Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-253
258. országos ülés miíjus 26-án, vasárnap. 1889. 237 tanítók hozzájárulásai, másodsorban az iskolafentartóknak járulékai apasztandók és csak utolsó sorban lehet szó az állami hozzájárulás 150.000 forintnyi összegének apasztásáról. Ez, azt hiszem, az egyedüli helyes eljárás. (Helyeslés jóbbfelöl) Kérem tehát a t. házat, hogy ezen ellenindítványt is mellőzni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől) Polónyi Géza: T. ház! A zárszó jogánál fogva határozati javaslatomra nézve most nem nyilatkozom, majd a zárszó alkalmával fogok erre kiterjeszkedni. Nem tudtam, hogy a minister ur az ellenindítványt most veszi tárgyalás alá, mert az nem ezen, hanem későbbi tételre vonatkozik. Egyébiránt köszönöm a t. minister urnak, hogy fölöslegessé tette az ellenindítvány fentartását. Az ellenindítványt kizárólag azért nyújtottam be, mert a hírlapok által közölt és a t. minister ur által nem dementált tények szerint a minister ur a közoktatásügyi bizottságban felmerült azon javaslathoz, hogy ezen 150.000 forint jövőre a nyugdíj-alaptól elvonassék, a maga részéről készségesen hozzájárult. Magam is tökéletesen osztozom a t. minister urnak azon felfogásában, hogy ez törvény által van megállapítva, tehát a törvény változtatása nélkül ezt egyáltalában mellőzni nem is lehet. Ha a t. minister ur megnyugtatott engem az iránt, hogy ő neki is ez az álláspontja, igen természetes, hogy az ellenindítvány szavazásra bocsátása fölösleges és én azt ezen indokolással vissza is vonom. (Helyeslés.) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Miután Polónji képviselő ur beadott határozati javaslata részben pénzügyi dolgokra vonatkozik, a mennyiben utasíttatni kívánja a pénzügyministert, hogy a néptanítók özvegyeinek és árváinak azon beadványai, melyek akár nyugellátásra, akár végkielégítésre, akár segélynyújtásra vonatkoznak, hasonlóképen az ezek által kiállított nyugták is bélyegmenteseknek nyilváníttassanak: kötelességemnek tartom jelezni azon álláspontot — még pedig jelezni most a vita folyamán — melyet ezen kérdéssel szemben elfoglalok. (Halljuk! Halljuk!) Azok után, miket a t. vallás- és közoktatásügyi minister ur, még pedig többszörösen kijelentett, hogy a tanítók nyugdíj-kérdésével foglalkozik, feleslegesnek tartom ismételni az általa mondottakat és a t. ház által is tudottakat, hanem csak annyit vagyok bátor jelezni, hogy a mi a dolog pénzügyi részét illeti, ezt ugy én, mint már hivatali elődöm, a t. ministerelnök ur is, mint a pénzügyi tárcza vezetője oly kérdésnek ismertük el, a melylyel foglalkoznunk kell. A nyugdíjfelügyelő bizottság bízatott meg ez iránt javaslattétellel s ez már február 19-én részletes javaslatokkal is állott elő, melyek egyrészt a nyugdíjak javítására, másrészt a járulékok és az állami hozzájárulás kérdésére vonatkoztak. Én tehát azt hiszem, hogy midőn ilynemű előintézkedések történtek, midőn a kérdéses 150 ezer forint állami hozzájárulásra nézve is az az álláspont, hogy azt senki elvonni nem akarja, mert természetszerűen, ha a nyugdíjalap kérdésével alaposan akarunk foglalkozni, azzal akérdéssel is kell foglalkoznunk, hogy vájjon ez a hozzájárulás szükséges-e továbbra, vagy pedig nem és lehetne-e ezt más módozatok által pótolni: ez sem azt teszi, mintha valakinek eszeágában lett volna az állami hozzájárulást elvonni, hanem teszi azt, hogy alaposan kivan a kérdéssel minden tekintetben foglalkozni. Mondom, t. ház, Polónyi képviselő urnak ezen nézetem szerint legalább részben, a nyugdíj kérdést illetőleg tárgytalanná vált határozati javaslatával foglalkozni nem kívánok, hanem foglalkozni kívánok csakis azon részével, mely a bélyegmentességre vonatkozik. Altalánosságban azt vagyok bátor megjegyezni, hogy akkor, midőn azzal foglalkozunk, hogy valakinek nagyobb kedvezményt nyújtsunk, igen bajos előzetesen kikapni egy kérdést és azt mondani: ezen kedvezmények közül az egyik az lesz, hogy nem fog bélyeget fizetni; mert azt a képviselő ur is el fogja ismerni, hogy ez csak a megoldásnak egy módozata és czélszerfíségi kérdés , hogy ezen vagy amazon formában nyújtsuk a kedvezményt, de egész őszintén kötelességemnek tartom kinyilvánítani már moat azt, hogy én a proponált bélyegmentességnek megadásához hozzá nem járulhatok s leszek bátor azokat az indokokat röviden felsorolni, melyek engem e nézetemben vezérelnek. (Halljuk!) Először is igen bajos egy illetékszabályból, melyben általában a dispositióknak bizonyos organicus összefüggésben kell lenniök — s a "mi hibája van a bélyeg- és illetékszabályoknak, ez talán az, hogy organicus egészük több részben meg van bolygatva — mondom, bajos egy illetékszabályból egy kérdést kiválasztani és egy ily elvi jelentőségű kérdést előzetesen mellesleg eldönteni. Elvi jelentőségű határozata bélyeg- és illetékszabályainknak az, hogy a nyugdíjakért beadott kérvények, valamint a nyugdíjakról kiállított nyugták bélyegkötelesek s e részben csak a szegény intézetek és az á olási intézetekre nézve van kivétel; de általában ott, a hol meghatározott nyugdíjak vannak biztosítva, a bélyeg mindig követeltetik és pedig követeltetik akkor is, midőn sokkal csekélyebb az a nyugdíj-járulék, vagy az az ellátási összeg, mint a mennyit a tanítói nyugdíj-alap helyez ma kilátásba a tanítóknak.
