Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-252
230 252. országos Illés május 25-éis, szombaton. 1889, nyugdíjalapját 150.000 írttal dotálta s nem szűntek meg az okok arra, hogy ez jövőre is fentartassék és hogy legalább azzal járuljon hozzá azon kötelessége lerovásához, melylyel azon tanítói karnak tartozik, melyről senki sem mondhatja el azt a vádat, hogy ne volna nemzeti s hogy ne volna magyar. (Helyeslés.) Én azért, mert meggyőződtem arról, hogy a népoktatás terén az ügy jó kezekbe van letéve, érdemeseknek tartom őket arra, hogy kezökből a koldusbotot kivegyük. (Helyeslés.) Van még két körülmény, a mire fel akarom hivni a ministerurfigyelmét. Nem beszédetakarok tárta ii, csak figyelmébe ajánlani két dolgot. Egyik, a miről t. elődje kellőleg értesítve volt, az a visszás állapot, mely a népoktatás érdekeivel ellentétben áll s ez az úgynevezett zsidó tanítóvásár, midőn kávéházakba összegyűjtik az izraelita szegény képzett tanítókat és ott limitálnak rajok s azután oly függő viszonyba hozzák az orthodox és nem orthodox egyházzal, hogy mikor már ahsolute megélni sem tudnak, akkor folyamodnak alamizsnáért a minister úrhoz. Ezen üzelmeknek, melyek valósággal ellenkeznek nemcsak a józan észszel, hanem a tisztességgel is, remélem, at. ministerur mielőbb véget fog vetni. Van még egy kérdés, t. ház s ez nemzeti, culturalis kérdés. Vannak ugyanis alapítványok, miután nálunk minden ilyen nemzeti dolog a társadalmi térre szokott utaltatni, vannak különösen a vegyes ajkú megyékhen, a hol azon tanítók számára, kik az illető iskolákban a magynr nyelv oktatásában lényeges eredményeket tudtak elérni, egyrészt könyvek bocsáttatnak rendelkezésére ezen alapítványokból, másrészt magok a tanítók is megjutalmaztatnak. En, t. ház, csak annyit akarok a t. minister ur szives tudomására juttatni, tudniillik egy megyét kívánok felemlíteni, a hol ezek az alapok a legutóbbi időben nem kezeltettek azzal a gondossággal, a melyet én ily szent ügyben magamra nézve kötelezőnek tudnék tartani. En ezt a minister ur szives figyelmébe ajánlom, mert culturalis szempontból nem közöm bös dolog, hogy azon alapítványok, melyek hazafias czélzattal, nemes öntudattal bocsáttattak a közjónak rendelkezésre, hogy a magyarság ügyét szolgálják, el ne kótyavetyéltessenek. Nem akarok concrét váddal fellépni, de minden esetre felkérem a t. minister urat, hogy az alapítványok sorsa és hova fordítása iránt kellő figyelmet és éber ellenőrzést gyakoroljon. Ezek azok, a miket elmondani kötelességem volt. Ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. (Élénk liélyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A határozati javasLit fel fog olvastatni. Madarász József jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Elnök: Minthogy még egy interpellatio előterjesztése van hátra és e tételhez is többen vannak feljegyezve, azt hiszem, a t. ház beleegyezni méltóztatik abba, hogy a tanácskozás folytatása a legközelebbi ülés napirendjére tétessék át. (Helyeslés ) A ministerelnök ur kivan szólani. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy az idő már meglehetősen előre haladt a nyárban és hogy a költségvetésnek még a törvényhozás másik házában is kell tárgyaltatnia, ennélfogva azt hiszem, a ház tagjai nem fogják ellenezni, hogy oly intézkedések tétessenek, a melyek a tárgyalás gyorsabb befejezésére vezetnek. (Helyeslés jobhfélöl) Első sorban tehát az volna kérésem — és ebben talán méltóztatnak meg is nyugodni, mert legalább azok, a kikkel szerencsém volt érintkezni, azt mondták, hogy nem tesznek ellene kifogást — hogy holnap 11 órától 2 óráig tartsunk ülést. (Felkiáltások: Tiztól!) Igen szívesen veszem, ha 10 órakor kezdhetjük. (Helyeslések. Felkiáltások: Tízkor! Tizenegykor!) Méltóztassék felette határozni. Én 11 órát proponáltam azért, mert a vasárnapi ülések rendesen, mint emlékszem, 11 órakor szoktak kezdődni, de a magam részéről kifogást a 10 óra ellen nem teszek. Ez az egyik. A másik, mire bátor volnék a t. házat kérni, az, méltóztatnék abba is beleegyezni, hogy legalább addig, a mig a költségvetések tárgyaltatnak, az ülések d. u. 3 óráig tartsanak. (Helyeslés. Felkiáltások: Esti ülések legyenek!) Ezt is azért vagyok bátor igy kérni, mert, ismétlem, voltak ugyan más kísérletek is, de valahányszor az idő előrehaladott volta miatt gyorsítani akartuk a tanácskozások menetét: 10-től 3-ig tartottunk üléseket. Esti ülések említtetnek. Régen, oly régen, hogy igen sokan a mostani képviselők közül, még akkor nem lévén képviselők, nem emlékezhetnek rá, volt eset, hogy tartottunk ülést délelőtt, azután délután is. De e házban az esti üléseken a levegő még sokkal rosszabb volt, mint nappal, ugy hogy itt estve ülést tartani — hacsak a legnagyobb szükség nem forog fenn — azt mondhatnám, majdnem lehetetlen. (Felkiáltások balfdől: 9 érakor kezdjük!) Ne méltóztassanak a 9 órát hangsúlyozni, hisz a ház t. elnöke bizonyíthatja, hogy 10 órakor is akárhányszor nem nyithatja meg az ülést, mert a tanácskozásra szükséges 40 tag sincs jelen. Ismétlem kérésemet, méltóztassanak első sorban elhatározni, hogy holnap ülés tartassék, továbbá belenyugodni abba, hogy a költségvetés tárgyalásának további folyamában az ülések 10-től 3-ig tartsanak. (Helyeslés.) Fenyvessy Ferencz: T. ház! Én részemről elfogadom az üléseknek 3 óráig való tartását, de egy kérésem és egy kérdésem van. Kérésem
