Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-254

254. országos ülés május 27 én hétfőn. 1889. 267 t. háztól, a mért folyton drágulóbb idejéből én is igénybe vettem egy fél órát. Nem tettem volna, ha legnagyobb tudományos intézetünket itt, az ország szine előtt, kemény szemrehányásokkal nem illetik. De ha ez egyszer megtörtént, azt hiszem, hogy közérdek kívánta az alaptalan vádak czáfolását, mert az akadémia megóvott tekintélye is a nemzeti kincsek közé tartozik, (ügy van! jobbfelöl.) Csak ennyit akartam mondani. (Helyeslés jobbfelől.) Madarász József jegyző: Hoitsy Pál! Hoitsy Pál: T. ház! Az előttem szólt t. képviselő ur azzal fejezte be felszólalását, hogy nem szólalt volna fel e kérdésben, ha az akadémiát alaptalan vádakkal nem illették volna. Én pedig azzal kezdem, hogy én igazán nem szólaltam volna fel, ha az akadémiát alaptalanul nem vették volna védelem alá. (Derültség a szélső balfelöl.) Hiszen nem arról van szó, hogy az akadémiát azért gyanúsítják és kárhoztatják, mert nem dolgozik eleget. Ellenkezőleg nagyon is sokat dolgozik. Végig nézem, t. ház, évről évre az almanachot ég az összes kiadványokat, hogy ki mit irt és nagy borzalommal látom, hogy az akadémikus urak még azzal is eldicsekszenek, hogy miféle verseket írnak az „Üstökös "be. Vadnay Károly: Az nem akadémiai munka! Hoitsy Pál: Engedelmet kérek, az almanachban az akadémiai tagok működése közt ez is fel van sorolva, (ügy van! a szélső balfélől.) Én, t. ház, csak egy tényre akarom felhívni becses figyelmüket és ez az, hogy nem a publicum az, a mely az akadémia ellen vádakat hoz fel, hanem az akadémia eljárása, magatartása és működése ad erre okot. (ügy van! ügy van! balfelöl.) Ennek indokolására felemlítem a legutóbbi elnökválasztást. (Halljuk! Halljuk!) Az akadémia úgyszólván egyhangúlag állapodott meg abban, hogy elnökül egy oly férfiút fog megválasztani, a kinek érdemei iránt én respectussal viseltetem, a ki ellen semmiféle kifogásom a világon nem lehet, a ki nagy tehetségű államférfiú, de a kiről senki sem mondhatja azt, hogy valamikor tudományos dolgokkal foglalkozott, könyvet irt volna, vagy egyáltalában oly téren működött volna, a melyen az akadémia működik. Fenyvessy Ferencz: Több esze van, mint az egész akadémiának! Hoitsy Pál: Ha már ezen a réven akartak valakit megválasztani, akkor sokkal inkább Andrássy Manó gróf képviselőtársunk lett volna megválasztandó, a ki egy szép munkát adott ki indiai utazásairól. (Derültség.) Az említett nagy államférfimból, a kinek érdemeiből semmit sem akarok levonni, tudjuk, hogy ő maga itt a házban dicsekedett el vele egyszer, hogy 15 éve egyáltalán nem olvas könyvet. Az akadémia főfeladata és fő működési köre az, hogy a tudományokat eultiválja, még pedig irodalmilag, könyvek írásával és kiadásával. És mégis az akadémia egy oly férfiú jelöltségében állapodik meg, a ki nyíltan maga hirdeti, hogy sohasem olvas könyvet. Hát ez nem azt jelenti-e t. ház, hogy az akadémia maga is szükségét érzi annak, hogy bizonyos tekintetben protectort állítana maga fölé, hogy oly emberhez is folyamodik, a ki kivül áll az akadémia működési körén, a ki nyíltan bevallja, hogy nem sokat ad köayvfirkálásra, de a kitől mégis azt várja az akadémia, hogy személyes nymbusával az akadémia tekintélyét emelni fogja. De ha idáig jutottunk, ott vagyunk, a hol a veterán egyletek, azoknak is mindnek van protectora. (Nagy derültség a szélső balon.) Kern tartom elég jól gyümölcsözőnek azt a pénzt, a melyet az állam az akadémiának ad, nem tartom oly jól elhelyezettnek, hogy jobb helyre ne tudnók adni; adjuk a tanítóknak, vagy bárhová, de ahhoz, hogy az az akadémiánakadjuk, nem járulhatok. (Helyeslés.) Madarász József jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház ! A mit az imént Vadnay t. képviselőtársam mondott, hogy az akadémia ügyeivel leginkább a választásokat illetőleg foglalkoznak, de annak belszervezeti dolgait nem ismerik és így ítélnek elevenek és holtak felett, azt az imént Hoitsy t. képviselőtársam fényesen igazolta. Beszél az akadémia munkálkodásáról és idézi az Aímanachból egyes tagok oly munkáit, melyeket azok mint privát emberek irnak másutt. Ha egy akadémikus ír valahová verset, ha tetszik neki, megemlítheti az Almanachban, de az nem az akadémia működése, hanem Szászé, Gyulaié stb. Azért, a mit egyesek ily módon irnak, az akadémiát sem dicsérni, sem megróni nem lehet. Ha a képviselő ur átforgatta volna az Árpádkori, az Anjoukori okmánytárt, ha látta volna azt a nagy tömeg tudományos forrásmunkát, azt az évek munkálkodásának megfelelő indexet, mely épen most jelenik meg, a külföldi hasonló munkákkal egyenrangú becsben : bizonyára nem nyilatkoznék ilyen hangon. Ama sok tudományos szakfolyóirat közül is, melyeket Vadnay Károly t. képviselőtársam említett, sok nem léteznék, ha az akadémia nem segélyezné azokat. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Dolgoznak azokba mások is. Dolgozhatók azokba Hoitsy t. képviselő ur is; dolgoznak azokba természetesen akadémikusokig, jól, rosszul, azt nem kutatom, az az ő privát dolguk, nem az akadémiáé. Hogy mennyire nem ismeri a t. képviselő ur az akadémia belszervezetét, mutatja az elnökválasztásnak idehurczolt, ide nem tartozó ügye is. Az akadémia első elnökéül rendesen oly köztiszteletű, magas társadalmi állású férfiakat szokott megválasztani, kik a társaságnak nymbusát a maguk nevével is növelik. Ilyen volt Teleki 34*