Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-249
249. országos ülés május 22-én, szerdán. 189. 131 száma volt 1886-ban 16.41.'; 1887-ben 16.538. A különbözet 121. Az előbbi évben volt 112. Kisdedóvó volt 1886-ban 453; 1887-ben 532. A szaporulat 49. Az azelőtti évben pedig volt 70. Helyi iskoláztatás nincs 1268 községben; épen nincs iskola 300 községben, tehát 33-rnal kevesebb helyen, mint a megelőző évben. A tanítók száma volt 1886 ban 23,980; 1887-ben 24.148; a különbözet tehát 168. Az oktatási nyelv magyar volt 1886-ban 8.267, 1887-ben 8.500 iskolában. Vegyes magyarral 1886-ban 2.960; 1887-ben 2.974 iskolában. Tisztán német, román, tót, szerb, horvát, ruthén 1886-ban 5.198; 1887-ben 5.064 iskolában. Kellő taneszköz hiányában volt 1886-ban 165.890; 1887-ben 185.680 gyermek. Csak olvasni, de irni nem tudó gyermek Nagyta el az iskolákat 1886 ban 8.762; 1887-ben 8.078. Iskolamulasztás volt 1886-ban 20,982.532; 1887-ben 20'709.605; ebből igazoltatott 20,024.764; a birságpénzekből pedig befolyt 342.420 frt helyett 44,723 frt 684.841 esetért. Ezen statistikai adatokból kétségtelen tehát. t. ház, hogy népiskolai közoktatásügyünk terén az 1887-ik évben, viszonyítva ezt az 1886-ik évhez, bizonyos haladás tapasztalható és pedig sokkal nagyobb és örvendetesebb haladás, mint ha az 1886. évet viszonyítjuk az 1885. évhez, valamint ugyancsak jelentékeny haladást és fejlődést mutat általánosságban a jelentésben foglalt 18 év népoktatási statistikája. De ezt, t. ház, senki sem vonta kétségbe, senki sem tagadta soha. Hanem az azután már más kérdés, hogy vájjon teljesen kielégítő, teljesen kellő-e a haladás? Én azt hiszem, t. ház, hogy nincsen ember, ki erre a kérdésre, ismerve a statistikai adatokat, határozott igennel merne felelni, sőt én azt gondolom, hogy az igen helyett mindenkiben azon valóban méltó kérdések merülnek fel mintegy önkénytelenül is, hogy ha már évről-évre haladtunk : mi oka lehet mégis, hogy csaknem 20 évi haladás után még most is közel félmillió az iskolába nem járó tankötelesek száma; mi oka lehet az iskolába járók oly nagymérvű mulasztásainak; mi oka lehet a tanítási eredményeket illetőleg is a haladás nem kellő fokának? Egy ivóval mi lehet oka e valóban nehézkes haladásnak? És ezek a kérdések annyival inkább méltók és jogosultak, jmert egy évvel ezelőtt maga a t. cultusminister ur, ugy előde is igy nyilatkozott erre a kérdésre vonatkozólag (olvassa): „Az iskoláknak a törvény értelmében általam meghatározott szervezete helyesnek bizonyult ugyan, annak végrehajtása azonban — fájdalommal kell megvallanom — a közoktatási kormányzat és közegein kivül álló tényezők közönyössége vagy tehetetlensége miatt sok helyen fogyatékos és tökéletlen. Az iskolák száma s azok tanítói országszerte tekintélyes számmal szaporodtak, de belső életük és a tanítás módja igen sok helyen távol állanak azon czéltól, melyet a jelenkori neveléstudomány az iskolák elébe tűzött." Ugy vélem, t. ház, hogy ezek az őszinte szavak már magukban véve is teljesen elegendők mindarra, hogy az imént említett és feltett kérdések jogosultságát bizonyítsák, mind arra, hogy ezen kérdésekre igyekeznünk kell megfelelni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én tehát ez alkalommal a t. ház becses engedelmével ezen kérdésekkel akarok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk.') A mi már az elsőt, tudniillik az iskolába nem járó tankötelesek számára vonatkozó kérdést illeti, készséggel elismerem s meg vagyok róla győződve, hogy — a mit a t. minister ur is mondott a bizottsági ülésekben — a statistikai adatok csak megközelítő képét adják a valódi helyzetnek, tehát a statistikai adatok hibásak, megbízhatatlanok, helytelenek. Hibásakép ugy — hogy egy példát hozzak fel — mint a kecskeméti halastóról szóló hivatalos jelentés. (Derültség balfelöl.) De hát, vájjon ki vagy kik ennek valódi okai? Kik azok, a kiknek kötelessége volna a statistikai kimutatások helyességére felügyelni? Kik felelősök ezért % Megadta erre a felelelet ä 16. jelentésben az illető minister ur a következő szavakkal: „Az ország összes törvényhatóságainak közigazgatási bizottságait utasítottam, hogy a tankötelezettség alá kerülő gyermekek családonkint és névszerint összeirassanak". Másutt pedig ezeket irja: „A kir. tanfelügyelőket köteleztem, hogy a felügyeletükre bizott minden iskolát személyesen vagy helyettesük által évenkint legalább egyszer elengedhetetlenül meglátogassák ". íme tehát, t. ház, e tekintetben két tényező működik, az egyik a törvényhatóságok közigazgatási bizottsága, vagyis az egyes városok, vagy községek elöljárói, a másik pedig a kir. tanfelügyelők. Amaz a tankötelesek összeírását eszközli ; emennek, a mint hiszem, e téren felügyeleti joga és kötelessége van. De hogyan történik az összeírás és hogyan történik a felügyelet? Én elhiszem, t. ház és meg is vagyok győződve, hogy a tankötelesek összeírása sok helyen egészen a törvénynek és ministeri rendeleteknek, illetőleg utasításoknak megfelelőleg történik; de azt bátram merem állítani, hogy igen sok helyen csak ugy, hogy azon város, vagy község elöljárósága egyszerűen leíratja az egybázi vagy iskolai anyakönyvekből a tankötelesek névsorát, a nélkül, hogy a ki — vagy beböítözettekre, vagy talán másutt elhaltakra figyelemmel lenne, ezeket számba venné; a miből aztán, nagyon természetesen, igen téves statistika áll elő. Mert például, ha egy városban születik évenkint 500 gyermek s ebből, felteszem, 17*
