Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-249

te% országos ttlés májas 22-én, szerdán. Í889. m Angliára szoktak hivatkozni. Nagyon helyesen, mert hogyha különben állami érdekből semmiféle kifogás nem tehető ezen felekezetek ellen, akkor, t. báz, én is csak azt óhajtom és azt szeretném, hogy legyen tehát ugy itt is, a mint van amott. Ott tudományosan képzett emberek vezetői a gyülekezeteknek és a gyermekek oktatására kiváló gond van fordítva, míg nálunk másként, egészen ellenkezőleg áll a dolog. Legyen tehát nálunk is ugy, mint ott van, de ez csak ugy lehetséges, t„ ház, hogy ha a kormány bizonyos intézkedéseket tesz e tekintetben. Követelje meg a kormány, hogy Magyarországon addig is, míg a teljes vallásszabadság törvény által kimondva, biztosítva lesz, bármely felekezet gyülekezete elöljárójául, népvezéreül és oktatójául csakis szakképzett embereket alkalmazhat. És ez, azt hiszem, nincs sem a szabad valíásgyakorlat, sem a lelkiismereti szabadság ellen, hanem igenis biztosítékul fog szolgálhatni nemzetünk culturájának jövőjére nézve. És ez a legkevesebb, a mit a kormány megtehet, ez a legkevesebb, a mit meg kell tennie, mert ez kö telessége, ha csak hideg közönyösségével hozzá nem akar járulni ahhoz, hogy beteljék rajtunk, a mi nemzetünkön amaz örök igazság — mitől Isten óvjon — hogy elvész az a nép, a mely tudomány nélkül való. T. ház ! Csak igy röviden említettem ezt az én szerintem igen nagyfontosságú kérdést, pedig nagyon sokat lehetne róla beszélni; sokat lehetne azon házassági viszonyokról, sokat az anyakönyvek vezetési mikéntjéről is, de én ez alkalommal bővebben szólani e tárgyban nem akarok s a mit tettem és szóltam — miként már gyakran említettem — azt is tisztán és egyedül népoktatásunk és hazánk fiai közművelődése jövőjének érdekében tettem. Kámutattam a bajra s jeleztem annak lehető orvoslását, a többi a kormány gondja, cselekedjék ugy, a mint azt felelősségének érzetében a legjobbnak és legczélszerübÍrnek tartja. íme, t. ház, ezeket kívántam a népoktatás 1886/7. évi állapotáról szóló jelentésre nézve megjegyezni s ezeket kívántam s óhajtom most is a t. közoktatási kormánynak szives figyelmébe ajánlani, melyek után kijelentem, hogy a költségvetést általánosságban elfogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Josipovich Géza jegyző: Berzeviczy Albert! Berzeviczy Albert államtitkár: Tisztelt képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ha ezen meglehetősen hosszúra nyúlt vitában felszólalni bátor vagyok, teszem ezt egyrészt azért, mert az úgynevezett általános vitában felemlítettek sok, a részleteket érintő kérdést, a melyekre nézve czáfolólag, vagy helyreigazítólag nyilatkozni óhajtanék; (Halljuk!) részint pedig azért, mert a t, felszólaló urak a tanügyi kormányzat működésének eredményét a múltra vonatkozólag is és több évre visszamenőleg bírálni méltóztattak s egyáltalán a magyar nemzeti cultura terén eddig elért eredményeket bírálat alá vonták. (Halljuk!) A meleg elismerés és kegyelet ama szavai után, melyekkel a mélyen t. vallás- és közoktatásügyi minister ur hivatali elődjének adózni méltóztatott, én nem érzem magamat indíttatva arra, hogy Trefort Ágoston emlékét a eulturpolitikája ellen intézett támadásokkal szemben e házban még részemről is védelembe vegyem, de röviden ki akarom fejezni abbeli meggyőződésemet, hogy azon váddal szemben, mintha Trefort Ágoston egész culturpolitikai működése az ötletszerű kapkodás jellegét viselte volna magán, vagy mintha ő a kellő meleg érzékkel a magyar nemzeti cultura érdekei s a magyar nemzeti eszme iránt nem birt volna, Trefort Ágostonnak a magyar történelem igazságot fog szolgáltatni. (Tetszés jobbfelöl.) A középiskolák kérdéséről most egyáltalában nem szándékozom beszélni, habár arra vonatkozólag Firczák Gyula képviselő ur és mások is figyelemre méltó dolgokat mondottak, de miután ugy látom, hogy a középiskolák tételénél több szónok van előre feljegyezve, azt hiszem, lesz alkalom e kérdést majd akkor, az illető tételnél megvitatni. A mit a legutóbb felszólalt Madarász Imre képviselő ur a nasarenus tanítók qualificatiójának kérdéséről mondott, azt figyelemre méltónak tartom és a képviselő ur meglehet róla győződve, hogy a kormány mindenesetre és mindenütt arra törekszik, hogy a törvénynek a tanítói qualificatióra vonatkozó elve szigorúan érvényesíttessék. A főnehézség csak az, hogy sok helyt a kérdés ugy van felállítva, hogj^ vagy nem kellően qualificált, vagy semmiféle tanító ne működjék-e? A mire mindenek előtt reflectáini kívánok, az Kovács Albert képviselő ur beszédének azon része, a mely a községi iskolák tanítói fizetéseinek kiszolgáltatására és némely községi iskolának felekezetivé való átváltoztatására vonatkozott. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur említette, hogy a kormány a közoktatási tárcza rossz dotatiója következtében hónapokon át nem adta ki a tanítók fisetését és hogy e miatt több községi iskola átment a compromittált állam kezeiből a felekezeteknek sokkal komolyabb és tisztességesebb kezelése alá. (Mozgás jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, t. ház, de ebben az állításban több tévedés van. (Ugy van! jobbfelöl.) Már több ízben el volt mondva, de minduntalan újból tévesen két-égbe vonatik, hogy soha sem történt az, hogy az állami tanítók fizetése késedelmesen vagy csak pontatlanul is lett volna kiszolgáltatva, mert az állami t nítók fizetéseiket, miután állandóan vannak utalványozva, pontosan kapják meg. (Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon. Egy hang halfelöl: Hát a községi