Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-251

261. országos ülés május 24-én, pénteken. 488Ö. pgg a középiskolai tanulók túlterheltetéséről szóló gyakori panaszoknak véget vethessen, mert méltóztassék elhinni, saját tapasztalásomon alapuló, komoly meggyőződésemnek adok kifejezést, midőn azt állítom, hogy a túlterheltetésről szóló gyakori panaszok nem alaptalanok. Tény az, hogy középiskolai oktatásunk jelenlegi tanítási rendszere mellett, az értelmi tehetségnek fejlesztése egyenesen a testi nevelés rovására történik. (Helyeslés bal felöl.) Egy fejlődésben levő, e mellett jó tehetségű, ernyedetlen szorgalmú ifjúnak, ki teendőit lelkiismeretes pontossággal óhajtja végezni, naponta legalább 10 —12 órát kell az iskolai tanórákkal együtt, szellemi munkára fordítania. A feszült figyelem, az agy folytonos izgatása, lassankint eltompítja a felfogási képességet és az értelem a reá rakott teher alatt leroskad és elbutul. Midőn egy kifejlett férfiú agyveleje életrendi veszélyek nélkül komoly munkát naponkinti 9 órán túl nem folytathat, hogyan kívánhatjuk akkor egy gyermektől, hogy iskolai teendőinek pontos elvégzésére naponkiti 10—12 órát szenteljen? A nevelés főtitka, t. ház, a testi és lelki tehetségek összhangzatos művelésében áll. Ezen összhangzat azonban a mi tanrendszerünkben teljesen hiányzik. Naponkinti 10—12 órai szellemi munkával szemben, mindössze is heti 2 órai testgyakorlat áll az ifjú rendelkezésére. Az izomrendszernek, az életszerveknek fejlesztésével a mi iskoláink nagyon keveset törődnek. (Igaz! Ugy van! balfelöl) A főczél a tanagyag halmaza; az egészség, az életerő, azok egyáltalán szóba sem jönnek. Pedig ennek a szellemi túlterheltetésnek veszélyes következményeit nem csak a tanulók physieuma, de azok in teliigentiája is meg fogja sinyleni; a túlizgatottság, a beteges idegesség nyomai, a rohamosan szaporodó agybántalmak mind a hibás közoktatás túlzott követelményeire, a hygienicus szempontoknak figyelmen kivül Nagyására vezetendők vissza. Ha tehát a minister ur kijelenti, miként ezen tarthatatlan, visszás állapotokon segíteni óhajt, ugy ezen kijelentését csak ősszinte örömmel vehetem tudomásul és meg lehet a t. minister ur győződve, miszerint ezen ígéretének beváltása által maradandó érdemet és elismerést fog magának mindazoknál szerezni, kik tanuló ifjúságunk vitális érdekeivel komolyan szoktak foglalkozni. (Ugy van! balfelöl.) Ezeket óhajtottam megjegyezni a t. minister ur érdekes beszédének az egységes középiskolára, továbbá a tanulók túlterheltetésére vonatkozó részeire. Van azonban igénytelen felszólalásomnak egy másik fontos oka, melyre az igen t. minister urnak, de a t. háznak is bátorkodom különös figyelmét azért is felhívni, mert az eset, melyről szólni akarok — hála Istennek — nem a mindennapi esetek sorába tartozik. A múlt hónapban a „Neue freie Presse" czímíí lapban egy hirdetésre bukkantam, mely hirdetésben egy tan- és nevelő-intézet igazgatósága egyebek közt szórói-szóra ezt mondja: „Institut — mondjuk N. N., majd későbben meg is nevezem — 4 Normál-, 6 Gymnasial-, 6 Realklassen, deutsche Unterrichtssprache, Lehrplan der österreiehischen Staatsschulen." (Nagy mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Magát a hírlapi hirdetést még nem tartván elégségesnek arra, hogy e botrányos ügyet — mert szerintem az — itt a t. ház szine előtt szóvá tehessem, volt reá gondom, hogy egy jó barátom utján magától az intézet igazgatóságától szerezzem meg az intézet értesítőjét és az intézetre vonatkozó hirdetményeket, melyek itt vannak kezeim között. És vájjon minő eredményre jutottam e hirdetések átolvasása után? Talán arra az eredményre, t. ház, mit utolsó pillanatig reménylettem, hogy tudniillik az intézettől nyert hirdetmény mást tartalmaz, mint nevezett német lapnak szinte kezeim között levő hirdetése ? Sajnos, t. ház, ennek ellenkezőjét, vagyis azt tapasztaltam, hogy az intézettől nyert hirdetménynek a tantervet illető része teljesen azonosa „Neue freie Presse" hirdetésével; azaz mindkettőben ott ékeskedik — a magyar királyi tanügyi hatóság dicsőségére — e mondat: Lehrplan der österreiehischen Staatsschulen ! És már most mit gondol a t. ház, hol létezik ezen intézet? Talán a birodalmi tanácsban képviselt tartományok egyikében ? Korántsem! Ezen intézet, mely 35 év óta áll fenn — mely ez országnak köszöni virágzását, jólétét — ezen intézet, mely az általa következetesen német nyelven szerkesztett, 35-ik évi jelentésében e czím alatt: „Leitungund Lehrkörper der Anstaít" ezeket mondja : Die Anstalt stehet unter unmittelbarer Aussicht des kön.ungarischen Ministeriums.welche über die Gymnasialklassen durch der kön. DistrictualOberschuldirector, Herrn kön. Ráth Dr. Anton Németh geleitet wird", (Felkiáltások: Még a tanfelügyelő is német!) ezen a magyar kormány jóvoltából és kegyességéből nyilvánossági joggal felruházott tan- és nevelő intézet, melynek tanári karában négy, növendékeinek névsorozatában pedig —nagy

7 csodálkozásomra— 11 magyar névre akadtam: ezen tan-és nevelő intézet — pirulva mondom el — Magyarországon,Sopron megye székhelyén, az utolsó évtized alatt a magyarosodás terén az ottani irodalom és művészi körnek, továbbá a magyar szinpártoló egyesületnek eb'ggé nem dicsérhető, ernyedetlen buzgalma folytán oly szép, oly lélekemelő haladást tett Sopron szabad királyi városában, a magyar alkotmányosság 22-ik évében áll fenn! (Nagy mozgás a bal- és szélső baloldalon. Zajos felkiáltások: Botrány! Gyalázat!) De nem végeztem még, t. ház, ezen érdekes intézet ismer-