Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-250
250. országos ttlés május 28-án, esfitortöliSn. 1889. Jg3 lehetne töltve a 20 év előtt felnőtt azon nemzedék által, mely ha nem végezte is el a gymnasimnot és a reáliskolát, hogy feljuthasson az egyetemre, a polgári iskolákban oly képzettséget nyerhetett, mely az általános modern műveltségnek mindenesetre igen szép fokát képes megadni a fiatalságnak. Azonfelül látjuk, ho^y kereskedelmi és ipariskolák állíttattak. Tudjuk, hogy az 1848. előtti kereskedők, bár igen jó hazafiak voltak, egy-két várost kivéve, csakugyan nagyon alantas műveltségifokonállott kereskedelmi ésiparososztályunk. Ezen osztálynak újabb nemzedéke társadalmi utón, ismeretterjesztő egyletek alapítása, közhasznú felolvasások, hírlapok és irodalmi termékek olvasása, sőt — valljuk meg őszintén — részben a színházak látogatása által is a műveltségnek oly fokára tett szert, hogy azon ür, melyet a t..képviselő ur jelezni méltóztatott, mindinkább kisebbedik. Nem mondom azt, hogy a magyar társadalom egyes rétegei culturpolitikai szempontból oly egységesen egymásba nyúlnak már, mint pl. Francziaországban, NémeTörszágban, Belgiumban vagy Hollandiában, de mindenesetre örvendetesen halad összes culturpolitikánk épen azon irányban, hogy a magyar társadalom kívánatos kiegészülése már csaknem megtörtént és csak egynehány évtized kell már ahhoz, hogy a magyar társa dalom cultorális szempontból is ép oly egységes legyen,mintNyugot-Európa bármely culturneinzetének társadalma. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Részemről nem hoztam volna fel a tudományos akadémiát a budgetvita folyamán, de ha néhány szót a tudományos akadémiát illetőleg mégis mondok, ennek oka az, hogy a t. képviselő ur beszédében — még pedig nagyon igazságtalanul — az akadémiát is megtámadta. Azt mondja t. képviselő ur: ime — hogy az állapotokat jellé mezzem — a magyar tudományos akadémia évente 30 egynehány ezer forintot költ saját szellemi termékeinek kinyomatására és azoknak elárusításából nem vesz be többet, 2000 és egynéhány száz forintnál. Ez igaz. Hanem én azt vagyok bátor kérdezni — eltekintve attól, a mit már Thaly Kálmán akadémiai tag és történetiróni országszerte ismert képviselőtársunk és ugyanazon pártnak tagja, melyhez a t. képviselő ur is tartozik, mondott, hogy tudniillik az akadémia évenkinti kiadványainak sok száz példányát, ép úgy, mint a külföldi akadémiák teszik, az iskoláknak és egyéb közintézeteknek, könyvtáraknak stb. szokta ingyen megküldeni — mondom, ettől eltekintve, azt vagyok bátor kérdezni a t. képviselő uitól, hogy hol van az a tudományos akadémia, amely nem költ évről évre többet nyomtatásra, mint a mennyit kiadványainak elárusításából bevesz? Mert ha a franczia Institutról van szó, nem veheti számba a „Journal de Savants" vagy a „l'lnstitut" vagy „Revue Scientiíique" jövedelmeit, bár ezeket a tudományos folyóiratokat legnagyobbrészt a franczia akadémia nagynevű tagjai szerkesztik és irják, mert ezek nem az akadémia kiadványai. Fenyvessy Ferencz: Háta „Szemlének" mennyi előfizetője van? (Nagy derültség.) Schwarcz Gyula: Mindenesetre jellemző, hogy egy oly éber elme és minden irányban szellemdús férfiú, mint a t. képviselő ur, nem tud egyéb vádat emelni az akadémia ellen, mint hogy többet költ évenkint a nyomtatásra, mint a menynyit kiadványaiból bevesz. Komolynak fogom elismerni ezt a vádat azon pillanatban, a mihelyt a t. házat felvilágosítja arról, hogy Európának körülbelül 70—80 tudományos akadémiája közül hány van olyan, mely kevesebbet költ évenkint nyomtatásra, mint a mennyit kiadványainak darusításából bevesz Egyébiránt azt is szemére vetette az igen t. képviselő ur az akadémiának, mondván: valamint tudományos köreink egyáltalában mind, ugy az akadémia is a németség szellemében leledzik. Hát kérdem én, mikor nem leledzett a magyar nemzet irodalmilag működő értelmisége nagyobb nyűgében az idegen culturának, mint manapság? Tekintsünk vissza nemzetünk történetének korszakaira. Nem beszélek a középkorról, nem Janus Pannonius koráról, csak az utóbbi évszázadról. Hát azt méltóztatik gondolni, hogy amagyar tudományos világ nem leiedzett akkor nagyobb nyűgében a németségnek, midőn idebent az országban senki másként, mint latinul nem is tanulhatott, tudományos tanfolyamot nem végezhetett, ha pedig külföldre ment, a német egyetemeken az a sok száz theologus, philologus és orvosnövendéknémetül hallgatta az ottani tanárokat. Igen, meglátszik a német culturánakletörölhetlennyoma . . . (Zaj.) Thaly Kálmán képviselő úrtól több figyelmet vártam volna, mikor épen az akadémiáról beszélek. (Nagy derültség.) Thaly Kálmán: Csak tessék, figyelek. (Derültség.) Schwarcz Gyula: Mégis látszik — mondom — a nyoma ennek nem csak Felső-Magyarország német származású vagy szláv eredetű és német iskolát végzett tudósaink művein, de még legtősgyökeresebb alföldi praedicatoraink munkáin is ebben az időben, midőn NémeTörszágba járván ki, az ottani egyetemeken phiiosophiát és históriát a, theologián kivíil németül hallgattak. Irodalomtörténészeink tüzetesebben kimutathatják ezt a t. képviselő urnak; én csak röviden akartam erre rámutatni. Avagy tán idebent hazánkban a maga tisztaságában, hazsifias szüzességében működött a magány genius, t. képviselőház, abban az időben, midőn nem volt magyar tudományos irodalom és alig volt magyar munka, melyet a tudományos 21*
