Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-245

245. országos ülés május ií»én, pénteken. 1889. 47 lelt eredményeknek — nem tartaná az állam jelenlegi pénzügyi helyzetével megegyeztt thetőnek s azért felhivandónak tartja a ministert, hogy e termelési ág további fejlesztésében az elért eredmények minden koczkáztatása nélkül oly arányokra szorítkozzék, melyek a jelenleg nyújtott állami szolgáltatások és előlegek segítségével megvalósíthatók." x\jánlom a t. háznak ezen határozati javaslat elfogadását. (Helyeslés jöbbfdől.) Nagy István jegyző: Petrich Ferencz! Petrich Ferencz: T. ház! Látván a közönyt, mely tavalyi többszöri felszólalásaimat kisérte, feltettem magamban, hogy ismétlésekbe nem bocsátkozom és ezt nem is tettem volna, ha más, még szomorúbb tapasztalás nem indított volna ezen elhatározásom megvalósítására. Őszintén megvallom, véghetetlenül rosszul esett, hogy a múlt évi tárgyalások után épen az ellenzéki lapok nyilatkoztak az egyenesen csak magam nevében kifejezett aggodalmak ellen és épen ezen pártnak a közgazdasági téren elismert tagja. Mndrony Soma t. képviselőtársam, a ki soha egy érvvel sem igy ekezettaggodalmaimatmegszüntetni, az „Egyetértés'-ben határozottan a párt nevében nyilatkozott, felszólította a kormányt, hogy haladjon a maga utján és biztosította, hogy pártunk támogatni fogja. T. ház! Én a párt nevélen nem nyilatkoztam soha, közgazdasági kérdést pártkérdésnek nem tekintettem (Helyeslés a szélső haloldalon) és kimondom nézeteimet még akkor is, ha magam maradok. Ezek előre bocsátása után kijelentem, hogy ezen tárgyhoz, meglehet ma utoljára szólalok fel, mert az ügy oda fejlődött, hogy az igen t. minister urnak, akár akarja, akár nem, a selyemtenyésztésügyében végre tennie kell valamit. Itt is beszéljen a volt minister urnak indokolása, mert az legjobban magyarázza, hogy mily természetes helyzetben vagyunk. A volt minister ur indolásában azt mondja : (Olvassa) „Tekintettel az ország jelenlegi pénzügyi viszonyaira, az 1888. évben törekvésem oda irányult, hogy a selyemtenyésztés lehetőleg az eddigi terjedelemben maradjon meg s ennek folytán a kincstárnak évről-évre tetemes előlegezési és beruházási költségekkel való terheltetése lehetőleg csökkentessék." Tehát a minister ur belátja azt, a mi az én aggodalmaimat szülte De mit tesz? Megköti a gyermeknek kezét, lábát, hogy semmi se legyen belőle. De szerencsére ott van a selyemtenyésztési biztos, a ki nem Nagyja a gyermeket megkötni, haladjon a maga útján. És mi lett a vége ? Tavaly 800 ezer, az idén 1,600.000 frtot, tehát kétszer annyit tesz ki a selyemtenyésztés czímén kért és kiutalványozott összeg. Csak azon rövid idő alatt, mióta tagja vagyok a t. háznak és a mióta ezen ügyet figyelemmel kisérem, mi tötént? Az első évben 300 ezer forintot tett a befektetett összeg és ez évenkint megduplázódott; tehát megvallom, bámultam ezen haladást ; hogy természetes-e az vagy nem, azt nem vitatom, eleget vitattam; én a t. ház többségét arról meggyőzni nem voltam képes, hogy ez nem természetes haladás, tehát Nagyjuk el, fogadjuk el a tényt ugy, a mint van; elég az hozzá, hogy minden esztendőben megkétszereződik a tétel ugy, hogy attól lehet tartani, hogy mához egy évre 3 millió lesz a költség, mig három év múlva odajutunk, hogy egész közgazdaságunk emelésére felvett 12 millió frtot mind selyemtenyésztésére kell fordítanunk, mig a gazdaság többi ágaira semmi sem maradna; ezt pedig, gondolom, sem Mudrony t. képvislőtársam, sem más ellenzéki képviselők, sem a túloldalnak egyetlen higgadtan gondolkozó tagja sem akarja. Ha egy gazdasági ág életre való, ha fejlődése természetes, akkoi én is azt mondom, hogy istápoljuk s ne gátoljuk annak fejlődését. Én a selyemtenyésztés iránt mindig a legnagyobb előszeretettel viseltettem figyelemmel kisértem fejlődését, tavaly is kimutattam azt határozati javaslatomban, hogy nem akarom azt gátolni, hanem hogy adjuk meg azt a segélyt, a mit a t. minister ur 15 ezer forintban kért építések eszközlésére stb.; de, hogy folytonosan szaporítsuk a kiadást, tegyünk befektetést a nélkül, hogy abból az államnak valami haszna volna, mert hiszen kamatot nem kap érte, az állam pedig fizet kamatot, ezt az állapotot felfogásom szerint tovább folytatni, nem lehet s meg vagyok győződve, a t. minister ur sem fogja tíirui. Már első felszólalásom alkalmával, mikor e háznak első ízben volt szerencsém tagja lenni, ösztönzött engem, a felszólalásra az, hogy láttam, hogy a t. minister ur indokolásában ámítás vagy önámítás, de legalább is nagy tévedés van, a melylyel minden évben találkozunk az indokolás végén, az idén egy méltó szócska beszúrásával, midőn tudniillik azt mondja: megjegyzem azonban, hogy e czím 724,000 frtnyi kiadási többletet hasonló összegű bevételi többlet compeusáljaugy, hogy a selyemtenyésztésre előirányzott bevételek leszámításával a IV. czím nettó kiadási tétele 1889-ben is csak 15.000 frt leend. Tehát megint ugy tünteti fel a dolgot, mintha csak 15 ezer frtba kerülne a selyemtenyésztés Én minden esztendőben iparkodtam kimutatni, hogy ez csalódás s ezt újra is ismétlem s nagyon örülök, hogy a háznak már két tagja mondta e tárgyra nézve, hogy nem mind arany, a mi fénylik. Azon számításom szerint a selyemtenyésztésre kiadunk összesen 144 ezer forintot, még pedig ugy, hogy 1,595.000 frtnak 5-ös kamatja tett 79,000 frtot, a beruházások tesznek 50.000 frtot, a miknek ka,-