Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-253
238 258 ' országos fllés Tnájtis 26-án, tasárnap. 1889. Méltóztassék csak azt venni, hogy az 1885: XI. törvéuyczikk alapján nyugdíjazottak közül sokan vannak, a kik sokkal kevesebb járandóságot kapnak, mint a mennyi e törvényben a tanítók özvegyei és árvái részére biztosíttatott s annak daczára ezek bélyegmentességben nem részesülnek. Méltóztassék azon másik körülményt is tekintetbe venni, hogy vannak tanítók és pedig állami tanítók, kiknek egy része nem a tanítói nyugdíj-törvény alapján, hanem az 1885 :XI. törvényezikk alapján részesül ellátásban és a kik nem részesülnek nagyobb ellátásban s ennek daczára mégis kötelesek bélyeget fizetni. Ha tehát a t. képviselő ur határozati javaslata keresztülvitetnék is, még a tanítókkal szemben sem mérnénk egyforma mértékkel. Elismerem, hogy a határozati javaslat ily részletekre nem terjeszkedhetik éi hogy az előterjesztésneklenne feladata e tekintetben részletes intézkedéseket proponálni, de hogy ezen elvi határozat mennyire megy, annak illustrálásául bátor vagyok felhozni azt, hogy vannak esetek, a mikor valaki tényleges fizetése után nem fizet bélyegilletéket, de ha nyugdíjba vonul, nyugdíj-ellátás után bélyeget, illetéket köteles fizetni. Ez áll a tényleges állományban lévő katonákra, ugy a közös hadseregbeliekre, mint a honvédekre nézve, továbbá a börtön-, a pénzügy- és a csendőrökre is, a kik az ezredestől lefelé tettleges állományban élvezett fizetésük után fel vannak mentve a bélyeg fizetése alól, de ha nyugdíjba lépnek, kötelesek a nyugdíj-ellátás után bélyeget fizetni. Azt hiszem, hogyha e határozati javaslatot elfogadnók, a fennálló bélyeg-és illetékszabályoknak meglehetős következetességgel keresztülvitt és oly határozottan kifejezett elvi intézkedését alteralnók, a mely a nyugdíjellátás után a nyugtabélyeget még akkor is megköveteli, mikor a tettleges állományban lévők ily nyugta-bélyeget nem fizetnek. Ez oly alteratiója lenne az eddig fennálló bélyeg és illetékszabályoknak, a melyeket nem pénzügyi szempontból — mert hiszen őszintén, szólva nem vagyok ma azon helyzetben, hogy a határozati javaslat pénzügyi horderejét megítélhetném — hanem elvi szempontból vagyok kénytelen ellenezni s azért kérem a t. házat, hogy a határozati javaslat e részét mellőzni méltóztassék. (Helyeslés jobhfélől.) Szathmáry György: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mint máskor, ugy ez alkalommal is igen rövid időre vagyok bátor a t. ház becses figyelmét igénybe venni. Mindenekelőtt Kiss Albert képviselőtársam legutóbbi beszédének egy észrevételére kívánok megjegyzést tenni épen e czímnél, mely a népoktatásról szól. A t. képviselő ur sajnálkozva emlékezett meg arról, hogy itt-ott egyes csonka középiskolák átalakíttatnak polgári iskolákká s hozzátette, hogy nem annyira sajnos, hogy a csonka és gyengén felszerelt középiskolák száma fogy, hanem hogy azokat polgári iskolákká alakítják át. Kérem, hogy se az egyiket, se a másikat ne sajnálja. Az alföld köröskörül van bástyázva középispolákkal, van Nagykőrösön, Kecskeméten, Szegeden, Szabadkán, Zomborban, Temesvárott, Nagyváradon, Debreczenben és Szolnokon. Van jogakadémia Debreczenben és Kecskeméten. E tekintetben tehát aggodalomra nincsen ok. A magasabb művelődési intézetekben a magyar faj 70—90°/o-kal van képviselve; alaptalan tehát a t. képviselő ur azon aggodalma, hogy a magyar tanulók létszáma a középiskolákban fogy, mert absolut számban nem fogy. Abban sem értek vele egyet, hogy a polgári iskolák nem tudnak gyökeret verni a magyar talajban. Tudnak; 150 polgári iskolában van 16—17.000 tanuló, egy iskolára tehát átlag 110 esik. Nem lehet tehát igazságosan mondani, hogy a polgári iskolák nem prosperálnak. A tanrendszerhez férhet némi szó, de hogy ez iskolák nagy rendeltetéssel bírnak, hogy nálunk művelt munkára képzett polgári osztály teremtésére szükség van, senki sem tagadhatja. Épen az alföld társadalmának túlnyomó része és jellege sokkal inkább indokolja apolgári iskolák szaporítását, mint a csonka középiskolák fen tartását. Az alföld nagy részének nagy községeiben megvallhatjuk őszintén — mert ugy van, ha nem is örvendetes — hiányzik a culturai szükségletek érzéke. (Egy hang szélső bálfélől: Haladnak már!) Vannak 15—20 ezer lakossal bíró nagyközségek, például Orosháza, Őb ecse, Török-Szt.Miklós, a hol nincs sem középiskola, sem polgári iskola, pedig ilyennek felállítására törvény kötelezi őket. Ezekre tehát oly irányban kellene hatni, hogy állítsanak polgári iskolákat, középiskolákban már bővelkedünk, azokra nincs szükség. (Helyeslés jobbfelol.) Most pár szóval refleetálok Polónyi t. képviselőtársam beszédére. 0 kiemelte a népoktatás és kisdedóvás nagy fontosságát, a miért őt szivemből üdvözlöm. De ha igy gondolkozik — a min örvendek, mert én is igy fogom fel a dolgot — méltóztassék felhasználni bizonyos publicisticai körökkel való barátságát, hogy azok is magukévá tegyék e nézeteket. Nem rég, midőn a közoktatási bizottság tárgyalásait folytatta, egy politikai napilap azt irta vezérczikkében : elég, ha közép és felsőiskolák állanak magasabb és magyar színvonalon, a népoktatás alárendelt, nem nagy jelentőségű dolog. (Felkiáltások: Melyik lap irta?) A „Budapesti Hírlap". Ha a publicisticában oly tényezők, melyek hivatva vannak és vindicálják is maguknak, hogy a közfelfogást irányítsák, ilyen nézeteket táplálnak, ha ily nézetek átmennek a közfelfogásba és ott tán dominálóvá lesznek, ez a magyar nemzeti politika legjelentékenyebb feladatainak egyikére nézve káros és veszedelmes volna. Ha oly nagy,
