Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-253
236 258. országos ülés május 26-án, vasárnap. 1889. támogatást leginkább és legsürgősebben igényli, első helyen mégis csak a nyomorgó szegény néptanítók állanak, kiknek ügyét azért melegen ajánlva a t. minister ur becses figyelmébe, a népnevelési szükségletek fedezésére előirányzott öszszeget — mely bár volna tízszer akkora — elfogadom, de készségesen fogadom el Polónyi Géza képviselőtársam határozati javaslatát is. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Gróf Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! (Halljuk!) Polónyi Géza t. képviselő ur a tegnapi tanácskozás folyamában egy határozati javaslatot és egy ellenindítványt mutatott be a t háznak. Azt hiszem, hogy kötelességem már most nyilatkozni ezen beadványokra vonatkozólag. (Helyeslés.) Nem fogok — a t. képviselő ur példáját követve — a középiskolákra visszatérni, mert habár e tekintetben még sok mondani valóm volna, azt hiszem, hogy eső után nem kell köpönyeg. Tehát csak szárazon foglalkozni fogok egyrészt határozati javaslatával, másrészt ellenindítványával. (Halljuk! Halljuk!) A határozati javaslat, melylyel a közoktatásügyi ministert utasíttatni kívánja arra, hogy a néptanítók fizetése minimumának biztosítása érdekében, valamint a néptanítói nyugdíj-törvény revisiója ügyében eljárjon, gondolom, teljesen felesleges, mert hiszen, hogy ezt tenni akarom, előbb a pénzügyi bizottságban, azután a közoktatásügyi bizottságban hangsúlyoztam, végre itt a házban kifejtett programmbeszédemben is határozottan kiemeltem. (ügy van ! jobbfélöl.) Tehát ennek utasításképen kimondása szerintem csak akkor volna szükséges, ha a t. ház semmi bizalommal nem viseltetnék irántam. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezen határozati javaslatnak második pontja részletezést foglal magában. Eészletezi tudniillik, hogy mi történjék azután, ha á minister a tanítói fizetés minimuma érdekében már eljárt és részletezi azt, hogy mely irányban kelljen a nyugdíjtörvényt revidiálni. Ezt én nem jelezhetem másnak, mint ugrásnak a sötétben, a mire én hajlandóságot nem érzek, mert hogyan vállaljak én kötelezettséget arra, hogy javaslatot fogok tenni a t. háznak a minimum biztosítása iránt, mikor még nem is tudom, hogy ilyen javaslatra egyáltalában szükség lesz-e, miután számszerint megközelítőleg sem tudom kifejezni azt, hogy micsoda tételt fogna ez a költségvetésben előidézni. (Helyeslés jobbfélöl.) Sokkal feltűnőbb ezen körülmény a nyugdíjtörvény revisiója tekintetében. A képviselő ur ugyanis kimondatni kívánja azt, hogy 30 évi szolgálat után teljes nyugdíj járjon, továbbá azt, hogy a nyugdíj legkisebb összege a fizetésre való tekintet nélkül évi 300 forintban állapittassék meg. De hogy akkor, ha ezen fokozott nyugdíjigényeknek a jelenlegi nyugdíj-alap jövedelmei meg nem felelnek, mi történjék, arról nem szól. Ez esetben a revisiónak talán egyáltalán ne is legyen helye? Ezen kivül a fogalmazás is magában véve oly kevéssé praecis, hogy már e szempontból is vannak scrupulusaim. Mert a t. képviselő ur azt mondja határozati javaslatában, hogy a nyugdíj legkisebb összege, a fizetésre való tekintet nélkül évi 300 forintban állapittassék meg. Tehát talán akkor is, ha az illető tanító csak öt évig szolgált? (Mozgás balfelöl.) Ezek mind oly körülmények, melyek beható megfontolást igényelnek. Én kijelentettem, hogy ugy a tanítói fizetés, mint a nyugdíj-törvény revisiója tekintetében el akarok és el fogok járni; azt hiszem tehát, hogy erre külön utasítás nem kell. A határozati javaslatnak másik része pedig oly kötelezettséget róna reám, a melynek, hogy meg fogok-e felelhetni, azt egyelőre nem tudom. Ezeknél fogva kénytelen vagyok a t. házat arra kérni, hogy a határozati javaslatot mellőzni méltóztassék. (Helyeslés jobhf löl.) A mi pedig Polónyi t. képviselő urnak úgynevezett ellen-indítványát illeti, a melyben azt kívánja kimondatni, hogy az országos tanítói nyugdíjintézet javára eddig nyújtott 150 ezer frt évi segély továbbra is fentartassék s azt eddigi rendeltetésétől elvonni nem kívánja, azt gondolom, hogy ezt ellenindítványnak nevezni nem lehet. Ezen összegnek törlésére indítvány nem tétetett; (Igaz! Ugy van! jobbfélöl) sőt van szerencsém a t. képviselő urat arra figyelmeztetni, hogy ezen 150 ezer forintnyi állatni hozzájárulás törvénynyel van biztosítva. Ha tehát én, vagy a t. ház ezen változtatni kívánnánk, ugy a törvény megváltoztatásának is napirendre kell kerülni és csak azután lehetne az ellen ellenindítványnyal élni. (Igás! Ugy van! jobbfélöl.) Ezt tehát kimondani absolute felesleges. Ennek kimondása ugy tűnnék fel, mintha képviselőházi határozattal akarnók a törvény erejét fokozni, erre pedig szükség nincsen. (Helyeslés jobbfélöl) Mellékesen megjegyezhetem ez alkalommal, — és ez, azt hiszem, a t. képviselő urnak is megnyugtatására szolgálhat — hogy én annak a bizottságnak, mely a tanítói nyugdíj-alapot kezeli és mely megbízást kapott tőlem, hogy a revisióra nézve előterjesztést tegyen, feladatául azt tűztem ki, hogy először a tanítói nyugdíj az utolsó évben élvezett fizetés, valamint a szolgálat tartamához képest azon elvek szerint emelendő, melyek az állami tanítóknál tényleg alkalmazásban vannak, másodszor odautasítottam a bizottságot, hogy ha a tanítói nyugdíj-alap jelenlegi állapota ez alap bevételeinek apasztását megengedi, első sorban a
