Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-254
266 254. országos ülés május 27-én, hétfőn. 1889. emlékek, a „Corpus poetarum" vaskos kötetei, a nagy szótár, a történelmi szótár füzetei nem válhatnak közkeletű olvasmányokká. Fenyvessy Ferencz: Háta „Szemle 4 ? Vadnay Károly: Az is igen jeles feladatot teljesít! Annyira divatba jött már ezt a szót használni : nemzeti genius, hogy már szinte sajnálni kezdem, hogy vesszőparipává válik. Kérdem, vájjon a mii gyár ész, irodalom és műveltség története, melyet a magyar genius okvetlenül megkiván, a maga teljességében meg lenne-e valaha irható az említett munkák, vállalatok előzetes kiadása nélkül? Vagy várhatnánk-e valaha nagyszabású nemzeti, nagy történelmi munkát, a honfoglalástól időnkig, a „Mormmenta Hungarica"-k, bel- és külföldi okmánytárak, forrásmunkák s monographiák kinyomtatása nélkül. Ki kell ezeket adni, ha csak amaz egy-két búvár számára is, kikből majdan a nemzeti történetírás halhatatlanjai támadnak. S vájjon ki lehetne-e adni, ha nem volna akadémia? Minden lépten-nyomon mutatkozik s élénken él e tudományos intézet hatása. Hiába tagadják. Negyven évvel ezelőtt nem volt ebben az országban egyetlenegy valamire való magyar szakfolyóirat sem s a szakférfiak kénytelenek voltak idegen nyelvűt, többnyire a németet járatni s azokba dolgozni. Most, évek óta már a természettudománynak, földtannak, erdészetnek, régészetnek, hazai történelemnek, magyar nyelvészetnek, történelemnek jelesbnél jelesb magyar folyóirataik s termékenyen működő társulataik vannak. És ezek majd mind az akadémiából eredt munkás külön rajok. Annak tagjai állanak élükön s szerkesztik, irányozzák közlönyeiket. A ki tudja keletkezésöket 8 ismeri működésüket, ezt nem tagadhatja. Hisz kapcsolatban állnak ma is az akadémiával, mely legtöbbjét anyagilag is segélyezi, mig máshol az ily intézet csupán önczéljaira szokott költeni. A mit Herman Ottó barátom nemzeti geniusnak magyarázott, az voltakép e genius egyik irodalmi kifejezője: a tősgyökeres magyar népnyelv. De vájjon a népnyelvnek legtüzetesb magyarázást, a sajátos kifejezések s eredeti nyelvi adatok és tények folyton folyó gyűjtését hol találhatja meg máshol, mint az akadémiától segéryzett s akadémikusok által vezetett magyar nyelvészeti havi folyóiratban, (ügy van! a jobboldalon.) Nem jól nézett körül t. képviselőtársam az akadémiában, ha csak a második osztályt, mely főleg a hazai történelmet, magyar jogot és nemzetgazdaságot miveli,találta olyannak, mely szolgálja némileg a magyar geniust. Szolgálja azt ép oly buzgón az első osztály is a magyar nyelv és széptudomány utján. Sőt a harmadik is, mely noha cosmopolitább természetű ágakat ápol, a természeti, orvosi és mathematicai tudományokat: fölkarolja egyszersmind a speciális culturánk legközelebbi tárgyait is: hazánk természeti kincseit, faunáit, ásványvizeit, meteorológiáját és földtanát. Nem bátorkodom további részletezésével venni igénybe a t. ház becses idejét; a kevéssel is, a mire mutattam, bebizonyíthatni véltem ama kifogás fölületességét, mintha akadémiánk nem szolgálná sikerrel és hatással a magyar nemzeti culturát. A baj csak az, hogy ma még nem kisérik elegen folytonos figyelemmel e sokoldalú tudományos szolgálatot. Foglalkoznak koronkint számosan azzal, hogy kit választottak tagnak s kiket Nagytak ki — a mi pedig igen másodrendű kérdés — de az összes működést annál kevesebben veszik figyelembe. Bizonyára van elég akadémikus, ki színtelen nyelven, idegenes szófűzéssel, nehézkesen, homályosan irja könyveit; de ennek aztán meg is van a természetes nemezise, hogy az igy terjesztett ismeret nem megy a magyar olvasó vérébe. Fenyvessy Ferencz: Gyulai Pál sem ér semmit! Vadnay Károly: Gyulai Pál a legjobb stylisták egyike és ha a képviselő ur azt kétségbe vonja, akkor körülbelül kevés fogalma vau a jó stylus kellékeiről, (Derültség jobbfelöl) nagyon kevés; de épen most magyaráztam, hogy a támadások személyi és nem tárgyi okokból intéztetnek és nagyon sajnálom, hogy t. barátom is e bajban leledzik. (Derültség.) Mao-a az eg-ész akadémia azonban igazi nemzeti hivatást teljesít, midőn kiadványai egy részével terjeszti, bővíti a tudományos műveltséget, másik még nagyobb részével pedig összehordja a tömérdek becses anyagot, melyből a leghelyesebb és legmagyarabb tudományos társulatoknak szellemi és anyagi gyámolítása, nyelv- és okmánybúvároknak kül- és belföldi útmutatása; könyvtárak és iskoláknak becses könyvekkel való ellátása, a közélet mai legfontossabb kérdéseire vonatkozó műveknek pályázat és megrendelés utján való létrehozása: mindez bizonyára olyan működés, mely méltán nyújt közelismerést az akadémiának. A ki mindezt nem látja, az egyszerűen nem akar jól oda nézni, vagy behunyja a szemét, hogy elmondhassa; nem lát semmit. Örvendek, hogy a kormány jól látja azt a világosságot, sőt olajjal is kivánja táplálni a sugarakat terjesztő lámpákat, melyek bizonyára culturai fejlődésünk javára égnek. Nem is vagyok kétségben az iránt, hogy a közérdektől sugalt tételeket a t. ház meg fogja szavazni pártkülönbség nélkül, mert a szaktudományok fejlődése nem egyes pártok, hanem az összes nemzet egyik nagy létérdeke. (Helyeslés jobbfelöl.) Midőn ezeket elmondani bátorkodtam, majdnem ugy érzem, hogy bocsánatot kellene kérnem a
