Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-245

MS, országos ülés május lí-én, pénteken. 1889. gg geschenken bezahlen Hess, wovon der frühere Handelsminister Kenntniss erlangt habén soll, dass wissen wir nicht. Es wird aberbestimmtbehauptet, dass diejenigen Producenten, die keine SeparatProvisionen an die Generalvertreter bezahlten, vernaehlässsigt wurden, Wáhrend die Weine cier Direetions-Milglieder, sowie derjenigen Producenten, welehe Separat Provisionen bezahlten, von Publicum besonders gerne getrunken worden sein sollen. Und für diese Manipulaüon zur Nachtheile des ungarischen Weinhandels und der, wirklick Staatshilfe bedürftigen kleinen Weinproducenten wird eine Genossenschaft reicher Cavaliere und Besitzer mit fl. 9,000 durch 10 Jahre und mit BeschenKúng eines Freilocales, welches man aueh mit fl. 4,000 pro anno veranschlagen kann, im Ganzén mit fl. 13,000 von Staate subventionirt." No, t. ház — ez a czikk hosszabb, méltóztassék figyelemmel elolvasni — ez a külföld véleménye a mi borászatunkról. Ehhez én többet hozzá nem teszek, hanem egyszerűen kijelentem, hogy a borászatra vonatkozó tételeket el nem fogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Átférek, t. ház, a harmadik tárgyra, a melynél szintén aggodalmam van, a melyre vonatkozó tételt szintén nem szavazhatom meg s ez a rizstermelés szerencsétlen tétele. Ez minden esztendőben bent figurái a költségelőirányzatban, daczára annak, hogy semmi értelme a világon nincsen, még pedig bent szerepel ugy, hogy fizetnek a puszta péklai birtokért, de a bérlőnek mégis visszaadják a befektetésre adott költségeit. Nem tudom, subventio-e ez, vagy örökös contractus, örökös kötelezés, de most két esztendeje, midőn ez irányban való aggodalmamat az épen jelenlevő volt államtitkár előtt kifejeztem, azt mondta, hogy maga is belátja, hogy visszás ezen állapot, de azon változtatni nem lehet, mert szerződés áll fenn. Azt kérdem örökös szerződés-e ez? vagy élethosszig szól-e? mert azt hiszem, ez a szerződés nem életrevaló. Ha máskép nem megy, adjunk végkielégítést annak a vállalkozónak, hogy szabaduljunk ettől a szerződéstől. T. ház, ezen a földön lakott már római, török, tatár; de nyomát nem találjuk annak, hogy a rizstermelést meghonosították volna. Volt ezelőtt itt egy társulat a rizstermelés meghonosítására, mely értelmes emberekből állt; hanem csakhamar feloszlott, mert látták, hogy semmire sem mennek. Climaticus viszonyaink nem alkalmasak,tavaszszal az időjárás változó, a növényzet későn fejlődik, a nyár rövid, őszszel korán jön a dér, a rizs nem tud kifejlődni. De a főbaj az, hogy a rizstermeléshez sok viz kell, épen akkor, midőn magját képezi, a legnagyobb forróságban, Julius, augusztusban egész szárának vizben kell állni. De a hol van is oly terület, mely oly vizzel rendelkezik, annak tulajdonosa fordítsa azt inkább haltenyésztésre, mert ez biztos jövedelmet ad, melyről magam sem álmodtam, inig meg nem kíséreltem. Kérem tehát a t. minister urat, hogy mivel a rizstermelési tei illetek haltenyésztésre alkalmasak, méltóztassék ezen összeget innen elvonni és a haltenyésztésre fordítani; mert a rizstermelésre ezen tételt sem fogadom el. Nagy István jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. ház! Midőn Magyarországnak ez idő szerint egyik legnagyobb ealamitásáról, a philloxera-vészről, szőlészetünk, borászatunk hanyatlásáról és menthetetlen pusztulásáról kívánok szólni, nem fojthatom el azt a keserű érzést, mely bennem támad, midőn tapasztalom, hogy Magyarország ily nagy calamitással küzd és ennek daczára halotti apathia uralkodik, ugy, hogy a háznak azon tagjai is, a kik közvetlenül érdekelve vannak, oly közönynyel veszik ezt, mintha csak valami chinai selyemtenyéaztésről, vagy nem tudom miről volna szó. Talán igaza van a történetirónak, hogy Jeruzsálem pusztulását a nép apathiája előzte meg. Talán ez az apathia a menthetetlen pusztulás előérzete. De, t. ház, ugy álljunk-e ezzel a bajjal szemben, hogy itt már nincs segítség? Ha tudomány, tapasztalat, technica, az emberi ész hatalma nem is volt képes eddig a bajnak elejét venni, azért, abba Nagyjuk-e a további kísérleteket? és Nagyjuk-e Magyarország egyik legfontosabb gazdasági ágát elpusztulni, a nélkül, hogy minden erőnkkel útját álljuk, a segítség módját keressük és mindent megtegyünk, hogy bármely tekintetben a reparatió módját megtaláljuk? Azt el kell ismernem, t. ház, hogy időnkint az állami költségvetésbe bizonyos összeget felveszünk a szőlőinívelés okszerű kezelésének és a pusztulással szemben szerzett tapasztalatok érvényesítésének költségeire; azt is tudom, hogy az átmeneti kiadásokként fel van véve, ha jól tudom, 80 — 86 ezer forint a phylloxera elleni védekezés érvényesítésére. A borászat czímén, ugy tudom, 18 ezer forint szerepel, de ennek is körülbelül felét a mintapincze költségeire levonva, alig 7—-8 ezer forint használtatik fel e czélra. De mik ezen összegek, szemben azon veszteséggel, melynek eléje megyünk, ha Magyarország szőlői elpusztulnak ? Hiszen már ma is ki lehet mutatni a fokozatos veszteségeket, melyek az államkincstár bevételein fogják érvényesíteni pusztító hatalmukat. És bár én más iparágra nézve a segélyezés minden módját helyeslem, de mégis midőn például a selyemipar meghonosítására mintegy IV* millió forintot fordítunk, bár meggyőződésem, hogy az Magyarországon ép ugy, mint a rizstermelés, soha meghonosodni nem fog, épen azon climaticus viszonyoknál fogva, a me-