Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-245
245. országos ülés májas IT-én, pénteken. 1889. íielőbbiekkel nem azonosak és ezen 201,000 frthoz hozzáadom a selyemtenyésztés saját bevételeit, melyek 1,269.069 frtra rúgnak, kijön, hogy az az összeg, a mely a felhasználhatóság szempontjából ez iparág rendelkezésére állott, 1.273,687 frtot tett. Már most hogy állunk e számítással ? Az államnak vissza nem térített előlege 201,234 frt, miután azonban a felhasznált összes kiadások 1.273,000 frtot tesznek, a különbözet csakis 196,616 frtottesz. Azonban evvel szemben áll először az évenkinti azon dotatio, melyet az állam visszatérítés nélkül ad azon czélra, hogy a selyemtenyésztést meghonosítsa, továbbá szemben állnak azon ingóságok és beszerzett értékek, melyek a selyemiparkezelés tekintetében szükségesek és megvannak s melyek, hogy ha az évenkinti elhasználást is leszámítjuk, az 1886-ik év végeredménye szerint, mintegy 83.300 frtot tesz, következőleg tehát, ha e két összeget figyelembe veszem, kijön, hogy a 201 ezer írttal szemben, mintegy 163 ezer frt az, a mi részint, mint állami subventio, részint, mint befektetés tényleg megvan, minek folytán tehát e 201 ezer frt sem tekinthető elveszettnek. így állván a dolog, azt gondolom, hogy nálunk sem lehet közömbös az, hogy az állam támogasson egy, habár kezdetben csekély jelentőségű, de majdani kifejlődésében fontosnak mondható oly iparágat, mely az állam gazdasági érdekeire jelentős befolyással lehet, önmagától semmi sem készül és kivált a közgazdasági téren kell elősegíteni minden oly intézményt, melyet az ország érdekében hasznosítani akarunk. Ha már most a kimutatott csekély áldozattal szemben azt látom, hogy egyfelől évről-évre tért foglaló iparággal állunk szemben, hogy továbbá azon pénzösszeg, mely igy forgalomba jő, szintén jelentékenyen hat a közjóra; ha figyelembe veszem, hogy ez iparággal a társadalom oly tagjai foglalkoznak, kik talán tevékenységüket más téren nem hasznosíthatnák: akkor nem volna helyes oly mostohán ítélnünk a földmívelésügyi ministerium munkásságának ezen ágazatáról, a mint ezt a t. előttem szólt képviselő ur tette. (Helyeslés jobbfelöl.) Szerintem is annak kell lenni a czélnak, hogy valahára ez iparág szintén a saját lábára álljon és a kormány róla kezét levegye. De mindaddig, mig az saját erejéből meg nem élhet, hibának találnám az elért eredményt az által devastálni, hogy ez iparágtól a további támogatást malmost megvonjuk. (Helyeslés jobbfelöl.) Óhajtom, hogy ezen iparág minél előbb a maga lábára állhasson, de sem az áldozatokat nem tartom oly nagyoknak — és erre nézve adataim a zárszámadásokon alapulnak — sem ez iparágat nem tartom oly csekélynek, melynek támogatását már ma meg lehetne szüntetni. Én tehát megszavazom a tételt. (Helyeslés a bal- és jobboldalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XII. KÖTET. Gróf Szapáry Gyula, földmivelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T.ház! Megengedem, hogy a selyemtenyésztés még nem érte el azt a fokot, a melyet az eddig elért eredmények alapján remélni lehet. (Halljuk! Halljuk!) Azonban constatálom, hogy ezen iparág rövid fejlődése alapján,igen nagymérvű és nagy hasznú közgazdasági ágazatnak mondható, mert ez a közgazdaságnak oly ágazata, a mely a legszegényebb sorsú és gyengébb testalkatú fiatalabb munkaerők felhasználását teszi lehetségessé. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezt tehát ápolni én is igen fontos feladatnak tartom és azon eredmények, melyek eddig elérhetők voltak, első sorban és kizárólag azon selyemteuyésztési biztos érdemei, ki egész lelkesedéssel, odaadással és önfeláldozással karolta fel ezt az ügyet és érte el ezeket az eredményeket, melyeket ma láthatunk. (Igaz! TJgy van!) Azt állította az egyik felszólalt t. képviselő ur, hogy a selyemtenyésztésre nincsenek meg a kellő módok és kellő eszközök és hogy a climaticus viszonyok sem megfelelők. Engedelmet kérek, az ország igen nagy részében a climaticus viszonyok teljesen kielégítők és a szederfalevelek minősége is nemcsak kielégítő, de jó, sőt az erre leghivatottabb milanói intézet részéről, mely ezen kérdés analysisével foglalkozik, azon jelentés adatott, hogy a Magyarországon termelt gubók, a lehető legjobb minőségűek, a mi különösen a szederfalevelek jó minőségének köszönhető. így tehát egyáltalában nem áll az, hogy ezen gazdasági ágra nézve nálunk a viszonyok megfelelők nem volnának. (Helyeslés jobbról.) Az is említtetett, hogy ha már ily nagy összeget költ az állam, ámbár ez nem nagy, a mint azt Horánszky képviselő ur ki is mutatta, igyekezzünk azon is, hogy a selyem gyárilag itt dolgoztassák fel. Kétségkívül ennek kell lennie a végczélnak; de ezen czél még sokkal nehezebben érhető el, mint magának a gubónak, a magyar selyemnek előállítása, (ügy van! jobbfelöl.) Erre is kell törekedni, de ma még méltóztassanak megengedni, mindamellett, hogy oly nagy lendületet vett aselyemgubó-termelés, ez még nem oly nagymérvű, hogy ez egy nagyobb gyár létesítését lehetővé tenné. (Ugy van! jobbfelöl.) Hogy a teher nem oly nagy, mint azt Petrich képviselő ur mondta, azt Horánszky képviselő ur már kifejtette és maga az a számítás, mely a teher legnagyobb részét foglalja magában és mely szerint a másfél millió frt után a kamatot az állam fizeti, azért nem áll, mert ez sem az egész esztendőre számítandó, hanem azon időre, mig ezen összeg ismét visszatérittetik. (Ugy van! jobbfelöl.) Kétségtelenül áll az, t. ház, hogy tekintettel pénzügyi helyzetünkre, ezen ág fejlődése érdekében nem lehet következetesen és folyton azt tenni, 1
