Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-249

249. orszftgos Més május 22-én, szerd&n. 1889. |4f az országnak ezen meg ezen a vidékén, ezeket meg ezeket tapasztaltam, de erre az államtitkár ur valószínűleg a következőket fogja nekem felelni: Igaz uram, én is hallottam valamit erről, de a pénzügyi miseriák stb. stb.; évek multán majd csak rákerül erre is a sor. És vagy rákerül a sor, vagy egyszerűen feledésbe megy a négyszemközt elmondott dolog. (Igás! TJgy van! halfelől.) Én azért hoztam fel a képviselőházban ezt a dolgot és sok egyebet, hogy közbeszéd tárgyává tétessék az országban, (Félkiáltások halfelől: Ügy van! Köteles­sége!) hogy jussunk egyszer ebben az országban odáig, hogy ne csak a eultusminister, hanem min­den minister kötelességének tartsa a culturalis érdekeket magáévá tenni. A mi a tankönyveket illeti, én egy árva szó­val sem említettem, hogy a kormánynál két kiadó czég dominál; én csak azt mondottam, hogy a kormány nevében visszaélést követ el valaki, evvel pedig, azt hiszem, ismét csak szolgálatot tettem a kormánynak, midőn felhívtam figyelmét egy, az ő nevében elkövetett visszaélésre. (Helyes­lés és tetszés balfelöl.) Különben, engedelmet kérek, de azt mondani, hogy az a könyv revisio alatt van, amikor 1888-as dátum van rajta, nem értem, hogyan lehet. Ugyan kérdem, miért van rajta az 1888-as dátum, mikor 15 éves, elavult dolgok vannak benne? Kit akar­nak ámítani? A tanítókat-e vagy a szülőket, hogy eladnak nekik könyveket, melyek 1888-ban van­nak kiadva és melyekről mégis a legkisebb gyer­mek is észreveheti, hogy elavult dolgokat tartal­maznak ? Hiszen megjelentek magán-ki adóknál könyvek régibb kelettel és mégis egészen a modern szellemnek és a modern igényeknek niegfelelőleg vannak irva ! (Helyeslés és tetszés halfelől.) T. ház! Az ^államtitkár ur kétségbe vonta (Felkiáltások jobbfelől: Személyes kérdést halljunk! Zaj) — szavaim félremagyarázása czímén mondom ezt — hogy a gymnasiumokból és reáliskolákból kikerülő ifjaknak 90%-a nem tud nemcsak német, de magyar helyesírást sem. Lehet, hogy ez részemről feltevés, de feltevésen alapszik az állam­titkár ur tagadása is, mert az államtitkár ur sem győződhetett meg annak valóságáról vagy valótlan­ságáról. Az alap, melyből kiindultam, a következő: (Halljuk!) Hozzám, mint szerkesztőhöz, az ország minden részéről és különösen Budapestből napon­kint érkezik 50—60 levél, főként szépirodalmi kísérlet, úgynevezett intelligens emberektől, egye­temi hallgatóktól és bár 4 — 5 év óta vagyok szer­kesztő, még nem találtam tiz új nevet, a kiktől tisztességes helyesírással irt levelet kaptam volna. (Zaj jobbfelől. Halljuk! Halljuk! halfelől.) De ha ez nem bizonyít mellettem, nem vagyok bár a fogadás embere, kész vagyok az erdélyi magyar cultur­egyesület javára bármely összeg erejéig fogadni, hogy az államtitkár ur által kijelölendő, bármely intézetben a növendékek 90%>-a nem ismeri a ma­gyar helyesírást. Elnök: Kérem a képviselő urat, ez már túl­megy a í-'.zemélyes kérdésen. (Ellenmondások bal­felöl. Helyeslés jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) Benedek Elek: Akkor majd meglátjuk, kinek van igaza! (Élénk helyeslés balfelöl. Mozgás a jobboldalon.) Elnöki Hock képviselő ur szintén kivan személyes kérdésben szólani. H0Ck János: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az államtitkár ur iménti beszédében kegyes volt reám hivatkozni és legutóbbi felszólalásomat apos­trophálni. A többi közt felemlítette, hogy nagyon csodálja sokoldalúságomat, mert még a múlt évben a kormánypártiság szempontjából tudtam critisálni a költségvetést, addig azt az idén az ellenzék szem­pontjából itélem meg. Megvallom, egész beszédemnek nem az volt a czélja, de azt hiszem, nem az volt az iránya sem, hogy ellenzéki vagy kormánypárti szempontból critisáljak, hanem az, hogy tárgyilagos szempont­ból mondjam el bírálatomat. Méltóztassék at. állam­titkár urnak elhinni, hogy sokkal nagyobb szolga­bitót tett volna magának az ügynek, de talán ne­kem is tisztább útmutatást szolgáltathatott volna, ha beszédében azt teszi eritica tárgyává, hogj* mennyiben voltam tárgyilagos és mennyiben nem, mint azt, hogy mennyiben voltam kormánypárti és mennyiben nem. (Él>(-nk helyeslés balfelöl. Mozgás a jobboldalon. Zaj.) Különben is megvallom, hogy a közoktatási kérdést oly nemzeti közkérdésnek tekintem, a mely­nek minden pártszempont körén kivül kell esnie. (Elénk helyeslés balfelöl. Zaj.) Ugron Gábor: A ministernek is helyeselni kell, ha jót mond! (Derültség jobbfelöl. Zaj.) Hock János: Én tegnap sem beszéltem párt­szempontból, hanem vezetett a közérdek s azon köte­lességérzet tudata, hogy magának az ügynek tegyek szolgálatot tárgyilagos fejtegetésemmel. Igaz, hogy tavalyi eriticám különbözött némileg az ideitől, de ennek oka az, hogy akkor más szempontok vezet­tek. (Élénk derültség jobbfelől.) A tisztelt túloldal derültsége daczára is ismétlem, hogy akkor más szempontok vezettek és ezt röviden ki is fogom fej­tenni. (Halljuk! Halljuk !) Mint az államtitkár ur helyesen méltóztatik emlékezni, tavalyi beszé­demben Perczel Miklós t. képviselőtársam azon közbeszólására, hogy a statistikai adatok csak a papíron vannak, csakugyan azt válaszoltam, hogy én ugyan személyes tapasztalatokat nem szerez­tem s igy az adatokért jót nem állok, de bizom azon közegek lelkiismeretességében, a kik ezen adatokat beterjesztik. Ezen bizalmam azidén meg­ingott és pedig azért, mert én épen az említett közbeszólás folytán kötelességemnek tartottam,

Next

/
Thumbnails
Contents