Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-249

I3Q 249. országos ülés május 22-én, szerdán. 1888. bizonyult, mert idestova 1000 éve annak, hogy a gondviselés kivezette Ázsiából s itt, Európa közepén, idegen nemzetek közé beékelte és mégis a magyar nemzet, sok vész és veszély között, képes volt megóvni nemzetiségét, államiságát és alkotmányos szabadságát. Ezen hasist, ezen alapot tehát, mely egy ezredéven át jónak bizonyult, már csak azért sem volna helyes félredobni most, midőn nemzeti culturánkat tovább fejleszteni akarjuk, mert ez által veszélyes kísérletezés terére juttatnák a culturát magát és ezzel nem azt akarom mondani, hogy maradjon a régi rendszer mellett, hanem csak a kipróbált régi alapokat tartsuk meg és a culturnépek által eddig már elért eredményeket igyekezzünk a nemzeti cultura javára és felvirágzására felhasználni. (Élénk helyeslés joblfelöl) Tanügyünknél gyakorta hallottunk panaszokat a túlterheltség ellen. (Halljuk! Halljuk!) Bátor leszek tehát erről szerény nézetemet elmondani. A mi a túlterheltséget illeti, csak részben mondható ezen vád indokoltnak. Nem szabad felednünk azt, hogy a mióta a gőzerő villamosság az ember szolgálatában van: ez bizonyos szempontból hatalommá vált. Azóta a föld átalakult, a világ megváltozott. Látjuk azt, hogy most mindenütt ideges sietség és kajnkodás uralkodik. Nem mondom, hogy e lázas sietség helyes és czélszerü, de annyi igaz, hogy a mi a tanügyet illeti, hajdan a tanuló egy pár könyv mellett szorgalmasan tanulva, minden évben egy-egy osztályt elvégzett. Most több a tananyag és a szülők is gondoskodnak arról, hogy a nem kötelező tantárgy is sok legyen; hogy a gyermekek mindenféle szükséges és kevésbé szükséges és felesleges dolgokkal terheltessenek. Innen van azután, hogyha körültekintünk, látunk sok feleslegest és selejtest. Rohanni akarnak a gőzerejével. Vannak emberek, kik mindent a gőzerő sebességével óhajtanak elérni. Ámde meg kell ezekkel értetni, hogy az ember nem képes mindent ezen sebességgel elnyerni, mert az ember életének nincsenek oly sima vágányai, mint a vasutaknak. Az ember életének utjai akadályokkal teltek, a melyeken csak fontolva és az igaztudás vezérlete mellett lehet czélhoz jutni. Az állását és feladatát jól értő tanító vagy tanár a tanítás terén bizonyára meg fogja tudni óvni magát azon hibától, hogy a túlterheltetek vádja alá essék, főképen, ha az alsóbb osztályokban a szakrendszer helyett az osztálytanítás rendeltetik el, mert ekkor reménylem, hogy a túlterheltetés iránti panaszok meg fognak szűnni. (Helyeslés jóbbfelöl.) Tagadhatlau tény, hogy Európa államaiban különféle veszélyek mutatkoznak. A mi a társadalmat legmélyebb alapjaiban megrázkódtatja, az nem a munka elmélete, nem a polgári házasság kérdése, nem a nevelés conservativ vagy liberális szelleme, nem a bölcsészeinek ez vagy ama formája, hanem megrázkódtatja a társadalmat azon tan, a mely mindezeknegatiójában nyer kifejezést. És épen ezen tanbomlasztó hatásától kívánom megóvni a nemzetet, a társadalmat és nemzeti eulturánkat. A mi csak ugy történhetik, ha culturtörekvéseinknél továbbra is fentartjuk a keresztény alapelveket. Ily irányzat mellett azután nem félhetünk, hogy politikai téren a cosaiopolitismusra és a társadalmi téren a nihilismusra; vallás-erkölcsi téren pedig az atheismusra tévelyeghetünk. (Halljuk ! Halljuk!) Vagyis egyszerűen szólva: meggyőződéséül szerint az a helyes tanügyi politika, mely nemzeti szellemben a kormány kívánalmai szerint valláserkölcsi alapon fejlesztetik. (Helyeslés jóbbfelöl.) Ne idegenkedjünk tehát a vallásos jellegű intézményektől; mert a mutatkozó társadalmi veszélyeket csakis a vallás szelleme által lehet leküzdeni és vallás nélkül nem lehet az embereket azon elvek és kötelességek teljesítésére visszahódítani, melyek az állam rendjének alapját képezik. A költségvetést elfogadom. (Helyeslés johhfelöl.) Madarász Imre : T. ház! Midőn a vallásos közoktatásügyi minister urnak a közoktatás és pedig a jelen alkalommal a népoktatás 1886/7-ik évi állapotáról szóló jelentésére kívánok néhány észrevételt tenni, igen természetes, hogy az ugyanezen tárgyban benyújtott 1885/86-iki jelentést sem Nagyom figyelmen kivül; részint azért, mert az előbb említett jelentés, illetőleg az annak kapcsán benyújtott költségvetés indokolása sok tekintetben nélkülözi azt az őszinteséget, mely az utóbb említettnek, valamint nem tagadom, a közoktatásügyi bizottság most benyújtott jelentésének is egyik kiváló érdeme; részint pedig azért, mert e kettőnek egybevetése, összehasonlításából leh t nyilván megtudni, vájjon népoktatásügyünk egy év alatt haladott vagy hanyatlott-e, vagy tán egy és ugyanazon állapotban marad. Igaz, hogy az említettem jelentés még sokkal tovább megy, a mennyiben ez nemcsak két évnek, hanem csaknem két évtizednek eredményét öleli fel és mutatja be tetszetős számokkal. De azt hiszem, nem lesz talán érdektelen, ha én csakis az 1885/6 és 1886/7-iki, vagyis a XVI. és XVII. jelentés fontosabb számadatait sorolom fel a következőkben. Tanköteles volt 1886-ban 2,324.235,1887-ben 2,371.058, a különbözet tehát 52.823. Tényleg iskolába járt 1886-ban 1,870.0^3, 1887-ben 1,929.377. Különbözet 59.294 s igy tényleg az iskolák száma szaporodott 6,37 l-el,mig az előbbi években a szaporodás csak 940 volt. Iskolába nem járt 1886-ban 454.652, 1887ben 448.181. A különbözet 6.47 í. Az iskolák