Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-244
£44. omágos ülés május ifi-án, csütörtökön. ÍS8t. 7 származtatja, ezért rajong értök. Én nem rajonghatok ; én úgy tudom, hogy a keresztfán meghalt isten-ember, ez alapította meg ezeket az eszméket, az emberi méltóságot, egyenlőséget, függetlenséget ez hirdette, t. képviselőház. A franczia forradalmárok és az ő követői ezeket ki szeretik használni a maguk előnyére, hogy ámítsák a világot. A tény az, t. ház, hogy a hová a kereszténység eszméje nem hatolt be, ott zsarnokság uralkodik és megmarad a sötétség mindaddig, mig a kereszténység eszméje nem fog behatolni. Régen volt, van és lesz hangsúlyozva, hogy ha a törvényhozás a keresztény socialis eszméket magáévá téve, azokat alkalmazza, akkor meg van találva az eszköz és a nép jólétnek fog örvendeni anyagi és erkölcsi tekintetben is. Én, jóllehet a t. földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister ur irányában, a ki e tárczát csak most vette át, feltétlen bizalommal viseltetem, de azért, miután a múltban oly dolgok történtek, a melyekkel egyet nem értek és nem fogok egyet érthetni, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslések.) Szathmáry György jegyző: Ivánkovics János! Ivánkovics János: T. ház! (Halljuk!) Midőn a földmívelés , ipar- és kereskedelmi ministerium költségvetésének tárgyalásánál felszólalok, előre is kijelentem, hogy a költségvetést magát elfogadom. Felszólalásomnak indoka nem az, hogy szavazatomat indokoljam, hanem inkább szándékozom a t. ház és a t. kormány figyelmét hazai iparügyünk némely érdekére, némely kérdésére felhívni. (Halljuk! Halljuk!) A költségvetés beterjesztése óta végbe ment változások nem teszik feleslegessé e tárgyban való felszólalást, mert azok állandó érdekkel birnak, a melyek megoldására, mindnyájunknak a haza érclekében törekednünk kell. Az 1884: XV11. t.-cz. megalkotása előtt szaktana cskozmány ok voltak, a melyekből a javaslat kellőképen megvitatva és megfontolva került az országgyűlés elé; és innen magyarázható meg az, hogy az országgyűlésnek minden pártja, csaknem minden tagja hozzájárult szavazatával a törvény megalkotásához, mert azt hitte, hogy annak folytán egy oly korszak következik, a melynek folytán az ipar egy hatalmas nemzetgazdasági tényezővé fog izmosodni. És csakugyan az első időben örvendetes lendület mutatkozott az ipar terén. Megkezdetett az ipartestületek alakítása, melyekben kezdett kifejlődni a törvényben contemplált autonómia, élénkült a munkakedv és az 1885-iki kiállítás hazánkban általános lelkesedést keltett. (Helyeslés.) Azonban csakhamar megváltoztak a viszonyok, a munkakedv elenyészett és ismét elétérbe léptek a régi panaszok, sőt 1887 tavaszán ismét országos tanácskozáson találjuk hazai iparosainkat, hogy a válság fölött tanácskozzanak, esetleg oly eszközökről gondoskodjanak, melyek a bajokon segíteni képesek. Kivánataikat kérvény alakjában a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministeriumhoz terjesztették fel, a melyek azonban egynek kivételével elintézetlenül maradtak, azon egy kérelmükre pedig, a mely elintéztetett, tagadó választ nyertek. Tudom, hogy nemzetgazdasági érdekben hozott törvények csak a legritkább esetben képesek azonnal, rövid idő alatt észrevehető eredményeket létesíteni. Időre van szükség mindenütt, hogy a körülmények kedvezőkké fejlődjenek, mennyivel inkább szükségünk van nekünk hosszabb időre, hol a körülmények és viszonyok kedvezőknek egyáltalán nem mondhatók. Évek során folytatott kitartó munkásság, lankadást nem ismerő buzgalom, önfeláldozó tevékenység és az ügyért való lelkesedés és mindenek fölött egy jobb jövőnek erős reménye szükséges a siker kivívásához. Azonban a mindennapi életnek is meg vannak a maga követelményei, melyeket egy jobb jövő reményével kielégíteni s elodázni nem lehet s azért szükségesek oly intézkedések, melyek a jelenben megnyugtatókig hatnak és előkészítik e jövő sikereit. T. ház! Azon eszközök között, melyek a jelen nyomorának és szükségének enyhítésére alkalmasak s egyszersmind a jövő munkásságát előmozdíthatják, elsősorban említem az iparnak nyújtandó kedvezményeket. Készséggel ismerem be, hogy az 1881 : XLIV. t.-cz. nagy és igen jelentékeny előnyöket biztosít az iparnak és mindennek daczára azt látjuk, hogy iparunk nem vett az utóbbi nyolcz év alatt olyan lendületet, a melyet joggal vártunk volna. Igaz ugyan, hogy a budapesti kereskedelmi és iparkamarának jelentése szerint körülbelül 144 gyár keletkezett, részint mint új gyár, részint a régiek átalakításával. Azonban, ha tekintjük a törvény intentióját, mely kétségkívül az volt, hogy részint új iparágak keletkezzenek a hazában, részint különösen a textil-ipar előmozdittassék, akkor határozottan kell állítanom, hogy az 1881 : XLIV. t.-cz. nem hozta létre azon eredményeket, melyet kívánnunk, követelnünk kell. (Helyeslés.) Mert igaz, hogy különösen a textil-iparra vonatkozólag a kimutatások szerint mintegy 45 gyár keletkezett, de ezekre nézve megjegyzi ugyancsak a kereskedelmi- és iparkamarai jelentés, hogy ezek között csak három van olyan, mely a gyár nevet megérdemli; s ezek közül is csak kettő, a mely az 1881 : XLIV. t.-cz. alapján és hatásából keletkezett, egy inkább az 1882. évi vámtarifa következménye lett. T. haz! Ha ezen sajátságos, szembeötlő körülményt mélyebb gondolkozás tárgyává teszem és fürkészem azon okokat, melyek az eredmény kimaradását előidézték, első sorban a következők állanak előttem: (Halljuk!)
