Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-253

25SL országos ülés május 26-án, vasárnap. 1889, 241 revisio alá vétetvén, a tanügy munkásainak alamizsna helyett illő és méltó díj adassék, egyszersmind, a hol szükséges, különösen a végvidékeken, újabb és újabb népiskolák állíttassanak és a már meglevő, de anyagilag gyenge felekezeti vagy községi iskolák lehetőleg segélyeztessenek. Megérkezettnek látom az időt arra, hogy az állam jó példaadása mellett községek, felekezetek és a társadalom a népoktatás ügye érdekében lijabb lelkesülésre és újabb áldozatokra buzdittassanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez lesz azon jól elhelyezett töke, a mely évről-évre mindinkább meghozza kamatait és elpusztíthatlan örökségül száll a későbbi nemzedékre. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy a fizetéssel Jnily szoros összefüggésben van a magasabb képzés kérdése, ezt — azt hiszem — nem kell bővebben fejtegetnem. Eléggé mutatja ezt az élet küzdő homokján mutatkozó tolongás, mely a képzettebb erőket s tehetségeket mindinkább oda tereli, a hol biztosabb a megélhetés, a hol kevésbé nyügzők az anyagi gondok, (Ugy van! a szélső baloldalon.) S ezzel rátérek a nyugdíj kérdésére, mert a tanítót nemcsak az élet mindennapi, de a jövő gondja, esetleg hátramaradó családjának sorsa feletti aggódás is terheli és szorongatja. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) A nyugdíj kérdésében azon biztató ígérettel állunk szemben, hogy az nem sokára revidiáltatni fog és ide vonatkozólag most újabb megnyugtató Ígéreteket tett a t. közoktatásügyi minister ur. ígérettel állván szemben, én részemről elvárom a következendőket azon reményben, hogy a nyugdíj kérdés, ha lehetséges lesz, a mi határozati javaslatunk értelmében fog megoldatni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Addig csak arra kérem a t. közoktatásügyi minister urat, hogy népoktatásunk bajait és akadályait felismerve, ragadja meg egész erélylyel azt a fegyvert, melylyel azokat elháríthatja s népoktatásunk ügyét nemzeti szellemben vezérelve, magasabb és magasabb niveaura emelheti. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nemzeti szellemet, nemzeti irányt említettem, t. ház, nem azért, mintha játszani szeretnék a szavakkal, vagy reflectálni akarnék a német nyelv sokszor megvitatott kérdésére — mert ez itt már nem volna helyén — hanem azért, mert én erre igen nagy súlyt helyezek; mivel lehet közművelődésünk európai hirű, mivel emelkedhetik népoktatásunk a legmagasabb niveaura, a melyet valaha elértek. Lehetnek világra szóló culturintézeteink, de ha ezek nem viselik magukon a nemzeti jelleget, nem óvnak meg, nem védenek meg attól a szomorú sorstól, hogy a bennünket körülözönlő idegen népek tengere öblébe ne sodorjon. (Tetszés a szélső baloldalon.) Megmaradhatunk KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XII. KÖTET. ugyan, mint nép, megmaradhatunk, mint egy államnak nem épen jelentéktelen kiegészítő része ; de magyarnemzet nem leszünk többé. (Igaz! JJgy van! a szélső baloldalon.) Minthogy a létező baj ok és akadályok elhárítására, nézetem szerint, múlhatlanul szükséges a közoktatási törvény revisiója, méltóztassék a t. közoktatásügyi minister ur ezt is teendői sorába felvenni s ugy ennél, mint a kilátásba helyezett nyugdíjtörvény revisiójánál, tekintettel a nemzet napszámosainak nyomorára s esdő reményeire, ne felejtse el a latin közmondást: „Bis dat, qui cito dat". Csatlakozom Polónyi Géza t. barátom határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Csatár Zsigmond! Csatár Zsigmond: T. képviselőház! Bármennyire méltányolom is a mélyen t. kormány helyzetét, melynél fogva a jelen költségvetés letárgyalását siettetni törekszik, kötelességemből folyólag mégis indíttatva érzem magamat arra, hogy e költségvetésnél a t. ház becses türelmével élve, néhány észrevételben álláspontomnak én is kifejezést adjak. Mélyen t. ház! A népnevelés oly magasztos, oly nagyfontosságú, hogy annak teljes helyreállítása nagy nemzeteknél is, de kivált kis népeknél elodázhatatlan kötelesség. Eötvös József báró az ő tudományának, honfiúi érzetének és világra szóló államférfiúi bölcsességének adta bizonyságát azzal, midőn megmondotta, hogy nem az a kérdés, hányan vagyunk, hanem az, hogy a műveltségbeli a nyugati népek civilisatiójának magaslatára felemelkedik-e nemzetünk ? Ez, t. ház, nagyon is megfontolandó kijelentés. Nekünk egy pillanatot sem szabad elmulasztanunk a nélkül, hogy népnevelésünket oly alapra fektessük, mely a közel jövőben bekövetkezhető nagy problémákkal szemben az egész nemzettestet a magyar állam fentartásának örökidőkre való biztosítására előkészítsük. Es én őszintén megvallom, hogy e tekintetben, ha a közoktatásügyi minister ur 20—30 millió frtot kérne a t. háztól, hogy megszavaztassák ennek a gondolatnak keresztülvitelére, a 30 millió forint megszavazásától sem tudnék visszariadni, legf'elebb azt cselekedném, hogy a mélyen t. honvédelmi minister urnak a költségvetésében és a delegationalis dolgoknál kívánnám e 30 millió forint megtakarítását, mert a népnevelés és a fegyveres erő ez, kérem alásan össze nem egyeztethető, mert a népnevelés épen azért kell, hogy fejlesztessék, hogy a népekből a vad, szilaj természet valahára kipusztuljon, hogy egyik a másiktól ne akarja elvenni a telket s ne törekedjék fegyver által egymást megsemmisíteni. Mert ugy vagyok meggyőződve, mélyen t. ház,hogy a mint a népnevelésnek az áldása minden irányzatban lefelé, fölfelé egyiránt teljes mértékben elárad, hogy akkor többé 31