Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-251

188 251. országos ülés május 24-én, pénteken, 1889. biró helyeken csak 203. Már most, ha középiskoláinkat idegen nemzetiségektől lakott városokban és vidékeken helyezzük el és ha azokban az iskolákban az arány a helybeli tanulók és a távol vidék lakói közül vállalkozó tanulók létszáma, illetve ez, hogy minden 100 ezer lélek után az azon vidéken lévőkből a tanulók létszáma csaknem 600, mig a más vidékbeli tanulók létszáma csak 203 : akkor ebből nem tudok más következtetést kivonni, mint hogy magunk vetettük meg következetesen alapját azon szomorú helyzetnek, melybe jutottunk, melyet középiskoláink létszámának részletes kimutatása igazol, hogy a középiskolai oktatás terén elkövetett ezen territoriális elhelyezési hibák következtében — megengedem, más hibákból is — a magyar fajií tanulók száma hanyatlik, mig más nemzetiségfíekéemelkedik. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez azon statisticailag igazolt tény, melyet oly hibának tartok, hogy azt mennél előbb helyrehozni, felfogásom szerint, saját nemzetiségünk iránt tartozó kötelességünk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mélyen t. minister ur programmbeszéJében megemlékezett továbbá azon nagyobb látoga tottságról, mely a gymnasiumi alsóbb osztályokban tagadhatatlanul tapasztalható és rámutatott, hogy a felső osztályokban még mindig nagy számban vannak olyanok, kik a felsőbb tudományos képzésre nem alkalmasak. Ezen a bajon oly módon vél segíteni, hogy nagyobb számmal részint szakiskolák, részint polgári iskolák állíttatnak. Én azt tapasztaltam, hogy e bajon szakiskolák felállításával némileg lehet ugyan segíteni, de a polgári iskolák szervezetének különböző, már annyi-féle módon megpróbált újabb és újabb változtatása által e bajon segíteni nem fogunk. Azok a polgári iskolák NémeTörszágból ide átültetett olyan intézetek, melyek meggyőződésem szerint e magyar földön meghonosodni nem birnak. S én — mikor a nagy magyar Alföldön a négy és hatosztályú gymnasiumok egymásután záratnak be és változtatják meg jellegüket — ezt nem azért tartom károsnak, hogy egy nem teljes mértékben felszerelt algymnasiummal kevesebb vau, hanem épen azért, mert ezek csaknem mind polgári iskolákká alakittatnak át. Ugyanis azon gymnasiumokat város és felekezet együtt tartván fenn, minthogy a város, ha 5.000 nél több lakom van, törvény szerint polgári iskola felállítására köteleztetett, ezen kötelesség alul akként szabadul, hogy a gymnasiumokat polgári iskolákká alakítja át. Midőn ily módon alföldi és magyar jellegű gymnasiumok elhullanak, akkor a határszéleken és más nemzetiségek közt azon gymnasiumok száma az állam által mindinkább nőve tetik. Ezt oly administrationalis hibának tartom, melyet még a gyászos emlékű helytartó-tanácsosoktól örököltünk, mely hiba ma is él és uralkodik, pedig az a nemzeti genius kívánalmának bizonynyal ellenére van. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azok után, a miket Nagy István t. barátom a túlterheltetésről és az egységes középiskolákról megjegyzett, röviden csak annyit jelentek ki, hogy az egységes középiskoláknak részemről mindenkor barátja voltam és soha sem tudtam megbarátkozni azon gondolattal, hogy nekünk, kik mióta én ezen háznak egyik igénytelen tagja vagyok, mindenkor pénzügyi bajokkal küzdöttünk, miért kell középoktatásunk terén épen a legköltségesebb rendszert és oly határozottan forsirozni. Én, t. ház, az egységes közép iskolák felé való törekvést helyeslem, azonban ismétlem, hogy azokat rohamosan létesíteni nem lehet, mert a fejlődésnek hosszú időn át és fokozatosan kell megtörténni. Hogy milyen legyen azok szervezete, miután erről a közoktatásügyi minist; r ur nem méltóztatott nyilatkozni, nagyon természetes, hogy annak vitatásába nem bocsátkozom. De addig is, mig az egységes iskolák kora eljövend, azon túlterheltetésen, mely ellen annyi panasz hangzott fel itt e házban és a melyre ma Nagy István t. képviselőtársam [is rámutatott, okvetlenül segíteni kell. A mélyen t. minister ur ezt a tanmódszer változtatása által véli elérhetőnek. Ha a tanmódszer változtatása alatt azt méltóztatott érteni, hogy a rokon tantárgyak lehetőleg egy kézbe csoportosíttassanak, akkor tisztelettel jegyzem meg, hogy a felekezeti gymnasiumok egy részében már megkiséreltetett ez ott, hol az órafelosztás nem kicsinyelhető nehézségei ezt lehetővé tették. Ezen az úton lehet is elérni némi eredményt. De az eredmény nem oly nagy, hogy ez által a túlterheltetek megszüntethető legyen. Ha pedig a t. minister ur a német nyelv tanítása ügyében kiadott rendeletét fentartja és szigorúan végrehajtatni akarja, akkor az eredmény, merem állítani, alaposan semmivé lesz téve, ugy, hogy a túlterheltetés legkisebb fokú megszűnéséről is a magyar tannyel vűgymnasiumokban beszélni nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Épen azért, t. ház, most, midőn a szenvedélyek már e házban csendesedtek, midőn eléggé tárgyilagosan folynak a viták, épen a túlterhelés kérdéséből kifolyólag áttérek beszédemben a t. minister urnak a múlt 1888. év deczember 12-én 48.629. szám alatt kiadott azon rendeletére, melyet a közoktatási bizottság jelentése hivatalo san most terjeszt "elő és a melylyel már e házban a véderő-vita alkalmával találkoztunk. Ezen rendeletet ugy a t. államtitkár ur, minta közoktatási bizottság jelentése és maga a közoktatási minister ur is az országos törvényre, a tantervekre és a kiadott utasításokra való hivatkozással igyekeznek e házban menteni. Én, t. ház, ugy vagyok meggyőződve, hogy ezen rendelet a törvénynyel homlokegyenest ellentétben áll, a tmtervekkel semmi szín alatt meg nem egyez-