Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-249
140 249. országos ülés május 22-én, szerdán. 1889. Én, t. ház, más utat tartok helyesnek. Nézetem szerint éleszteni kell a nemzet önbizalmát az elért eredmények teljes elismerése és méltánylása által. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltányolni és megbecsülni kell mindent, a mi bennünket nemzeti culturánkban előbbre visz és a mig idebenn nemzeti nyelvünknek és nemzeti culturánknak teljes uralomra jutását biztosítjuk, egyúttal meg kell nyitni nemzetünk látkörét az összes előbbre haladott culturával biró államok szellemi vívmányai felé. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Vájjon azt Inszik az igen t. képviselő urak, hogy midőn a nemzeti cultura megalkotása körül elért eredményeket kicsinyük s az állapotokat feketére festik, akkor ebben csakis a kormány ellen foglaltatik vád? Korántsem, t. képviselőház. Egy kormány sokra képes, jóban és rosszban egyaránt. Gróf Károlyi Gábor: Ezt látjuk! (Derültség a szélső baloldalon. Zaj. Halljuk! Halljuk!) Berzeviczy Albert: Alkothat hatalmi eszközöket, jó közigazgatást, (Zaj a szélső baloldalon) alkothat jogrendet, létesíthet még nagy gazdasági alkotásokat is, de egy nemzeti cultura megállapításában, melyhez nemzedékek verítéke és nemzedékek lelkesedése szükséges, (Igaz! Ugy van! Élénk tetszés jobbfelől. Zaj a bal- és szélső balon) ebben a kormány lehet az alkotásnak részese, de nem lehet az egyedüli, (Élénk helyeslés jobbfelől) sőt gyakran nem lehet a főalkotó elem sem. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Kételkednünk kellene nemzetünk culturalis képességében ós nemzetünk jövőjében, ha a culturalis téren eddig elért eredményekben egy nagy nemzeti cultura felvirágzásának biztos alapjait nem látnók. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) Ne méltóztassék a példát és mértéket mindig csak más előbbre haladott államok jelen culturalis állapotából levonni. (Helyeslés jobbfelől) Vonjuk le a mértéket a már megtörtént haladásból és alkalmazzuk azt a jövőre is. (Ügy van! jobbfelől.) T. ház! Még nem olyan régen volt — mert hiszen száz és egynéhány esztendő a világtörténetben nem épen nagy idő — mikor a ma leghatalmasabb német állam akkori uralkodója, kinek hadvezéri és államférfiúi lángész mellett a gondviselés még költői hajlamokat is adott, ha költői érzelmeit versekbe akarta foglalni, a franezia nyelvhez folyamodott; és ugyanakkor Voltaire méltán Írhatta Potsdamból haza Francziaorsáagba, hogy ugy érzi magát, mintha otthon, Fráncziaországl an volna: „Mindenki a mi nyelvünket beszéli, a német nyelv csak a katonáknak és kocsisoknak való." (Egy hang a szélső baloldalon: Meg is verte Napóleon ! Nagy derültség jobbfelől.) De e vereség daczára, t. ház, a német szellemi cultura azóta fejlődött oly nagygyá, a milyennek ma "csodálva látjuk. (Élénk tetszés jobbfelől.) Ne feledjük, t. ház, hogy mi egy évszázadokon át elnyomott és nemzetiségéből kiforgatott nemzet voltunk. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Mi ötven évvel ezelőtt kezdtük ott, hol mások 100—150 évvel ezelőtt kezdték a nemzeti cultura munkáját. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Bennünket megelőztek má-ok, mi megelőzünk magokat. Azt hiszem, kétségbe esni nincs oKúnk, de megpihenni sincs időnk. (Zajos helyeslés jobbfelől.) En azt hiszem, t. ház, az eddig elért eredmények elismerése és teljes értékük szerint való megbecsülése nem a kormány iránti kedveskedés, az bizonyos tekintetben a nemzeti becsület kérdése. (Igaz ! Ugy van! jobbfelől.) Azt hiszem, hogy a ki majd e korszaknak történetét megírja, tisztelettel és csodálattal fog adózni e nemzetnek ama törekvéseért, ama küzdelmeiért, melyekkel gyakran a legviszontagságosabb körülmények közt, gyakran önmagában is ellentétektől hányatva, a maga nemzeti culturájának épületét felépítette. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) De ha igazságosan fog ítélni, el fogja ismerni azt is, hogy mindazon kormányok, melyek alkotmányunk helyreállítása óta a magyar nemzet ügyeit vezették, a nemzet e culturtörekvésében becsületes munkát teljesítettek. (Ugy van ! Ugy van! jobbfelől.) Csak ezt és nem egyebet vindicálok a jelenlegi kormánynak, annak a kormánynak, melynek egyik, mindenesetre legkisebb érdemű munkatársa vagyok és melynek a jelen költségvetést megszavaztatni kérem. (Hosszan tartó zajos helyeslés jobbfelöl.) Elnök: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Benedek Elek képviselő ur kivan személyes megtámadtatás czímén felszólalni. Benedek Elek: T.ház! (Halljuk ! Halljuk!) Midőn először hallottam az általam tegnap említett zólyommegyei iskolákról, magam is egyszerű mesének vettem az illető ur beszédét, de annyi és oly sötét képet festett ez iskolákról, hogy kénytelen voltam azokat magam meglátogatni. (Élénk helyeslés balfelöl.) Gróf Károlyi Gábor: Berzeviczy nem volt ott?! Benedek Elek: Reggel, gyalog, egy szál bottal kezemben (Élénk derültség jobbfelől) és nem négylovas hintón mentem oda. A mit én ebben a házban mondottam, az első szótól az utolsóig igaz, sőt hozzátehetem most, hogy igen enyhe képet használtam és tiltakoznom kell ama felfogás ellen, hogy magyar képviselőnek a magyar parlamentben joga ne volna — sőt ellenkezőleg tapintatlanság volna tőle — ebben a házban az ország bajait, bármely téren nyilvánuljanak is azok, megbeszélés tárgyává tenni. (Zajos helyeslés balfelöl.) Mert én megmondhatom bizalmasan az államtitkár urnak : Igen t. államtitkár ur, én itt,
