Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-247

341 országos ülés május 20-án, hétfőn. 188*. Qg ezért a jelen helyzetben, a jelen pénzügyi miseriák közt azon alapelvet kell elfogadni, hogy a felekezeti iskolák segélyezését alapelvül kimondja. Viszont a felekezetek, ha megnyugtatva lesznek a culturalis haladás terén, segélyére fognak sietni magának az államhatalomnak. Ezt tenni fogják, mert utóvégre a felekezeteknek ép oly érdeke a világosság terjesztése, ép oly érdeke az erkölcsi és értelmi színvonal emelése, mint az államnak. Sőt tovább megyek, talán még inkább érdeke, mert az értelmi színvonal emelése a népiskolákban nemcsak intelligentiát fog eredményezni, hanem eredményezni fogja a vallásos érzület élénkülését is. Mert a tudományos képzettség csak ugy felindíthatja a vallásos érzület élénkülését, mint a hogy felindítja a villamos áram magában a lágy vasban a delejes erőt. És, t. ház, ha a népoktatás kérdését teljesen az államra bizzuk, ugy századokra vetjük azt vissza. Mert az állam a maga erejével a népoktatás ügyét rendezni nem képes. Ezért, t. ház, szükséges, hogy az állam támogassa a felekezeti iskolákat, fentartván magának a legteljesebb ellenőrzést. Nekünk, biztosítom a t. házat, ez ellen egyáltalában nem lesz kifogásunk. És ezen beavatkozás, ezen segély nemcsak pénzügyi szempontból szükséges, hanem szükséges a culturalis haladás szempontjából is; mert nem volt még állam a világon, a hol a népoktatásügy felvirágzott volna, mielőtt azt az állam nem támogatta és nem segélyezte. Oly hatalmas egyházak, mint az angol és a spanyol, semmire sem mentek a közoktatásügygyei, a inig az tisztán felekezeti alapon állt s mig az állam azt nem támogatta. Azért szoros kapcsolatba, solidaris osszhangzatba kell hozni az állami és felekezeti erőket a népoktatásügy terén. Az erők egyesítése új pénzügyi nehézségek és megterheltetések nélkül fog ez esetben új forrásokat nyitni. Mert én nem nyugszom meg abban, a mit épen a túloldalon méltóztattak hangsúlyozni, hogy ha nem tapasztalható a haladás, de megállapodás, stagnatio nincs, mert a közoktatásügyi élet, az egészséges állami élet organismusának azon szerve, melynek fejlődni és haladni kell a kor haladó igényeivel, mivel e téren a stagnatio teljesen egyértelmű magával a visszaeséssel. Pedig a népek művelődési történetében lehetnek a visszaesésnek pillanatai, csakhogy a visszaeséseknek állandó nyomokat maguk után Nagyniok nem szabad. Ha népoktatásügyünk egész teljét akarjuk emelni, okvetetlenül szükséges, hogy az állam alapelvül elfogadja a felekezeti iskolák segélyezését. Ez alapelv mellett a culturalis tárczának a jövő évben nagyobb keretek között kell mozognia és a közoktatási és culturczélokra fordított kiadásoknak nagyobb összegben kell előirányozva lenniök. Máskép e czél elérhető nem lesz s máskép mindazon törekvés, mely e czélra irányul, csak fictio és ámítás. En a költségvetést általánosságban elfogadom. De ha kellő biztosítékot nem nyerek arra nézve, hogy a jövő évi költségvetés a culturalis érdekeket a népoktatás jelentőségének megfelelő mértékben fogja segélyezni, a részletekben az egyes kérdéseknél azok ellen fogok szavazni. Madarász József jegyző: Fenyvessy Ferencz! Fenyvessy Ferencz: (Halljuk! Halljuk!) Nagyon szívesen átengedném a helyet annak, a ki beszélni akar, mert én, mint a t. ház észreveszi, beszélni ma nem tudok. Hanem ha a t. ház talán kegyes lesz elnézéssel lenni és méltányolni fogja azon indokot, melyet röviden jelezni bátor voltam, akkor pár szóval én is hozzá akarok járulni a vita folytatásához. T. ház! Köznevelésünk és közművelődésünk tárgyában, a t. ház, kegyes engedelménél fogva alkalmam volt a bizottságban minden detailnál felszólalni és (Halljuk! Halljuk!) igy most a t. házat azok meghallgatásától felmentem és a köznevelés terére ez alkalommal nem térek át. A t. minister úrral szemben azon álláspontra helyezkedem, a melyet e padokról épen már Kovács Albert t. képviselőtársam kifejezett, aki (Halljuk! Halljuk!) kifejezte bizalmát a t. minister úrral szemben s én csak arra kérem a minister urat, hogy e bizalmat, a melylyel mi őt megajándékozzuk, máskép méltóztassék mérlegelni, mint azon bizalmat, melyet ő bizonyára a túloldalról is kapni fog, mert legyen meggyőződve, hogy akárki ülne is azon a helyen, melyet most a minister ur foglal el, a túloldalról bizonynyal bizalommal fogadnák; de ha az ellenzék egy része teszi ezt, ez kétségtelenül nagyobb értékű, mert ebben ki van fejezve a bizalom teljes és igazi értéke addig, mig az ellenzék szempontjából ezt megérdemli. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Nem akarok, t. ház, a népnevelés kérdésére kiterjeszkedni, hanem egy más kérdést akarok felvetni. (Halljuk! Halljuk!) Sajnálom, hogy nem tudtam, hogy ma szólalok fel a igy a képviselőház előtt nincs alkalmam a kérdést adatokkal megvilágítani. (Halljuk! Halljuk !) A kérdés következő: A cultusministeriumot nemcsak közoktatásinak, de vallásügyinek is hívják. Én most a vallásügyi ministerhez szólok. Egy idő óta tagadhatatlanul oly sympthomák mutatkoznak a társadalomban, a melyek bizonyos vallási, felekezeti irigységet és féltékenységet mutatnak. Igazán, az ember keresve-keresi ennek az okát. (Halljuk! Halljuk!) Mondok erre példákat is. Ha egy protestáns férfiú, például, a ki a társadalomban előkelő szerepet visz, törődik egyházának kérdéseivel és egyházának kebelében a leg-