Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-250
260. országos ülés május á8-án, csfitörtőkön. 188$. jgf telén, hogy szükség van több állami iskolára; jelezte a hiányokat maga a minister ur ugy ezen irányban, valamint a közoktatás más ágainál is. De azért, hogy még hiányok vannak, nem lehet kicsinyelni az eddig elért eredményeket. Sőt én elismeréssel adózom az elhunyt minister ur érdemei iránt, kinek alkotásai maradandók lesznek, ki igen sokat tett az iránt, hogy nemzetét azon magasabb műveltségi színvonalra emelni segítse, mely ideálját képezte. Kormányzati tevékenysége és gyakorlati alkotásai mellett, midőn már a betegség megtörte testi erejét, nem nyugodhatott izgékony szelleme és még a múlt évben, midőn orvosa és barátai tanácsa ellenére az akadémia nagy gyűlésén elnökölt, ott az elnöki székből monda ki azon legnagyobb és legmerészebb szót, melyhez hasonló fontosságú ennunciatio napjainkban nem tétetett: „Magyarországban nines szellemi szabadság. Hiányzik a philosophiai szellem a tudományos kutatásnál. A magyar társadalom a confessionalis és conventionalis felfogások békóiba le van nyűgözve." Ha Trefort egyebet nem tett volna, mint ezen merész igazságnak kimondását, akkor is nagy ]enne érdeme. Magas szelleme felismerte a kor hibáját, a baj kátforrását, mely okozója annak, hogy felfogásunkbankicsinyesek vagyunk,nagy eszméknem lelkesítenek. Daczára mindazoknak, a miket Schwarcz Gyula előttem szólt t. képviselő ur alapos és ékes beszédében elmondott, azt állítom — és megjegyzem, ezt nem a kormányra, hanem egész általánosságban értem — hogy szűk látkörünk képtelenné tesz nagyobb conceptiókra és a társadalom acceptált előítéletei előtt meghajolva, a mindennapi megélhetés, az aprólékos pillanatnyi sikeren túl nem terjed törekvésünk. Minden irányban érezhető a baj. A tudományban, a politikában, a társadalomban. Nincs meg a szellemi szabadság sehol. A szabadelvű demoeraticus haladás elé gátot vetnek a conventionalis és confessionalis fogalmak békói; innen van nagy részben az illiberalis irány, a reactionárius áramlat. Melyek előtt sokszor kénytelen meghajolni ugy a törvényhozás, mint a kormány, néha megalkudni: szembeszállni velők soha. Pedig az mireánk magyarokra nemkishorderővel bir. A mi erőnk, a mi fölényünk szabad szellemünk megmásíthatlan eonsequens érvényesülésében rejlik. Oroszország óriási hatalma lehet félelmetes zsarnoki uralom mellett is, NémeTörszág kitűnő katonai szervezetében találhatja nagysága feltételeit, de Magyarország csakis a szellemi szabadság fegyverei által lehet jelentékeny. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Magyarország politikájában a szabadelvű demoeraticus irány kell faogypredomináljon; (Ugy van! a jobboldalon) át kell hogy hassa az közéletünk minden — bármi csekély — faktorát, arról kell hogy tanúskodjék a közélet minden mozzanata. (TJgy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ha ezen irány nem érvényesülhet mindig, a társadalomban a hiba. (Helyeslés a jobboldalon.) „A magyar társadalom a conventionalis fogalmak és felfogások keretébe le van szegezve." Itt rejlik a főbaj. Ezen conventionalis fogalmak és felfogások előtt meghajol mindenki; ápoltatnak azok minden oldalról; nem száll ellenök síkra senki; sőt a sajtó sem foglal el határozott állást ellenök. Némelyek hibáztatják a társadalom egyes osztályát; mások morális sülyedésről beszélnek. Holott ezek csak egyes jelenségek. Hogy lehessen egy emelkedettebb irány, ha a társadalom nem állít fel magasabb zsinórmértéket. Azt mondják, hogy ez nemcsak egyedül nálunk van igy, hanem a kor általános iránya. Lehet — noha nem ismerem be, hogy ez Franczia-, Angol- vagy NémeTörszágban igy volna — de ily praegnans kifejezése máshol semmi esetre sem észlelhető. A mi speciális viszonyaink kellettek ahhoz, hogy az ily mérvben kifejlődhessék, hogy a békók oly erős aezélból készülhessenek. A mi kis társadalmunk, Budapestnek aránylag kicsinysége és némely nemzeti jellemvonásunk, sőt a véletlen a társadalom némely vezértényezőinek egyénisége, kikben mintegy personificálva van ezen irány. A mi Don Quisote-jaink nem egy nemes hóbort eszményi lovagjai, hanem egy beteges kor törpéi, kiknek vitéz tetteit a divat népszerűsége övedzi körül, A társadalom minden tényezőinek vállvetett működése szükséges ezen áramlat ellen. Trefort szava nem szabad, hogy nyomtalanul hangozzék el a pusztában (Tetszés a jobboldalon.) Egy szikra az, mely nem fog kialudni, hanem a mely előbb-utóbb lángra fog lobbanni. (Ugy van! jőbbfelől.) Eleszsze azt minden gondolkozó fej, kövesse a kormány consequensen a szabadelvű irányt. Terjeszsze a közoktatási kormányzat a ftdvilá gosodást, a magasabb műveltséget, a tudományokat. Örömmel üdvözlöm a cultusminister ur programmjában foglalt emelkedett eszméket és annak szabadelvű irányát. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Helyeslem a népoktatásról, valamint az egységes középiskolára törekvő eszméit. Felemlíti a minister ur — a középiskolákról szólva — az ott előforduló túlterheltetés ellen felmerült panaszokat s azoknak helyesebb tanmódszer alkalmazása által remél véget vetni.
