Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-253

2&3. országos Ülés május 26-án, vasárnap. 1889 239 egységes nemzetnél, minő a franczia, melyet a nyelv és a vallási egység erős kapcsa forraszt össze, efféle nisusok mutatkoznának, mint a monarchia idejében mutatkoztak, mert az főkép a magasabb osztályokművelődésére fektette afősuiyt,azalsóbbakat pedig Nagyta mély tudatlanságban, ott fiz még sem annyira káros, mert ott a nyelv- és vallási egység által összeforrasztott tömegek, a nemzeti eszme sodrában állanak, de nálunk, hol a nyelv és a vallás tekintetében oly nagy különbségek vannak, lehetetlen fel nem ismerni a népoktatás véghetetlenül nagy jelentőségét. (Igaz! Ügy van! jóbbfelöl.) Van egy törvényünk, az 1868-iki, mely azt mondja ; „Oszthatatlanegységes magyar nemzet". Milyen szépen hangzik ez, de hogy igazán tartalmat és lelket adjunk ezen szép és fülbemászó kifejezésnek, okvetlenül a népoktatás terén kell munkálnunk. Hallottuk itt e házban és örömmel hallottuk Lessko kép viselo iiiiiíik ti tótokról, Firczák képvise ő urnak a ruthénekről mondott szavait, tudjuk, hogy igazak. Millió számra megy az a népelem, mely önként és rokonszenvesen velünk összeforrni hajlandó. Vájjon az assimilatiónak ezen munkáját mivel fogjuk inkább előmozdítani, mint a népoktatással. (Igás! ügy van! jobbfelöl.) Én ezen kérdés tüzetes foglalatába most nem bocsátkozom, de annyira fontosnak tartom e tekintetben tisztázni a véleményeket, hogy egy másik alkalommal, talán a jövő évi költségvetés tárgyalásánál bátor leszek nézeteimet tüzetesen kifejteni; most ezt csak jelezni akartam. A miPolónyi t. képviselő ur határozati javaslatát illeti, bocsásson meg, ha azt mondom, hogy legnagyobb részt egy kicsit későn ébredt. A határozati javaslat legjelentékenyebb részét mi a közoktatási bizottságban tárgyaltuk és a t. minister ur is hozzájárult; nem is volt szükséges innen vagy onnan jövő initiativa. A t. ministerur a legnagyobb készséggel járult hozzá, sőt hozzáteszem, sajnálattal nélkülöztük ép a függetlenségi párt t. tagjait a bizottság tárgyalásainak összes folyamán, talán a két első ülést kivéve. A bizottság jelentésében mindezek meg vannak említve. A mi pedig a 150.000 frt államsegélyt illeti, a mint azt t. képviselőtársam imént említette, az benne van a bizottság jelentésében, mely erre nézve a következőket mondja : „A kormány, szakközegei által leeedő tanulmányoztatás czéljából átvéve a nyugdíj ügy bizottsági előadójának munkálatát is, hajlandónak nyilatkozott a 150.000 fraiyi államsegélyt, a mennyiben ez a nyugdíj-intézet sérelme nélkül történhetik, a népoktatás egyéb feladataira fordítani." Már pedig a bizottság egyik és ép ellenzéki tagja igen beható és tüzetes számítás alapján feltüntette és kilátásba helyezte annak lehetőségét, hogy az államsegély megvonható a nélkül, hogy a tanítók igényei legkevésbé is károsittatuának. Ha tehát ez lehetséges volna, ezt örömmel kellene üdvözölni. Hogy ex principio okvetlenül és feltétlenül megvonassák ez összeg a nyugdíj-intézettől, azt senki sem mondta. Ezeket előterjesztve, t. ház, magát a tételt megszavazom, (Élénk helyeslés jobbfelöl) Madarász József jegyző: Illyés Bálint! Illyés Bálint: T. ház! Midőn a tárgyalás alatt lévő tételnél Polónyi Géza t. barátom által benyújtott határozati javaslat értelmében szót emelek, mielőtt erre vonatkozó nézeteimet kifejteném, sajnálattal kell constatálnom, hogy azon meleg érdeklődés, melylyel a népoktatás ügyét a közvélemény, mindjárt a közoktatási törvény kibocsátása után felkarolta: a közelebbi években annyira megcsappant nemcsak itt az országházban, mint t. barátom tegnap felemlítette, hanem országszerte a társadalom minden rétegében. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Nem az általános emberi természetnek, nem is úgynevezett nemzeti természetünknek tulajdonítom én ezt, mely szeret a szélsőségek határán csapongni és ha ma lelkesedik valamiért, holnap visszaeshetik a közönyösségbe. Én ennek okát a kormány eljárásában, az úgynevezett gazdálkodási rendszerben keresem, mely hasonlít azon kétségbeesett, ide-oda kapkodó tengerész eljárásához, ki túlterhelt hajóját úgy akarta megmenteni, hogy először az iránytűt, az időjelzőt, a mélységmutatót, szóval az efféle készleteket dobálta ki hajójából s ennek folytán tájékozatlanlansága miatt zátonyra jutott. (TJgy van! a szélső baloldalon.) Hogy ez a gazdálkodási rendszer mennyire czélttévesztett s mennyire megbőszülj a magát, azt t. képviselőtársaim közül az általános vitánál többen kimutatták, nevezetesen Kiss Albert, Herman Ottó s Benedek Elek t. képviselőtársaim, különböző oldalról világítvameg népoktatásunk hiányait. Természetes, hogy nem maradtak el a czáfolatok sem. De azért a tények ma is tények, a melyek beszélnek és beszélni fognak mindaddig, a mig ellenkező tények azokat meg nem czáfolják. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Majd ha látjuk tanügyi viszonyainkat teljesen megvilágítva hitelt érdemlő adatokkal; ha nem fogunk látni olyanokat, mint Szolnokmegye egyik községében történt, a hol a faiskolának statisztikailag kimutatott ültetvényei és oltványai helyén nem talált a tanfelügyelő, midőn oda, ment, egyebet, mint egy posványban úszkáló béka-csemetéket; ha látni fogunk tankönyveket, melyek nem egyesek érdekében, hanem a tanügy jól felfogott érdekében írattak; ha, látni fogjuk azt a nemzeti geniust, a melynek már-már létezr'sét is kétségbe vonták, nem kiterjesztett szárnyakkal lebegni, mint valami kétfejű csodamadarat tanügyünk felett, hanem, a mint Herman Ottó t. képviselőtársam oly szépen kifejezte, vért, életet öntve közoktatásunk