Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-245

40 245. országos Ülés május ll-én, pénteken, 1839. lyekre előttem szólt t. képviselőtársam is rámutatott, hogy tudniillik mig nálunk május hóban néha 20—22 fok meleg van, másszor pedig a fagyponton áll, tehát az időjárás óriási változékonyságának van alá vetve épen azon időpontban, midőn a selyemtenyésztésnek bizonyos állandó melegségre van szüksége, mert különben a kibújt bogarak menthetlenül elpusztulnak, mondom, midőn ily, szerintem kétes experimentumokra körülbelül 1V» millió frtot fordítunk, akkor ha ezzel szembeállítom a Magyarország borászati és szőlőszeti érdekeire^ phylloxera elleni védekezés kísérletezéseire és egyébre fordított mintegy 80—86.000 frtnyi összeget, a melyből szintén megtérül egy tetemes rész: azt kell kérdeznem, hogy valóban kellőleg mérlegeltetik-e ugy a képviselőházban, mint a kormánynál ezen kérdésnek fontossága ? E tekintetben az apathiát kétségtelenül az idézi elő, hogy a védekezésre nézve még az eszközök szerepe és a módok sincsenek megállapítva; tehát egy folytonos experiinentálás terén állunk. Ez igy van. De azt kérdem, t. ház, hogy vájjon ezen experimentálás tercn megtesszük-e mindazt, a mit meg kell tennünk, a mit megtesznek más államokban, például Franeziaországban, a hol a szőlőculturát igazán állami érdeknek tekintik '? Csak egy legközelebb történt dologra muta tok rá. Méltóztatnak talán emlékezni, hogy a múlt nyáron Pécsett egy congressus tartatott a philloxera elleni védekezés ügyében. Ott kísérletek tétettek, felolvasások tartattak, szóval megtörtént mindaz, a mit ezen dolog tisztázására tenni lehetett. Végre abban állapodott meg ez a congressus, hogy a védekezésnek egyik í'őmomentuma a szénkénegezés is, a külföldi és egyéb tapasztalatok igazolták ezt és a dolgot meghányván, vetvén, oda jutott a congressus, hogy a védekezésnek ezt a módját is el kell fogadni. De Magyarországon azt keresztülvinni ma absolute lelietetlen, mert szénkéneget jóformán kapni sem lehet, vagy ha igen, oly áron, a mely árral megküzdeni teljesen lehetetlen. Akkor a congressusnak egy küldöttsége megjelent az akkori földművelési minister urnái, ha jól emlékszem gróf Andrássy Aladár vezetése alatt és ezt a körülményt megvilágítván a minister ur előtt, Széchenyi minister ur azt az igéretét fejezte ki, hogy minden lépést megtesz a szénkéneg előállítására, továbbá hogy ez a védekezés általánossá tétethessék, oly áron fogja azt adni, a mely ár nálunk még a franczia viszonyokat is tekintetbe véve, túlságosan nagy, tudniillik — és ezt számokban is kifejezte —• hogy métermázsáját 15 írtért iparkodik majd adni. Ennek maholnap jóformán egy esztendeje lesz és az egész országban a szőlősgazdák azt hiszik — mert hiszen én az ország minden részéből kapok leveleket — hogy ilyen áron lehet kapni szénkéneget és megrendeléseket is adnak erre, azon hiszemben, hogy 15 frtért lehet métermázsáját kapni. Csak midőn megrendelésüket megtették, jutott tudomásukra, hogy a szénkénegnek métermázsája 28 frt. De volt idő, midőn még ily áron sem lehetett kapni, úgy, hogy a kormány a megrendeléseket csak aképen elégíthette ki, hogy Poroszországból, tehát messze külföldről hozatott szénkéneget és ezt azután expediálta az illető megrendelőknek. Nem meglepő jelenség-e az, t. ház, hogy midőn ily nagy válsággal küzd Magyarország közgazdasága, hogy midőn a phylloxeravész már. jóformán 2 évtizeden dúl nálunk, a segítő módok évtizedes tanulmányozása után, még anynyira sem vagyunk, hogy a kormány arról gondoskodott volna, hogy habár drága áron is, de szénkéneg készlete legyen, Ugy tudom, hogy most már lehet kapni, de még mindig 28 frtért, vagy 27—26 frt a szállítási költség leszámításával egy métermázsa szénkéneg ára. Most, t. ház, midőn mi a selyemtenyésztés érdekében szükségesnek látjuk körülbelül 17* milliót forgalomba hozni, kérdem a t. háztól, hogy Magyarország e nagy gazdaságának megmentése érdekében nem lehetne-e nekünk meghozni azon áldozatot, hogy ezen szénkénegezés kísérleteire, habár csak kísérletnek nevezzük, mert kísérletezésbe most is bele fektetnek a gazdák bizonyos tőkét, legalább oly árakkal ne terheltessenek, mely őket még ezen kísérletezéstől is elriasztja. És nem kivánhatjuk-e meg a kormánytól, hogy e tekintetben mindent elkövessen és mindent tegyen meg, hogy mindazon gazdák, kik ez irányban működni és szőlőiket megmenteni kívánják, hozzájuthassanak nemcsak jutányosság, de könnyű hozzáférhetőség tekintetéből is a szénkéneghez és annak kellékéhez. Nem tudom, t. ház, a jelenlegi minister új minister lévén, mindezekre nézve természetesen őt felelősség nem terheli, nem tudom, várhatunk-e tőle oly nyilatkozatot, mely szerint a kormány e tekintetben valamely intézkedést tenne, tudniillik, hogy Magyarország szénkénegezési kísérletezésére nézve a kormány gondoskodni fog-e s hogy ne évek multával, mert itt egy év egy század elvesztése, hanem rövid idő múlva oly helyzetben lesz-e, hogy tekintve a szénkénegezésnek úgy is siralmas és szomorú állapotát, a lehető olcsó áron jusson a gazdaközönség ezen szénkéneghez. Hiszen a franczia kormány mindent elkövet erre nézve, ott nem kell az illetőknek kérni, csak mutatni magukat és ráküldik a szénkéneget olcsó áron, majdnem ingyen és a szállítási költséget is a kormány, az állam fedezi. így jár el a franczia kormány és meg is fogja védeni iparát és gazdaságát. Mig e tekintetben nálunk azt tapasztaljuk, hogy még azok is, kik keresnek, csak nagy nehezen juthatnak hozzá.