Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-244
fc 244. országos ülés május 16-án, esütörtökőn. 1889. az illető község plébánosa — elmondhatom, mert nyilt dolog az egész, Komárom-Szt.-Péteriben történt — elmegy az ottani nemeslelkű kegyúrhoz, gróf Zichy Gáborhoz és elmondja neki az esetet. Ez az igazi aristocrata abban a perczben kiváltotta a szegény asszony elkótyavetyélt holmiját. (Égy hang balfelöl: Éljen!) Ez faetum, t. ház s este midőn hozzáfogtunk az újság olvasásához, az egyik lapban azt olvastuk, ma előadatott az „Excelsior" ezímíí ballett, melynek kiállítási költségei 100.000 forintra rúgtak. Többet nem szólok. De felhoztam a magam igazolására és illustrálására annak ez esetet, hogy ha egyszer-másszor expectorálom magamat, annak van alapja és oka, mert az ilyen esetet, ezt a tényt egykönnyen elfelejteni nem lehet. Már most azt mondhatnák t. képviselőtársaim, hogy ezek után micsoda reformokat óhajtanék életbeléptetni? Megmondom őszintén, bár földbirtokos is vagyok, hivatottabbnak tartanám, ha azon képviselőtársaim, kik nagyobb terjedelmű földbirtokkal rendelkeznek és okszerű reális gazdálkodással foglalkoznak, vagy a kik irodalmi téren működnek, hogy ez irányban valami javaslattal álljanak elő. Én a legegyszerűbb, legpracticusabb s nem is xíj dolgokat említek fel. Nyíltan kimondom először, hogy népünk erkölcsi és anyagi jólétén és annak előmozdításán nem conferálhatunk absolute semmit, bármi reformokat sürgetünk is, mig népünket a keresztény alapra vissza nem vezetjük. Ez az egyedüli alap, a melyen népünk igazán elégedett és boldog lehet. Madarász József: A másvilágon! Komlóssy Ferencz: A második az, t. képviselőház, hogy népünket az adósságcsinálástól visszatartsuk. A szenvedő váltóképesség megszorítását már sürgettük e helyről, de mind ez ideig meg nem hallgattattunk.Azonkívül foglalkoznunk kell a földtehermentesítés eszméjével, mint foglalkoznak NémeTörszágon, vagyis a földet, a mint lehet, adósságmentessé tenni. Azt kérdi a t. ház, hogy mikép lehet ezt keresztülvinni. Leszek bátor ezt egyszerű felfogásom szerint illustrálni. Bizonyára kárt kell szenvedni akár az államnak, akár az egyesnek. S én azt mondom, inkább szenvedjünk egy kis kárt, minthogy elveszítsük az egészet. Például, ha valaki csődöt mond és kiegyezik a hitelezőivel, azt kérdezem, hogy nem szenved-e ott az egyes kárt? Néha felére reducálják a követeléseket és az illető mégis örül, hogy másik felét megkapja, vannak olyan adók, melyek behajthatlanok; az állam elengedi, mert kénytelen elengedni. Hát, t. ház, itt is lehetne egy kis jóakarattal valamit tenni Hanem ezek olyan reformok, melyek tárgyalására sokkal hivatottabbak azok, a kik az irodalomban foglalkoznak ezzel az eszmével. Hát én nem akarom ezt közelebbről pertraetálni. Ha lehetett a robotot megszüntetni, tizedet eltörölni: lehetne valamit tenni itt is, igaz, hogy áldozatokkal kellene a behozatali és kiviteli vámokat is emelni, értékesíteni. Ezt különösen hangsúlyozom. Megmondhataá Matlekovits volt államtitkár, a ki ezen eszmével foglalkozott, mennyit lehetne itt producálni. A statistikai adatok azt mutatják —- magam is olvastam — hogy egyik-másik országban 80 millió forintot is jövedelmeznek a behozatali és kiviteli vámok. Ezen kivül, t. ház, szabályozni kellene' a cselédkérdést. A nagy urak nem tudják: de a kisgazda igenis tudja, mi a cselédkérdés. A rossz cselédek drágítják meg a föl dinívelést az által, hogy annak a szegény kisbirtokosnak ott kell lebzselnie szolgája háta mögött, hogy munkáját lelkiismeretesen végezze. S midőn ezt felhozom, akkor vissza kell terelnem az önök becses figyelmét arra, hogy első sorban a keresztény eszmékhez kell a népet visszavezetni s akkor a gazda, a földmívelő sorsa javulni fog. Az uzsorát korlátozni kell, a visszaélések az uzsoratörvény daczára égbekiáltók; csak egy példát hozok fel. Egyik hívem 6 frt árú lisztet vett és 11 írtról állított ki kötelezvényt Szent-István napjáig; de akkor ő nem fogja ezt lefizethetni, mert akkor még nem kereshetett — aratás utánig nem kapván a maga részét — hát ha egy hónapig prolongálja, az a 6 frt árú liszt 14—15 frtba is belekerülhet annak a szegény embernek. Elég hálás talaj ez a t. túloldalnak és az ellenzéknek, megérdemlik ezen eszmék, hogy velük behatóbban foglalkozzunk. Mert, t. képviselőház, mint megjegyeztem volt, habár ezen reformok bizonyos anyagi áldozatokkal vannak is összekötve, még sem riadnék vissza azoktól akkor, ha tudom, hogy népünket boldogabbá teszem ; mert, ha mi a fennálló visszaéléseket, visszásságokat, törvénytelenségeket meg nem szüntetjük, ha a reformokhoz hozzá nem nyúlunk, félő, t. képviselőház, hogy azon állapotok jutnak majd Magyarországon is érvényre, melyeket Francziaországban a százéves forradalom emléke alkalmából épen most ünnepelnek. Ugyanilyen viszonyok voltak ott is; — történelmi tanulmányaim alapján mondom ezt, szakmámhoz tartozik, hisz a történelem tanára voltam — azon időben Francziaországban sem volt a népnek kenyere; az akkori irányadó körök ép oly makacsok voltak és nem hallgatták meg a népet, nem akarták meghallgatni, mert féltek a reformoktól. Hát én nem akarom dicsőíteni ezeket a franczia forradalmi vívmányokat . . . Gróf Károlyi Gábor: Pedig dicsőítheti! Komlóssy Ferencz: . . . nem dicsőíthetem, mert ártatlanul szenvedettek vére tapad azon eszmékhez. Félreértés van közöttünk, t. képviselő ur; ön ezeket a hangzatos eszméket: a szabadságot, egyenlőséget, testvériséget bizonyára innen
