Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-249
249. orszftgos Més május 22-én, szerd&n. 1889. |4f az országnak ezen meg ezen a vidékén, ezeket meg ezeket tapasztaltam, de erre az államtitkár ur valószínűleg a következőket fogja nekem felelni: Igaz uram, én is hallottam valamit erről, de a pénzügyi miseriák stb. stb.; évek multán majd csak rákerül erre is a sor. És vagy rákerül a sor, vagy egyszerűen feledésbe megy a négyszemközt elmondott dolog. (Igás! TJgy van! halfelől.) Én azért hoztam fel a képviselőházban ezt a dolgot és sok egyebet, hogy közbeszéd tárgyává tétessék az országban, (Félkiáltások halfelől: Ügy van! Kötelessége!) hogy jussunk egyszer ebben az országban odáig, hogy ne csak a eultusminister, hanem minden minister kötelességének tartsa a culturalis érdekeket magáévá tenni. A mi a tankönyveket illeti, én egy árva szóval sem említettem, hogy a kormánynál két kiadó czég dominál; én csak azt mondottam, hogy a kormány nevében visszaélést követ el valaki, evvel pedig, azt hiszem, ismét csak szolgálatot tettem a kormánynak, midőn felhívtam figyelmét egy, az ő nevében elkövetett visszaélésre. (Helyeslés és tetszés balfelöl.) Különben, engedelmet kérek, de azt mondani, hogy az a könyv revisio alatt van, amikor 1888-as dátum van rajta, nem értem, hogyan lehet. Ugyan kérdem, miért van rajta az 1888-as dátum, mikor 15 éves, elavult dolgok vannak benne? Kit akarnak ámítani? A tanítókat-e vagy a szülőket, hogy eladnak nekik könyveket, melyek 1888-ban vannak kiadva és melyekről mégis a legkisebb gyermek is észreveheti, hogy elavult dolgokat tartalmaznak ? Hiszen megjelentek magán-ki adóknál könyvek régibb kelettel és mégis egészen a modern szellemnek és a modern igényeknek niegfelelőleg vannak irva ! (Helyeslés és tetszés halfelől.) T. ház! Az ^államtitkár ur kétségbe vonta (Felkiáltások jobbfelől: Személyes kérdést halljunk! Zaj) — szavaim félremagyarázása czímén mondom ezt — hogy a gymnasiumokból és reáliskolákból kikerülő ifjaknak 90%-a nem tud nemcsak német, de magyar helyesírást sem. Lehet, hogy ez részemről feltevés, de feltevésen alapszik az államtitkár ur tagadása is, mert az államtitkár ur sem győződhetett meg annak valóságáról vagy valótlanságáról. Az alap, melyből kiindultam, a következő: (Halljuk!) Hozzám, mint szerkesztőhöz, az ország minden részéről és különösen Budapestből naponkint érkezik 50—60 levél, főként szépirodalmi kísérlet, úgynevezett intelligens emberektől, egyetemi hallgatóktól és bár 4 — 5 év óta vagyok szerkesztő, még nem találtam tiz új nevet, a kiktől tisztességes helyesírással irt levelet kaptam volna. (Zaj jobbfelől. Halljuk! Halljuk! halfelől.) De ha ez nem bizonyít mellettem, nem vagyok bár a fogadás embere, kész vagyok az erdélyi magyar culturegyesület javára bármely összeg erejéig fogadni, hogy az államtitkár ur által kijelölendő, bármely intézetben a növendékek 90%>-a nem ismeri a magyar helyesírást. Elnök: Kérem a képviselő urat, ez már túlmegy a í-'.zemélyes kérdésen. (Ellenmondások balfelöl. Helyeslés jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) Benedek Elek: Akkor majd meglátjuk, kinek van igaza! (Élénk helyeslés balfelöl. Mozgás a jobboldalon.) Elnöki Hock képviselő ur szintén kivan személyes kérdésben szólani. H0Ck János: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az államtitkár ur iménti beszédében kegyes volt reám hivatkozni és legutóbbi felszólalásomat apostrophálni. A többi közt felemlítette, hogy nagyon csodálja sokoldalúságomat, mert még a múlt évben a kormánypártiság szempontjából tudtam critisálni a költségvetést, addig azt az idén az ellenzék szempontjából itélem meg. Megvallom, egész beszédemnek nem az volt a czélja, de azt hiszem, nem az volt az iránya sem, hogy ellenzéki vagy kormánypárti szempontból critisáljak, hanem az, hogy tárgyilagos szempontból mondjam el bírálatomat. Méltóztassék at. államtitkár urnak elhinni, hogy sokkal nagyobb szolgabitót tett volna magának az ügynek, de talán nekem is tisztább útmutatást szolgáltathatott volna, ha beszédében azt teszi eritica tárgyává, hogj* mennyiben voltam tárgyilagos és mennyiben nem, mint azt, hogy mennyiben voltam kormánypárti és mennyiben nem. (Él>(-nk helyeslés balfelöl. Mozgás a jobboldalon. Zaj.) Különben is megvallom, hogy a közoktatási kérdést oly nemzeti közkérdésnek tekintem, a melynek minden pártszempont körén kivül kell esnie. (Elénk helyeslés balfelöl. Zaj.) Ugron Gábor: A ministernek is helyeselni kell, ha jót mond! (Derültség jobbfelöl. Zaj.) Hock János: Én tegnap sem beszéltem pártszempontból, hanem vezetett a közérdek s azon kötelességérzet tudata, hogy magának az ügynek tegyek szolgálatot tárgyilagos fejtegetésemmel. Igaz, hogy tavalyi eriticám különbözött némileg az ideitől, de ennek oka az, hogy akkor más szempontok vezettek. (Élénk derültség jobbfelől.) A tisztelt túloldal derültsége daczára is ismétlem, hogy akkor más szempontok vezettek és ezt röviden ki is fogom fejtenni. (Halljuk! Halljuk !) Mint az államtitkár ur helyesen méltóztatik emlékezni, tavalyi beszédemben Perczel Miklós t. képviselőtársam azon közbeszólására, hogy a statistikai adatok csak a papíron vannak, csakugyan azt válaszoltam, hogy én ugyan személyes tapasztalatokat nem szereztem s igy az adatokért jót nem állok, de bizom azon közegek lelkiismeretességében, a kik ezen adatokat beterjesztik. Ezen bizalmam azidén megingott és pedig azért, mert én épen az említett közbeszólás folytán kötelességemnek tartottam,
