Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-252

206 252. országos ülés máj A t. minister ur nagyon jól tudja, hogy milyen az a rendelete, mert különben azt kellene feltételeznünk, hogy a t. minister ur ezen rendeletének kiadásánál megfeledkezett az ország egy nagytekintélyű autonóm felekezetének, a protestáns felekezetnek culturai hivatásáról és nemzeti kötelességeiről. Szabad-e azt feltételeznie, hogy Magyarország protestáns felekezete nem bir annyi érzékkel a nemzeti cultura és a paedagogia követelményei iránt, hogy ha ezen rendelet törvényes és a culturális követelményeknek megfelelne, nem üdvözölné azt őszin'e örömmel és megtagadná annak végrehajtását? (Ugy van! a szélső halon.) De a t. minister ur a protestáns iskolák részére még ma sem adta ki a rendeletet. Ez azt mutatja, hogy a minister ur nagyon jól tudja, hogy protestáns autonóm felekezet érzi és tudja, hogy a kiadott rendelet nemcsak törvényellenes, hanem culturellenes, nemcsak culturellenes, hanem a paedagogia törvényeibe is ütközik. S a t. minister ur késik a rendelet kiadásával a protestáns iskolák részére, hogy először egyik felekezetnek — s ez a katholikus telekezet — gymnasiumaiban a ren deletet végrehajtva, erre hivatkozzék s azután menjen át a másik felekezetre és érvényesítse törvényellenes rendeletének végrehajtását, (Ugy van! a szélső baloldalán) De legyen meggyőződve a t. minister ur, saját megnyugtató lelkiismerete mellett is, hogy az országnak is van lelkiismerete; az is kebléhez nyúl e kérdésnél s nem kicsinyes, hanem fontos okok hatása alatt fog eljárni. Tudja meg a t. minister ur, hogy midőn a katholikus gymnasiumokban ezen törvényellenes rendeletét végrehajtja, ez fáj nekünk, mert oly ténykedést követ el a katholikusokkal szemben, melyet másokra alkalmazni még eddig meg nem kísérelt; fáj, hogy mi nem vagy uuk azon helyzetben, hogy a t. minister urnak rendeletét a végrehajtásnál ott is megakadályozhatnák. Ez csak egygyel több ok arra, hogy én is és sokan, a kik eddig a kormány ingerentiáját különösen közoktatási kérdésekben tágítani óhajtottuk, egy illusióval szegényebbek vagyunk. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Eloszlott az illusio s részemről nem késem kijelenteni, hogy aki eddig a kormány ingerentiáját tágítani kívántam, most már megriadok a gondolatától annak, hogy csak egy hajszálnyit is engedjek tovább haladni e téren, (ügy van! a szélső baloldalon.) Ezt érte el a t. minister ur rendeletével, mert mondhatom, hogy e meggyőződés B érzelem, a melynek most kifejezést adtam, kezd már általánossá válni az ország lakosai közt. Még egyet kell a t. minister urnak megjegyeznem, a ki lelkiismeretére hivatkozott ezen rendelet kibocsátásánál s vétkes mulasztásnak nevezte, ha ki nem adta volna. Mi már régebben s 25-én, szombaton. 1889. észleljük e hazában és a t. minister urnak is kell, hogy erről a kormányzati tapintat folytán is tudomása legyen, hogy az országban nagyon ügyes, de hálátlan aknamunka folyik a felekezetek közti \ idegességnek, hogy igy fejezzem ki magamat I — létrehozására. (Ugy van a szélső baloldalon!) Mi czélból, azt ők nagyon jól tudják. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A t. minister ur csak agent provacateur az ő rendelete által. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De legyen meggyőződve, hogy az ország lakosai felekezeti különbség nélkül sokkal jobban és hamarabb látták át ezen aknamunka veszélyes következményeit és czélzatait, hogysem el ne fojtanák, még ha keserűséget is kell érezniök sok dolog felett, a maguk érzelmének nyilvánítását, a mikor egyenesen kormányintézkedések által vannak provocálva. Én, t. minister ur, még csak annyit vagyok bátor mondani, tiogy régen volt, de ismétlődni nem fog, hogy mi Nérónak fáklyául szolgáljunk. Ezeket óhajtottam elmondani. (Élénkhelyeslés a szélső baloldalon.) Gróf Károlyi Gábor: Tisza el akarja magáról terelni a íia-yelmet, még vallásháborút is idéz elő. (Mozgás jobbflől.) Josipovich Géza jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: (Halljuk! Halljuk!) A t.minister urnak germanisáló rendeletére vonatkozólag nem nyilatkozom. Megtettem ezt már korábban, a legelső alkalommal, a mely reá nyilt, tudniillik a véderő-vita alkalmával. Azt hiszem, nem tagadhatja a t. minister ur, hogy elég határozottan fejeztem ki nézetemet e tárgyban; ezen nézet pedig azóta nem változott, nem is fog változni soha, a mig magyar ember maradok, pedig, a mig élek, azt hiszem, az maradok. E részben tehát tökéletes, teljes és nyilt ellentétben állok a t. minister úrral, a kinek személyét, sok kitűnő tulajdonát különben teljes tisztelettel respectálom; de itt, ezen a téren, nyilt ellenségének vallom magam, úgyis mint magyar ember, úgyis mint protestáns ember, mindkét minőségemben; de harmadik minőségemben is, mint magyar iró. Erről csak ennyit akartam ezúttal említeni. Egy másik tárgy az, a mely végett a középiskolák költségeinek rovatához feliratkoztam, tudniillik egy tankönyvnek ügye, még pedig nem magyar tankönyvé, hanem a velünk szövetségben álló osztrák tartományokban hivatalosan elfogadott középiskolai tankönyv ügye ez. Ha oly állam, mint például Ruménia, mely bevallva, be nem vallva, a mi rovásunkra terjeszkedésre aspirál, térképeket függeszt ki iskoláiban, a melyeken Ruménia határa egyrészt a volt temesi bánság, másrészt fönt Marmaros, Bereg, Ung és Tisza vidéke, Erdélyről nem is szólva és mi ez ellen ugy erről az oldalról, mint a másik