Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-231

1)2 231 országos ülés május lén, szertláu. 1889 ezen tényezők abban culurainálnak, hogy közgazdaságunk és financiánk terén a nagyobb szabású coheeptió teljesen meg van bénítva és hogy minden oldalról áthághatlan akadályok sziklafalai környeznek bennünket, melyek közt csak itt-ott nyílik egy keskeny ösvény, a melyet úgyszólván kötött marschroutával kell követnünk; ily körülmények közt én nem habozom kimondani, hogy az állaraköltségvetés igazságos megbirálását nagyon nehéznek tartom. Nehéznek tartom különösen azt, hogy oly nagyobb szabású criteriumokat állíthassunk fel — a minőre pedig szükség volna — melynek lényege annak vizsgálatában áll, vájjon helyesen vannak-e azon szabadon választható nagy czélok kitűzve, melyekre törekednünk kell és hogy a legalkalmasabb eszközök vannak-e e czélok elérésére megválasztva. E helyett a bírálat csak arra szorítkozhatik, vájjon azon csekélyebb horderejű czélok, melyeket a jelenlegi körülmények között elérni lehet azon csekély mértékre szorított eszközökkel, melyek rendelkezésünkre állanak, lehetőleg leghatályosabban érvényesíttetnek-e. Tagadhatatlan ugyan, hogy e szűkebb körben is a bírálat igen jutalmazó és hatályos thémáját találhatjuk, csakhogy, azt hiszem, nem a költségvetés általános megbirálásánál, hanem a részleteknél s azért e térre ez alkalommal ki nem terjeszkedem. De azt hiszem, t. ház, hogy azon szűk körű bírálat, a melyre szorítva vagyunk, nagyon is előtérbe helyezi a. személyes momentumot, már pedig a személyes momentumnak megítélése épen a jelen pillanatban, midőn, ha nem is egészében, hanem a legfontosabb tárczák kezelése tekintetében tulaj donképen egészen új ministeriummal állunk szemben, legalább is időelőtti. A minthogy nézetem szerint helytelenül cselekedném akkor, ha a múlt minden hibáit a jelen ministerekre akarnám hárítani s őket ezekért felelőssé tenni, másfelől ismét senki sem várhatja tőlem azt, már pártállásomnál fogva sem, hogy nagyobb reményeket tápláljak a a jelen ministerium iránt, mint a minőket a cabinet egyes tagjainak eddig- ismert eljárása igazol. A végitéletet különben e kérdésben nem én s nem is a t, ház fogja gyakorolni s kimondani, hanem ki fogják mondani az eredmények. Ha ez erednie nyék kedvezőbbek lesznek, én örömmel fogom azokat üdvözölni, de mielőtt ez be nem következik, a dolog te rmészetében rejlik, hogy én — s hozzá tehetem, elvbarátaim — egészen eltekintve az elvi és bizalmi kérdéstől, a költségvetés általános elfogadására nézve nem térhetünk el azon ismert álláspontunktól, melyet eddig elfoglaltunk. (Helyeslés a szélső baloldalon) s a költségvetést általánosságban sem fogadhatjuk el.Bátor leszek erre nézve egy határozati javaslatot benyújtani. De mielőtt ezt tenném, miután a költségvetés általánosságban való el nem fogadása nem ment fel bennünket azon kötelezettség alól, hogy a költségvetést mégis bírálat tárgyává tegyük, engedje meg nekem a t, ház, hogy áttérve a költségvetésre magára, ezt általánosságban közelebbről szemügyre vegyem. Bocsánatot kell kérnem, hogy e tekintetben némely szárass számokkal leszek kénytelen a t. házat untatni, de azt hiszem, hogy ez a dolog természetében rejlik és hogy ez elől kitérnem nem lehet. Ha mindenekelőtt államháztartásunk egészét veszszük szemügyre, ugy a mint az kezdettől fogva alakult, az első, feltűnő jelenség, mely szemünkbe ötlik, az, hogy az államháztartás és az ezzel kapcsolatos állami élet gyors fejlődésnek, mondhatnók duzzadásnak, sőt túltengésnek indult. Mind a bevételek, mind a kiadások igen gyors tempóban emelkedtek. Nem megyek vissza az alkotmányos aera legelső éveire, melyek átmeneti évek lévén, nem igen alkalmasak az összehasonlításra és mellékesen megemlítem, hogy csak a rendes budgetet akarom e helyütt szemügyre venni, minthogy a rendkívüli és beruházási budget nem áll szoros összefüggésben az állami élet organismusával s így szinten nem alkalmas az összehasonlításra. Kiindulási pontom ez összehasonlításnál az 1873-iki év. Ez évben az összes bevételek 175, a kiadások pedig 195 milliót tettek. Azóta folytonos volt a gyors emelkedés, ugy hogy ma a rendes bevételek 340 milliót, a rendes kiadások 328 milliót, az összes bevételek 347, az összes kiadások 354 milliót tesznek. Látható, hogy mind a bevételek, mind a kiadások jóformán megkétszereződtek. Ez magában véve természetesen még nem volna baj, sőt nem is volna nyugtalanító, hanem igen örvendetes jelenség, ha nz államháztartás növekedésével arányban állana a nemzeti élet többi tényezőinek: a nemzetgazdaságnak, a földmívelésnek, iparnak és kereskedelemnek emelkedése. De fájdalom, ez nincs így. Sőt minden adat, melyet megszereznem sikerült, azt bizonyítjEi, hogy a nemzeti termelés minden ága, a földmívelés, ipar és kereskedelem, egyaránt hátramarad majdnem teljes mozdulatlanságban. Állami életünk hasonlít az oly gyermekhez, kinek feje gyors növekedésnek indul, többi tagjai pedig fejletlenül maradnak. De menjünk tovább és vizsgáljuk meg, mi okozta állami háztartásunk e gyors felduzzadását, vagy mondhatnók túltengését? Én összeállítottam mind a bevételi, mind a kiadási főbb tételeket, 1873-tól egész mostanáig. Igen érdekes és tanulságos táblázat ez, melyből a t. ház engedelmével egyes praegnansabb tételeket fogok kiemelni. Kezdem a kiadásokon. Itt a legnagyobb emelkedést látjuk saját államadósságaink kamatainál és törlesztési összegeinél. Ezek IS73-ban még csak 8 és egy fél milliót tettek, ezután fokozatosan