Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-249
ii.9. országos ülés május. 22-én, szerdán. 1889. 147 szédében 5 pontban jelölte meg azon irányelveket, azt a keretet, a melyen belül mozogni lehessen. Én természetesen erre az álláspontra helyezkedem. (Egy hang: Miért!?) Azért, mert eredményhez akarok jutni és mert tudom, hogy miért nem lett eredménye az autonomicus mozgalmaknak, melyek 1868-tól 1871-ig folyamatban voltak. Miért nem volt eredménye? Tudjuk, hogy midőn 1871-ben a múzeum dísztermében összeült a congressus, emelkedtek hamis hangok egyik-másik oldalról s csak e hamis hangok rontották el az eddig elért eredményt; felmerült ugyanis a vagyon kérdése, a római Curia alól való emancipálás, a király legfőbb kegyúri jogai, ezek okozták a dissonantiát. És csakis az akkori elnök, a herczegprimás tapintatának köszönhető, hogy már akkor szét nem mentek eredmény nélkül. Fenyvessy Ferencz t. képviselőtársam igen rossz alapból indult ki, a mikor az autonómiát fejtegette. 0 tudniillik azt mondta, hogy ha egy katiiolikus csak legtávolabbról is törődik egyházának ügyeivel, ultramontánnak, reactionariusnak kiáltják. Fenyvessy Ferencz: Ez igaz! Komlóssy Ferencz: Hát, t. képviselőtársam, nem kell ezektől a mondásoktól egy buzgó, jó katholikusnak megijedni. (Élénk derültség.) Én nem ismerek és nem ismertem eddig egy evangelicus vagy református vallású protestáns embert, ha akármit is fogtak rá, hogy ő azért ne merte volna nyíltan bevallani az ő lelkiismeretes meggyőződését. Csakis a katholikusoknál történnek ilyen anomáliák, a hol tudvalevőleg igen sok a névleges katholikus, de kevés az igazi katholikus. Fenyvessy Ferencz: A kormánypárti sajtó csinálj'a! Komlóssy Ferencz: Nem a kormánypárti sajtó csinálja, hanem azok az urak, a kik azon lapok véleménye után indulnak, melyek a philosemita szellemet dicsőítik. Ott van a „Lloyd" is, nemcsak a „Nemzet". A másik alap, melyből kiindult, ennél még sokkal ferdébb alapon áll, tudniillik panaszkodott arról, hogy ha katholikus ember tesz is valamit, azt katholikus hitsorsosa! eléggé nem méltányolják. Fenyvessy Ferencz: Azt nem mondtam! Komlóssy Ferencz: He igenis azt mondta! Ez értelme szavainak. Kijelentem azt, hogy ha valamely felekezet elismeréssel van az ő hitsorsosa! iránt, ugy bizonyára a katholikus felekezet az és biztosíthatom Fenyvessy Ferencz képviselő urat is, hogy a katholikus alsó clerus, a melynek érdekében már többször — igaz, hogy eredmény nélkül — felszólalt, (Élénk derültség) nagyra becsüli és nagy elismeréssel van e kísérletekkel szemben is. Fenyvessy Ferencz: A kormány a hibás! Most csak Pulszky Guszti nevet! (Derültség a baloldalon) Komlóssy Ferencz: En elismerem azt, hogy baj és hiba van a katholikus világiak közt és hogy baj és hiba van a clerus körében is. Fenyvessy Ferencz: Ott, ott! Komlóssy Ferencz: Én tudom azt, hogy mi katholikusok oldott kéve vagyunk és tudom, hogy nincs meg az a bizalom az alsó clerus, a főpapság és a világi elem közt, a melynek kellene, hogy köztünk meglegyen és mely bizalom hiányában mi soha semmire sem fogunk vergődni. T. ház! Midőn oly húrokat hallok pengetni, mint Ugron Gábortól ez oldalon, mondhatom, sokat veszítek abból az illusióból, melyet az autonómia iránt tápláltam és táplálok még ma is. Szívesen tért engednék én a világi elemnek is a katholikus önkormányzatban, de óhajtom, hogy a templomon keresztül menjea a szentélyig. Biztosíthatom Ugron t. képviselőtársamat, hogy ha nagy szolgálatot akar tenni a kormánypártnak, csak még két ily beszédet mondjon, mert akkor a katholikus clerus nem ezt az oldalt, hanem a túloldalt fogja támogatni, (Több hang jobbfelől: Most is azt támogatja! Derültség.) Meg vagyok róla győződve, hogy az alsó clerusnak legtöbb tagja velem fog érezni és velem fogja hirdetni, hogy ilynemű barátoktól ments meg uram minket. Nem teszem fel Ugron t. képviselőtársamról, hogy tegnapi felszólalásában rosszakarat vezérelte volna, de mondott olyanokat, a melyek nagyban sértik az én egyéni és vallásos meggyőződésemet. Kétségbe vonta azt is, hogy a katholikus egyház jelen viszonyok mellett a szabadság istápolója. 0 bizonyára összetévesztette a lelkiismereti szabadságot a tévely szabadságával. Beszélt ő mindenféléről, kifakadt a püspöki kar ellen, szóba hozta a congruát is. A mi ez utóbbit illeti, én jól tudom, mily stádiumban van e kérdés s azt mondom, hogy a kormány mai napig ez irányban többet nem tehetett. Az összeírást tavaly foganatosították egyházkerületenkint; az összeirási iveket a püspökséghez beszolgáltattuk; ha eddig intézkedés nem történt, ennek oka csak az idő rövidségében rejlik, de hogy intézkedés fog történni, az bizonyos. A mit pedig a képviselő ur a püspökökről mondott, hogy azok quasi zsarnokok, önzők, azt határozottan visszautasítom. Elég, ha hivatkozom Magyarország hercze»;primásának jótékonyságára, áldozatkészségére. (Zajos felkiáltások balfelöl: Menjen a túlsó oldalra! Mondja el onnan! A Tisza háta mögül!) Oda nem megyek, de meg fogom védelmezni Tisza Kálmánt is, amikor igaza van. (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Kérem, méltóztassanak figyelemmel 19*
