Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-248

248. országos ülés május 21-én, kedden. 1889123 által, a mint NémeTörszág nagy részében ma is a káptalanod választják a püspököket; de ez országban is 1827-ig a káptalanok választották, a mint Erdélyben hármat választottak a katholikus karok és rendek és akkor ő Felsége megerősítette őket. Az országnak egy részében a katholikus egyház autonomice van szervei ve és e szervezetet sem a pápa, sem más egyházi hatóság nem tiltja, sőt elismerik. Én látom, hogy minden évben elmegy a pápához az üdvözlő távirat az erdélyi katholikus status gyűlésből, a mire megjön a válasz, mely tevékenységre buzdít és nem tilt el tőle. Arra kérem a cultusminister urat, ő is igyekezzék minket ezen tevékenységtől le nem szorítani, hanem inkább a tért megnyitni. (Helyeslés balfelől.) Ha az államot erősen akarjuk szervezni; ha az alkotmányt fenn akarjuk tartani, nem lehet, hogyannak egyik részében alkotmányos, másik részében absolutisticus intézmények álljanak fenn. A katholikus egyház jelen szervezete az absolutismust leheli ki és leszoktatja a polgárokat attól a gondolattól, hogy joguk van saját ügyeiket intézni. Én ezt kárhoztatandónak tartom és kérem a t. házat, méltóztassék oda hatni, hogy a katholikus egyház autonóm szervezése által is az ország alkotmányos biztosítékai szaporittassanak. A költségvetést elfogadom. (Hosszan tartó zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélső balon.) Gróf Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem birok a szónoki tehetség azon mértékével, melylyel az imént Herman Ottó t. képviselő ur tündökölt; ennélfogva természetes, hogy rögtönözve nem is birok neki oly szónoklattal válaszolni, minővel ő bennünket gyönyörködtetett. De azt hiszem, nincs is erre szükség. Nekem egyszerűen rectificálnom kell azt, a mit én az ő állítása szerint mondtam, holott nem mondtam; helyreigazítanom félreértett szavaimat s ekként helyreállítanom tegnapi kijelentésem értelmét. (Halljuk!) Nem fogok arról szólni, a mit Herman Ottó képviselő ur a katholikus autonómiáról mondott, mertethémát sokkal behatóbban és részletesebben tárgyalta Ugron Gábor t. képviselő ur; minthogy pedig szerencsém lesz ez utóbbira is pár szóval reflectálni, ez alkalommal most nem szólok még róla. De nem Nagyhatom szó nélkül Herman Ottó azon kijelenté-ét, a mely szerint tegnapi beszédemben mindent talált, csak a magyar nemzeti geniust nem. Bocsánatot kérek, akkor a t. képviselő ur nem méltatta kellő figyelemre felszólalásomat. Ismételve beszéltem a nemzeti cultura eme léséről, ismételve beszéltem a nemzeti culturmissióról is és hogy ennek mikép lehetne szolgálni a magyar nemzeti genius elismerése nélkül, azt én nem tudom. (Élénk helyeslés jobbfelőL) Mondhatom, téved a t. képviselő ur, ha azt hiszi, hogy bármely hatalom előtt térdet hajtok akkor, midőn az meggyőződésemmel ellenkező irányban mozog, de a magyar nemzeti genius előtt igenis térdet hajtok mindig, mert az vezet engem is. (Élénk tetszés és éljenzés jobbfelőL) Különbséget tett a t. képviselő ur állam és nemzet között. Nem ismerek ily különbséget Magyarországon. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfélől.) A nemzet az állam, az állam a nemzet. (Igaz! Ugy van! jobbfélől.) A ki ezt a két fogalmat Magyarországon elkülöníteni akarja, nem tesz a magyar nemzetnek, a magyar államnak jó szolgálatot.(Za?os helyeslés jobbfélől) Egyébként kijelentem, hogy Herman Ottó képviselő ur nyilatkozatával legnagyobb részben teljesen egyetértek. Készséggel elfogadom azon irányokat, melyeket a cultura emelésére ő maga oly szépen kijelölt. (Felkiálások a szélső baloldalon: Helyeseljék ezt is! Zaj.) Ugron Gábor képviselő ur a katholikus autonómia kérdésében szintén oly felfogásokat, oly irányzatokat tulajdonított nekem, a melyeknek én kifejezést nem adtam. Sohasem akartam éne kérdés nehézségei elől kitérni; sohasem kerestem kibúvó ajtót, hogy menekülhessek előle, sőt egyenesen kijelentettem, hogy a katholikus egyház híveitép oly jogosultaknak tartom az autonómia élvezetére, mint bármely egyház hiveit e szabad országban; csak jeleztem a nehézségeket, melyek az autonómia tényleges megvalósulásának útját állják. Sohasem mondtam azt, hogy e nehézségeket leküzdeni nem akarom; (Általános helyeslés) és e nehézségek közt rámutattam, igenis, azon eltérő nézetekre és felfogásokra, melyek a közvetlenül érdekelt körökben fennállanak; rámutattam arra, hogy máskép fogják fel az autonómiát a főpapság körében, máskép az alsó papság körében és máskép fogják fel a laicusok. Hogy ez tény, t. ház, azt — ugy gondolom — eltagadni egyáltalában nem lehet. (Igaz! Ugy van! jobbfélől. Zajaszélsöbaloldalm^^em mondtam én soha,hogy meggátolni kívánom létesülését, csak azt mondtam, hogy octroyalni nem akarom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ez, azt gondolom, igen természetes; mert nem lehet az egyházra rátukmálni, amit más componál, hanem a mit az egyház maga akar, annak kell érvényesülni. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Ellenmondás balfelöl) Gróf Károlyi Gábor : A főpapság kisebbségben van! (Mozgás jobbfélől. Halljuk! Halljuk!) Gróf Csáky Albin, vallás és közoktatásügyi minister: A főpapokat csak mint egyik factort hoztam fel, a melynek hozzászólása és hozzájárulása mindesetre szükséges, hogy a katholikus autonómia létesülhessen. (Élénk helyeslésjobbfelöl.) Szóba hozta a t. képviselő ur a vallás- és tanulmányi alapot is és rámutatott azon számokra, 16*