Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-248

Í2S 248- orsíägos ülés május 21-éb," keddea. 1889. megváltása, a mely eddig tetemes jövedelmet hozott a földesúrnak. Kérdem most, hogy a hol a kegyúri jog nem volt telekkönyvileg biztosítva, vagy a hol telekkönyvileg biztosítva voltak is, ha a regalemegváltási összegeket a földesurak már elköltötték, miből fogják a kegyurasággal terhelt birtokok ellátni a plébánosokat, miből fogják a templomokat fentartani, vagy a hol kell, újra építeni és kijavítani, (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Ezt a kérdést is meg kell oldani és nem lehet másokkal megoldani, mint azokkal, akikre át kell hogy szálljon a kegyuraságnak joga, de egyszersmind terhe, t. i. a katholikus hivek egyetemére, vagyis az autonómiára. Mert az feltétlenül megkövetelendő ahhoz, hogy e kérdés megoldható legyen, hogy az egyházi községek autonomiee legyenek szervezve. Vagy kezdjek-e beszélni a canonica visitatio sérelmes voltáról, a melynek visszásságait, igazságtalanságait és káros kihatásait nem lehet eléggé élénk színekkel ecsetelni s a melynek egyedül csak egy orvoslási módja van, az, hogy ha a katholikus egyház autonómiája felállíttatik és az autonómiai közegek gondoskodnak arról. Panasz van, hogy a felekezeti iskolákban a néptanítók nincsenek jól ellátva, nem kapják a fizetésüket, csekély a fizetésük. De a cultasminister úr elmondhatja, hogy az állami iskolákban megkapják a tanítók fizetésüket, a községi iscolák tanítóiis megkapják; de vájjon a felekezeti iskolákban megkapják-e? Az 1868 : XXXVIII. törvényczikk 11. §-a azt mondja, hogy a felekezetek saját képviseletük által az iskolák fentartása érdekében pótadót vethetnek ki. Ez mit tesz ? Azt, hogy ha Magyarországon minden szabad egyház képes a saját képviseleti rendszere alapján az iskolák fentartása czéljábó! pótadót kivetni, mig a katholikus egyházközségek, épen azért, mert a katholikus egyházban a községi képviselet szervezve nincs, a törvény értelmében egyházi adót kivetni nem képesek, a tanítókról gondoskodni képtelenek és a népoktatás ügye szenved azért, mert az egyházi képviselet megalkotva nincs, (ügy van! ügy van ! a szélső baloldalon.) Azt mondja a minister úr: az a nagy baj vau, hogy a katholikusok azt hiszik, hogy olyan autonómiát kell alkotni a katholikus egyháznak, mint a milyen a protestánsoknak van, az pedig nem lehetséges és igy a cultusminister úr a főpapokkal egy követ fúj, egy tant hirdet, melynek illtramontan és reactionarius irányát senki sem vonhatja kétségbe, (ügy van! a szélső baloldalon.) Mit gondol a t. minister úr, vájjon a keresztény különböző felekezetek közt olyan nagy az eltérés, hogy az administratioban már egyforma alakokon sem szervezkedhetünk? Hisz az egyházi igazgatás kérdése nem tartozik a dogma tételei közé, nem tartozik oda az, hogy miképen igazgattatik az egyházközség, esperes kerület vagy egy püspökség. Mi katholikusok nem kívánunk a dogmák tömkelegébe avatkozni, mert megvannak papjaink, ők értik, mi nem értjük azt; hanem igenis ott vannak az egyháziakat és világiakat közösen t rdeklő ügyeink: iskoláink, alapítványaink, templomaink, ott vannak kórházaink, aggmenházaink, ott vannak a mi jószágaink, javadalmaink, tőkéink s eze'•: kezelése, melyek mind megkívánják, hogy ez ne csak a kormány, ne csak a főpapok által történjék, dianem hogy a világiak is részt vegyenek benne, (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen az administratio fokozatai a katholikus egyházban ugyanazok, mint a protestáns egyházban : az egyházközségek, az esperességek, a püspökségek képezik a magyar katholikus egyházat összevéve. Talán csaknem ez ellen vanat. cultusminister urnak kifogása? Mert a magyar egyház külön szervezete, az esztergomi prímás személye, saját túlságos jogköre és joghatása, a magyar egyház különleges fejlődése és a magyar királynak semmi más állam uralkodójával össze nem hasonlítható egyházi kegyúri joga a magyar egyház külön szervezetét, külön együttes organismusát kétségbe vonhatatlanná teszi. Mi lehet tehát az, a miben nem szabad nekünk a protestánsok autonómiájához hasonlítanunk. Talán abban, hogy a püspököknek jogkörébe nem kell, hogy hassunk ? Az egyházi fegyelem őket illeti meg, a dogmák körét s az egyházi fegyelem körét sem fogjuk átlépni; de azt akarjuk, hogy azon fegyelem gyakorlásához hozzájárulhassunk és hogy ott, a hol a püspökök nem hallanak, nekik füleikbe kiálltsunk s a hol nem akarnak látni, ott szemeiket nyissuk meg s hogy az egyházi administratioban segítségükre s támogatásukra jöjjünk. (Tetszés a szélső baloldalon.) Nem akarunk tovább önkényt tűrni 5 véget kell vetni azon önkénynek, a mely az egyházi közigazgatásban lábra kapott és hova-tovább terjed. Annak'véget vetni csak az autonómia által lehet. S ne higyje a t. ház, hogy ha az autonómia megalkottatik, az különbözni fog skülönbözhetik sokban a protestánsok autonómiájától. S ebben vannak a cultusminister úr és a főpapok is tévedésben. Mert minden institutio olyan, mint a Pygmaleon szobra, a melynek szelleme nincs és olyan a lelke, milyent a nemzet lehel bele. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső balon.) És a n emzet, a mely a protestáns autonómiát megerősödni és nagy szolgálatokat tenni látta, nem fog experimentatiókba bocsátkozni, hanem le fogja másolni s érvényesíteni azt, a mit látott és jónak tapasztalt a protestánsoknál. Miért kell tehát úgy tiltakozni a katholica autó nomia ellen? Kire válhatik az sérelmessé? Hiszen jó lesz azokat a büszke főpapokat arra emlékeztetni, hogy ők is egyszer választva voltak, még I pedig előbb a nép által ós később a káptalanok