Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-244

844, erszigcs ülés május 16-án, csütörtökön. Í88S. |§ áldani fogja a nemzet azon kormányt, mely ezen szerencsétlen törvényt nem Nagyja az utódoknak örökségül. Hiszen ne tegyünk le az egyedárűsági jogról, tartsuk meg, keressünk más adóalapot és ezen igazán egyetlen növénynek, mely tisztán hazai növényünk, mely bennünket úrrá tehet, ennek a növénynek termelését tegyük szabaddá, nyissunk tért a szabad versenynek és bizonynyal az egész világ kereskedelmét megnyerhetjük vele. Valóban a szégyen érzete fog el, ha reá gondolok, hogy ezen egyetlen biztos jövedelmet nyújtó terményünket nem tudjuk felszabadítani kötelékeiből. Felszólalásomnak czélja csak ez volt és ajánlom ezt a t minister ur figyelmébe. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szathmáry György jegyző: Perlaky Elek! Perlaky Elek: T. ház ! Bocsánatot kérek, hogy ezen bizonynyal nem kellemes atkmosphaerában igénybe veszem néhány perezre a t. ház figyelmét; azonban részint azokra vonatkozólag akarok egyes megjegyzéseket tenni, miket Vállyi képviselő ur előadott, részint pedig a földmjvelési, illetve a mezőgazdasági politika körvonalozására vonatkozólag is óhajtanám álláspontomat megjelölni. Vállyi Árpád t. képviselőtársam azt állítja, hogy a kormány eddig tisztán financiális és nem közgazdasági politikát tolytatván, ennek következtében az ország közgazdasági állapotai romlanak és azt mondja, hogy nem bizik a statistikában, mert annak adatai megbizhatlanok. Én azt vagyok bátor kérdezni tőle, hogy vájjon az ő tapasztalataiban többet bizhatunk-e, mint egy rendszerezett statistika adataiban ? Ne vegye rossz néven tőlem, én több hitelt adok a statistika adatainak, mint az ő tapasztalatainak, annyival inkább, mert a gazdászat haladását határozottan meg lehet Ítélni azon tényezők fejlődéséből, melyek mezőgazdaságunk javulására hatnak. Ha összehasonlítja t. képviselőtársam a most, merem mondani, országszerte, talán vannak egyes sajnos kivételek, de, mondom, országszerte azon tényezők fejlődését, melyek közgazdaságunk javulására hatottak, például állattenyésztésünk intensiv fejlődését, továbbá, hogy földmivelésünk milyen primitív volt csak egy negyedszázaddal is előbb és minőnek találjuk azt most, akkor bocsásson meg, lehetetlen azt mondani, hogy a mezőgazdaság nem fejlődött nálunk és ennek következtében, hogy gazdaközönségünk jóléte ne gyarapodott volna. Vállyi Árpád: Azt mondtam, hogy jelentékenyen nem fejlődött. Perlaky Elek: Ez relatív. A t. képviselőtársam neheztelve említette fel, hogy a gazda közönségtől megköveteltük azt, hogy tartson háztartásában is nagyobb rendet. Méltóztassék elhinni a t. képviselő ur, hogy az egyik legnagyobb bajunk az, hogy gazdaközönségünk nem tud rendet tartani sem gazdaságában, sem háztartásában. És ezzel mintegy eltolja magáról a felelősséget és a kormányra akarja azt hárítani. Azt monda, hogy az adó nincsen pontosan előírva, ez a nagy rendetlenség okozója mindennek. Hát ha ebben vagy egy kis tévedés, vagy eltérés mutatkoznék, ez nem volna olyan nagy baj, hanem nagy baj az, hogy ami gazdáink a könyvelést alig ismerik és hogy ennél fogva ők mindig ideális számításokba esnek. A mi gazdáink többnyire optimisták és kiszámítják, hogy ennek a gazdaságnak mennyit kell jövedelmezni s mikor aztán a viszonyok közrehatása következtében nem jövedelmez annyit, akkor természetes, hogy zavarba jönnek. Engedelmet kérek, mindenkinek, a ki gazdasági téren a közállapotok javulására kivan hatni, e tekintetben nem lehet eléggé figyelmeztetni gazdaközönségünket, hogy gazdaságaikba és háztartásaikba több rendet hozzanak be. Felhozta t. képviselőtársam, hogy jobb műkertészeti intézetről nincs gondoskodva. Hasonló nehézmény, panasz merült fel, hogy iparosainknál a műveltség nem terjed. Hát engedelmet kérek, ennek magunk vagyunk az okai. Oka ennek az, hogy minálunk a műveltebb osztály fiai nem mennek olyan kenyérkeresetre, miut például a műkertészet, sőt még az ipari keresetre sem. Azt méltóztatott mondani, hogy mi cseheket vagyunk kénytelenek műkertészekül fogadni, ez csak onnét van, mert nálunk még derogál a műveltebb osztály fiainak, hogy ily keresetre menjenek, pedig sokkal tisztességesebb keresetet nyújtana soknak, minthogy olyan félművelt proletárokká legyenek. (TJgy van!) Ezeket előrebocsátva, t. ház, szabadjon a mezőgazdasági politika körvonalozására némely észrevételt tennem. (Halljuk!) En részemről azt hiszem, hogy az egész hazai gazdaközönség nevében örömmel üdvözölhetem azt a változást, mely a ministeri tárczák újabb beosztásával történt és hozzá tjszem, hogy üdvözlöm azon a széken épen azt a gróf Szapáryt, a kit én régóta a gazdasági érdekek vezényletében előharezosnak tanultam megismerni, (ügy van! Ugy van ! Éljenzés a jobboldalon.) Vannak olyanok, kik e változásból azt akarnák következtetni, hogy ez által az ipari és kereskedelmi érdek háttérbe szorulnak. Ezen felfogást, ezen nézetet nem fogadhatom el, nem pedig azért, mert hiszen a kereskedelem és az iparpolitika egy helyesebb, természetesebb társasviszonyba lép a közlekedési ügygyei és viszont a