teljes objectivitás alapján ítélni meg, Ebből a szempontból kiindulva, nem tehetem, hogy az előttem szólott t. képviselőtársam észrevételeire néhány megjegyzést ne tegyek és pedig különösen pénzügyi szempontból, miután már a múlt évben megragadta figyelmemet, mint a pénzügyi bizottság egyik tagjának, az előttem szólott t. barátom felszólalása azon irányban, hogy vájjon mennyiben állanak, mennyiben forognak fenn azon állítások, melyek selyemtenyésztésünkre vonatkozólag, a pénzügyi szempontokat olyan súlyosaknak és hátrányosaknak ítélik meg. Én igyekeztem nem kizárólag egy évi eredményről, — mert a hiba épen ott van, hogy itt a naptári év a gazdasági évvel nem vág össze, következőleg itt a zárszámadások kizárólag egy évre nem combinálhatók helyesen — hanem igyekeztem több évet összefoglalva, magamat a pénzügyi eredményekről informálni; és én 1880-tól az 1886-iki év végéig több évet összefoglalva azon eredményre jutottam, hogy rendkívül kicsi, és csekély az az összeg, melyet az állam e czélra áldozatul hozott. Én adatokkal fogok t. barátomnak szolgálni, legyen kegyes azokat utána nézni és bírálata tárgyává tenni. Megjegyzem azonban és előre bocsátom, hogy igaz, miszerint a zárszámadások az intercalaris kamatokat nem tüntetik ki, de ezek korántsem oly nagyok, mint a minőknek azokat t. barátom hiszi, mert évközben adatnak és vétetnek a szükséges előlegek és a bevételek ugy, mint a kiadások gyorsan forognak és igy nem nagy azon állandó forgalmi Ö3Zszeg, melynek mint végeredménynek combinatióba vétele az intercalare szempontjából figyelembe jöhet, igen csekély. lS80-tól 1886-iki évvégéiga zárszámadás eredményei a következőleg állanak. Az államtói igénybe vett előleg a mondott éveken keresztül mindössze 1.411,853 frtot tesz, viszont az államnak ezen előlegek fejében visszafizetett összegek ugyanezen időtartam alatt 1.210,617 frtot tesznek, a különbözet tehát 201,234 frt, vagyis ez az az összeg, melyet a selyemtenyésztés az államtól visszatérítés nélkül 6 év alatt igénybe vett. Ha már most ehhez hozzá veszem a selyemtenyésztés saját jövedelmeit, melyek az