Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-248

248. országos ttlés május 21-én, kedden. 1889, j f 7 az egységes középiskola, a melyre nekünk okvetlenül szükségünk van. (Élénk helyeslés. Ugy van! a hal- és szélső baloldalon.) Én a t. minister urnak most sem személyes, sem másnemű oppositiót csinálni nem akarok, mert várakozással vagyok intézkedései iránt, a mint hogy maga is bevallotta, hogy csak bizonyos „detail ismeretekkel bir". Midőn majd belemegy a dolgok mélyébe és látja az egészet és bele tudja hozni programmjába azt, a mit az nélkülöz, tudniillik a tulajdonképeni nemzeti eszme lüktetését; ha bele tudja hozni és belátja és keresztül is viszi, hogy az, a ki Magyarországon igazi magyar szellemű eulturát akar alkotni, annak első sorban a legtisztább fajú magyar vidékekre kell a culturális fejlődés súlypontját fektetnie és nem kell kísérleteket tennie oly helyeken, a hol ez a szellem tisztán nem állhat fenn ; ha létre tudja hozni azt, a mire különösen égető szükségünk van s a mire tegnap maga is czélzott, tudniillik azt a nemes versenyt, hogy például a kolozsvári egyetem ne legyen filiálja vagy alárendeltje a budapesti egyetemnek, hanem ugy legyen mindennel ellátva, felszerelve, hogy a két egyetem egymással nemes versenyt folytasson; ha van elszántsága, hogy a mire rámutatott, belenyúl azon darázsfészekbe, a melyet én pénzelési rendszernek kereszteltem el: (Helyeslés a bal-és a szélső baloldalon) akkor minden olyan intézkedése, mely ezen irány fejlesztésére hat, részemről soha egyetlen ellenző szóval találkozni nem fog. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) De ha észreveszem azt, a mit fájdalom, tapasztalunk igen gyakran s a mi a nemzetben és a társadalomban mindinkább mutatkozik, hogy Magyarországon az egész iskoláztatás az alsó és különösen a felső fokon nem oda van irányozva, a követelmények nem ugy vannak feléje intézve, hogy valósággal képezett és intelligens elemek menjenek ki az életbe, hanem hogy az egész csak puszta for malismus, hogy ez a romlott tanrendszer csak arra való, hogy csúsztassa keresztül a gyermeket s bocsássa a közéletbe ; s mindez nem egyébre vall, mint a mit látunk is, hogy Magyarországon nem a tehetség — vagy csak nagyon kivételesen — a qualificatio, hanem általánosan csak egy qualifiicatio van: a kormánypártiság és szolgalelkűség, akkor én a kegyetlenségig ellenzék leszek! (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Jól tudom, t. ház, hogy ez sokfelé fáj; én elfogadom azt, hogy velem szemben harczot folytasson bárki, én nem képezek senkinek személyes ellenzéket, még kevésbé pedig pártellenzéket culturális dolgokban, mert én is érzem, hogy össze kell forrnunk épen számunk csekélységénél fogva mindnyájunknak és igaz magyaroknak kell lennünk. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) De akkor tisztán kell tartani azt a templomot; akkor a minister ur csakugyan változtassa meg azt a szavát, a mit tegnap mondott, hogy ő nem felekezetnek, sem senkinek a ministere, hanem az állam ministere culturális dolgokban, változtassa meg arra, hogy ő a nemzet cultusministere. (Élé ik helyeslés a bal- és szélső balfelől.) Mert, t. ház, culturális szempontból ép ugy, mint más szempontból, ez a szó: állam, gyanús lett a mai napokban. A modern államról sokféleképen elmondhatjuk, hogy az tulaj donképen olyan, mint Saturnus, a ki felfalja tulajdon gyermekét, mely mindenféle aspiratiókkal él, mely mindenfélét megkövetel, sőt oda vitte magát a t. minister urat, hogy ugy fogja fel a nemzet culturális ügyét: „inter arma silent rnusae", hogy első a kaszárnya, először a fegyver, csak azután következik a szellemi létjog. (Ugy van! a bal- és szélső balfelől.) A ki, t. ház, annyira enged a nyomásnak, annak én csak azt mondom, hogy a franczia terreur sem volt képes megakadályozni azt, hogy a franczia cultura azon rémséges napokban is ne fejlődjék és rá tudok mutatni arra is, hogy nehéz napokban Magyarországon sem szünetelt minden. A mit pedig nekünk sohasem szabad elfelejtenünk, az az, hogy a nemzetnek legnehezebb napjaiban bárhonnan és bármennyien támadjanak is reánk, a culturális ügyeket elhanyagolnunk nem szabad s a szellemet fenn üell tartani ép ugy, mint fenn kell tartani minden gazdasági functiót, a veszély közepette is, mert különben nincs háború és nincs győzelem. A mai rendszer átkát épen abban látom — sajnálom, hogy a honvédelmi minister ur nincs itt, hogy megmondhassam neki — hogy eltekint mindentől s ugy fogják fel a helyzetet, hogy akkor, a mikor megindul a háború, a fegyveres erőszak, mindennek szünetelnie kell. Még egyszer ismétlem, hogy a magyar nemzeti culturának véghetetlen fontosságától áthatva, minden törekvést, m dy annak valóságos istápolását akarja és tényekben nyilvánítja, pártolok s annak ellenzéket képezni soha sem fogok, (Helyeslés a szélső baloldalon) az ellenkező irány azonban legyen elkészülve arra, hogy részemről teljes nyíltsággal és határozottsággal kimondom meggyőződésemet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Csatlakozom Kiss Albert t. barátom azon kijelentéséhez, hogy ezen budgetet csak mint minimumot fogadja el, mert valóságban az is. Én is mint minimumot fogadom el s magam is oda fogok törekedni, hogy ez mentül hamarább megszűnjék s hogy megkapjuk a szellemi feladatokhoz a kellő anyagi erőt is. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon. Félkiáltások: Öt pereznyi szünetet kérünk!)