Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-248

248. országos ülés május 2Í-én, kedden. 1889. 121 annyira rászorul •, miként fogja az az egyszerű pap ott a községben fentartani tekintélyét; miként fogja repraesentálni a vallásnak méltóságát; miként fogja az ő híveit megelégedettekké tenni, a földi viszontagságokkal kibékíteni, egy jobb és szebb élet számára az enyhülés és vigasztalás balzsamát szivükbe csepegtetni: ha ő maga is a legnagyobb elégedetlenséggel van eltelve s a legnagyobb mértékben küzd a szükséggel és nyomorral? (Élénk helyeslés és tetszés a bál- és szélső baloldalon) Megkezdette a cultusminister ur, hogy a congrua pótoltassák ki; (Halljuk! Halljuk!) a mozgalom a cultusministerium által szőnyegen tartva, eredményeket kellett, hogy elérjen s mi volt az eredmény ? Többször összegyűltek a főpapok s azt határozták, hogy eligazítják ők maguk s ki ellenőrzi most már azt, hogy mit tesznek s mit tettek a congrmi pótlásának érdekében. Van némelyik főpap, a ki nem tűrhette el lelkiismeretén, hogy mig ő százezerekkel rendelkezik évenkint, addig legyenek neki koplaló papjai, a ki megtette az iránti kötelességét, dé a kapzsik, a haszonlesők, fukarok, azok, a kik miatt kellett volna, hogy ez az ügy rendeztessék, azok most is zsebeikre teszik kezeiket s Nagyják papjaikat tovább szenvedni és nyomorogni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hát azért kellett fölvetni azt a congrua kérdést, hogy az egész ország előtt a katholikus alsó clerus előtt és a katholikus hivek előtt igazoltassák az, hogy a katholikus főpapokkal szemben tehetetlen a mi kormányunk. Ha felvetették a kérdést, ám vezessék is megoldáshoz, vezessék megoldáshoz, ha nem tudják a főpapok által, a főpapok nélkül. Megvan arra a mód. Minden évben megürül egynéhány püspökség és néhány nagy beneficium ; ne töltsék be azokat egy esztendeig; nem okoznak ezzel senkinek sem kárt: egy év múlva is örvendeni fog, a ki azt meg fogja kapni; de ezen összegek elégségesek lesznek arra, hogy egy pár évtized alatt, jelenleg a bevételnek egy nagyobb részét tőkésítve, a másik részét pedig a folyó szükségletekre fordítva, a vallásalapban egy oly tőkésített alap létesüljön, a melyből a szűkölködő papoknak eongruája pótoltatni fog. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon ) Azt kérdem én, t. ház, ha a katholikus egyház autonómiája szervezve volna, volna-e küzdelme a magyar kormánynak a katholikus főpapokkal azért, hogy saját papjaik ellátásáról gondoskodjanak? (Élénk teeszés a bal- és szélső baloldalon.) Akkor mi, világi katholikusok, mi tudnók őket kényszeríteni a nélkül, hogy culturharczról beszélhetüének, a nélkül, hogy elnyomást hirdethetnének, mert a mi ajKúnkon minden szó, a mi keblünkben mnden akarat erővé és hatalommá változnék, a melynek engedni kénytelenek, a melylyel szemKÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XII. KÖTET. ben kibúvó nincs, felsőbb oltalmat nem találnak, mig önökkel szemben mindig a megalkuvás útjai és kapni állnak tárva és nyitva. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső báloldalon.) Minden püspökség megyéjében nagy menynyiségíí alapítványok vannak; vannak alapítványok, a melyek egyes középiskolai növendékek számára, népiskolai növendékek számára, templomok számára, megint más pium legatumok, melyeket most hogyan kezelnek ? Régibb időben ezen alapítványok akkép kezeltettek, hogy a földesúr is megjelent a templom számadásainak vizsgálatánál és ezen számadások a helyhatósághoz mindig beterjesztettek. Ma a földesúr, a kegyúr nem vesz részt a vizsgálatban, nem is terjesztik elébe, mert a világi katholikus csak ott van, a hol fizetni kell, de a hol hatalmat és jogot kell gyakorolni, ott semminek sem tekintik. (Helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelől.) Nem terjesztik fel a kormányhoz sem és ezrekre és százezrekre megy azon alapítványok összege, melyek iskolai és egyházi czélokra szolgálnak és a melyek minden ellenőrzés nélkül vannak. Mig az alapítványokat oly kis egyházmegyében, minő az erdélyi, az autonomicus szervezet mellett példás rendben kezelik, addig itt Magyarországon — méltóztassék felütni ezen alapítványok könyvét — alig fognak találni néhányat, a mely ötven éves és ritkaság az, mely a száz évet meghaladja; nem, mintha az emberek ötven és száz év előtt nem lettek volna vallásosak és áldozatkészek, hanem azért, mert az idők rendén azok az alapítványok és pénzek elkallódtak és eltűntek ezen fogyatékos és minden rendszer nélküli kezelés és ellenőrzés mellett, (ügy van! ügy van ! a szélső bálon.) Itt van a kegyuraság. Mit gondol a t. ház, alkotmányos államban, a hol a községi birót is választják, a hol a választás és a népképviselet elvének keresztülvitele minden intézményben meglátszik, micsoda fogalommal kell hogy birjon a szabadságról, az alkotmányosságról és a jogról, isten- és vallásához való viszonyáról egy katholikus parasztember, a ki azt látja, hogy neki papot nem az ő akarata szerez, hanem a kegyúr nevez ki, olyant, a ki neki tetszik. Már magában véve az, hogy vallásbeli szolgaság legyen és a földesúr joga és a földesúri terhek most 1848. után negyven évvel fentartassanak és azok megoldása ne kerestessék, mutatja, hogy a kormány ezen a téren minden kezdeményezéstől mennyire óvakodó, félénk és képtelen. Hiszen ez a kérdés a megoldást már nagyon sürgeti. A kegyuraságok már alig lesznek maholnap fentarthatók. Előbb megváltották az úrbéreseket, azután következett a szőlődézsma és a maradék és az irtványföldek megváltása. A földesurat mégis ugyanazon kegyúri terhek terhelik. Most következik a regálénak, azon jognak 16