Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-250

J6g 950. országos ülés májns 23-án, csütörtökön. 1889. csak irni, olvasni, hanem bírjanak azon ismeretkörre] is, mely nélkül a törvényt végrehajtani nem lehet. Ezek után azon kijelentéssel, hogy tökéletesen megnyugszom a t. ministerur programmjában, csatlakozván mindenben a közoktatási bizottság érdemes előadójának, Szathmáry György t. képviselőtársamnak ép oly tartalmas, mint szabatos jelentéséliez, a költségvetési előirányzatot a részletes vita abipjául elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Az a különös eset fordult elő, hogy Schwarcz Gyula képviselő ur egyenes kérdéseket intézett Herman Ottó képviselő úrhoz. Az interpellatiónak ez a neme szokatlan ugyan, de azt hiszem, hogy ha a képviselő ur a hozzá intézett kérdésekre válaszolni kivan, a t. ház ezt -meg méltóztatik engedni. (Halljuk! Halljuk!) v Herman Ottó: T. képviselőház! (Halljuk!) Noha a házszabályok alapján is személyes kérdésben kérhettem volna szót, nem teszem ezt, hanem szorítkozni akarok arra, hogy szorosan azokra a kérdésekre feleljek, melyeket a t. képviselő ur egyenesen hozzám intézett. (Halljuk!) De nem tehetem ezt a nélkül, hogy azt a sok nagyszerű és egyszersmind ellentmondó epithetont, melyet a t. képviselő ur reám halmozott, ne viszonozzam annyi udvariassággal, a mennyivel épen rendelkezem. A viszonzás az, hogy rendkívül örvendek, hogy az ő szavai szerint sziporkázó beszédemnek sziporkái felrobbantották az ő eszméinek puskaporos hordóját, a melynek sugárkévéi azután a t. házra özönöltek. (Derültség) A t, képviselő ur azt kérdezi tőlem, nevezzem meg azt az akadémiát, mely kiadványaira nem nem költ többet, mint a mennyi az ő bevétele. Ezt a kérdést igy felállítani, t. ház, nem lehet. Én azt magam is igen jól tudom, hogy minden akadémia kell hogy áldozzon az irodalomra és minél nagyobb annak világhatása, annál többet. De a mi tudományos akadémiánknál egészen máskép áll a dolog; annak ma is megvan eredeti missiója: a nemzeti missio; (Helyeslés) tehát az ő tudományos alkotásainak valósággal be kell szivárognia magába a társadalomba. És én azt a kérdést intézem a t. képviselő úrhoz, vájjon az akadémia követte-e azt az egy történelmi szak kivételével ? vájjon hol láthatta az akadémia működésének fokról-fokra való terjedését lefelé, például a tankönyv-irodalomban vagy bárhol ? A franczia academiának szelleme az összes culturalis rétegeken keresztül csillámlik, nálunk, t. ház, ez nem igy van. Tehát a tudományos akadémia nemzeti missiója különbözteti meg főleg a magyar academiát a külföldi akadémiáktól. És miért nem tartoznak a külföldi academiák azon állást elfoglalni, a melyet a mi academiánk kell, hogy elfoglaljon ? Azért, mert azoknak sokkal nagyobb intelligentiájuk van, a melyetnektink meg kell teremtenünk és azért, mert a legfőbb tudományos fórum alatt egész tudományos apparátus működik közre, hogy a tudományt magába a társadalomba bevigye. Ha a t. képviselő ur ugy fogja fel a dolgot, hogy én az összeget magát értettem,akkor téved; és ha akkép fogta fel, hogy én kimutassam az akadémiának az anyagát, arról most nem fogok szólni, mert a t. képviselő ur igen jól tudta, hogy hova provocáltam és hogy arra meg is tudnám adni a feleletet. Még egy dolog van, a mely reetificatiót kivan. (Halljuk!) A t. képviselő ur élt azon fogással — ne vegye rossz néven e kifejezést — hogy ő engem Hock képviselő úrral úgyszólván össze akart házasítani. (Élénk derültség.) A t. képvisel őur egyről feledkezett meg és ez az, hogy én beszédem kezdetén bocsánatot kértem minden előttem szólt képviselő úrtól, hogy az ő beszédjeik alól emancipálom magamat és csupán csak akkor, mikor a nemzeti szellemről és a nemzeti missióról szóltam, constatáltam a tényt, hogy — eltekintve Hock képviselő ur többi felfogásaitol — az ő beszéde volt az egyetlen, melyben a nemzeti szellemre súly van fektetve. Határozottan e kifejezéssel éltem: a nemzeti szellem hiánya. Ennélfogva én nem találom nagyon ízlésesnek, hogy ily incidens átjátszszon engem oly térre, tudniillik az ultramontanismussal való gyanúsítgatásba, melyet köteles; nyíltsággal rám alkalmazni nem lehet. Egyéb megjegyzésem nincs. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Dárdai Sándor jegyző: Neppel Ferencz! Neppel Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Valamint az egész költségvetési vita folyamán, ugy ezen tárczánál is többször felhozatott ez oldalról a kormány helyes politikájának bizonyítékául az utóbbi évek alatti haladás; migellenzéki részről kétségbe vonják azt, sőt a kormány hibájául rójják fel a fokozott terhek arányában általuk nern kielégítőnek vélt mérvét a haladásnak. Ez részben mindig az egyéni appreciatio kérdése; de bármely mérték alkalmaztassák is, mindig számításba kell venni az adott viszonyokat és ha igy bíráljuk közoktatásunk és közművelődésünk haladását, be kell ismernünk annak örvendetes nagy mérvét. (Ugy van! a jobboldalon.) Elvitázhatlan adatok bizonyítják azt, de lehetetlen azt nem látni, ha elfogulatlanul körültekintünk. Igaz, hogy vannak még kívánni valók, sok j teendő maradt még hátra.; a fő feladat jelenleg a | meglévő alapon a megalkotott keretekben tovább I építeni s a hiányokon javítani. Kétségtelen, hogy a népoktatás még nem érte í el azon fokot, a melyre annak jutnia kell; kétség-