Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-231

'231. országos ülés máji emelkedtek 12, 22, 25, 31 millióra stb., ma pedig I a folyó évi előirányzat szerint 79 és három tized milliót tesznek. Látjuk tehát, hogy e holt teher több mint 70 millió írttal emelkedett, tehát oly összeggel, mely körülbelül megfelel összes indirect adóinknak, leszámítva természetesen a földfehermentesítési járulékot. De igazságtalan volnék, t. ház, ha nem említeném meg azt, hogy saját államadóssági kamataink ezen gyors emelkedése részben azon okból eredt, hogy különösen az újabb időben számos vasutat államosítottunk s ennek következtében azok terheit is átvállaltuk. Hogy tehát igazságos legyen az a kép, melyet a t. ház elé terjesztek, azt hiszem, legczélszerűbb azt tenni, hogy a vasúti biztosítási összegeket és az államadóssági kamatokat összefoglalom és igy ejtem meg az összehasonlítást. A vasutbizíosítási összegek a 70-es évek elején 13, 1874-ben 16, 1875-ben 15 milliót tettek, ma pedig a jelenlegi költségvetés szerint 73 millióra vannak előirányozva. De, t. ház, miután tudjuk, hogy azóta is, mióta ez a költségvetés inegállapittatott és a pénzügyi bizottság által tárgyaltatott, több nevezetes vasúti államosítás következett be, ezen összegek az államadóssági kamatok rovására még csekélyebbre fognak leszállani és meglehet, hogy jövőre, midőn az államosítási tervezet tökéletesen végre lesz hajivá, talán teljesen el is fognak enyészni. Ezen két tétel együtt, t. i. az államadóssági kamatok és a vasúti biztosítási előlegek, némileg kedvezőbb, de még távolabbról sem kielégítő alakulást mutatnak. A két tétel együtt véve 1873-ban 22 milliót tett és fokozatosan emelkedve, ma öszszesen 86"6 millióra rug. Nem szabad azonban, t. ház, elfelejteni, hogy nem csupán ezen államadóssági kamatokkal kell megküzdenünk ; elő kell teremtenünk ezen kivül még az osztrák államadóssági járulékot, mely kerek összegben körülbelül 31 millióra tehető; továbbá elő kell teremtenünk a földtehermentesítési adósság és a szőlődézsma-váltsági adósság kamatait, melyek együtt véve azelőtt 16, 18, ma pedig körülbelül 19 és egy fél milliót tesznek. Ezek együttvéve ismét kerek 50 millió forint kamatterhet képviselnek, ugyhogyjelenleg összes államadóssági kamataink terhe már 136-4 milliót tesz. Rokon természetű ezen tétellel még a nyugdíjak holt terhe. 1873. óta ez is több, mint megkétszereződött; akkor volt 2 és egy fél millió, most pedig tesz majdnem 6 milliót. A másik igen fontos tétel, t. ház, mely államháztartásunkban gyors emelkedést mutat, a közlekedési ministerium és az államvasutak számlája. 1873-ban és egyáltalában a 70-es évek végéig ezen ministeriumnak költségvetése körülbelül állandóan 13 millió forintot tett, sőt alább is szállott némely esztendőben 10, sőt 9 millióra. ÍBS lén, szerdán. 1889. 93 De épen a jelen évtizedben gyors emelkedést látunk ezen tételeknél: nevezetesen már 1880-ban 20 millió, 1881-ben 29 millió, 1882-ben 31 millió és a többi, jelenleg pedig, a jelen költségvetési előirányzat szerint ezen ministeriumnak kiadása 41 és h millió forintra rúg. E tételt, t ház, két szempontból tartom rendkívüli fontosnak.(Halljuk!) Fontosnak tartom először is azért, mert államvasutaink és közlekedési eszközeinkben bírjuk tulajdonképen az egyetlen valódi, nagyobb szabású compensatiót mindazon óriási összegekért és terhekért, a melyeket államadósságok fejében magunkra vállaltunk. Nem tagadom, hogy nevezetes beruházások történtek más téren is, de mégis tagadhatatlan, hogy az államvasutak és közlekedési eszközeink fejlesztése volt azon tényező, mely az államadósságaink által képviselt összegek nagy részét elnyelte. Ez az egyik ok. A másik pedig azon viszonyban fekszik, a melylyel Magyarország Austriáva! szemben van, melynél fogva — mint már több Ízben más oldalról is ki volt emelve — Magyarország kereskedelmi politikájának intézésére leghatályosabb eszközétől, tudniillik az önálló vámpolitikájától meg van fosztva. Ezen körülménynél fogva nézetem szerint csupán a vasúti tarifa-politikában kinálkozik egy oly eszköz, a mely ama leghatályosabb eszközt félig-meddig helyettesítheti s a mely által úgy iparunk fejlődése, mint kereskedelmi politikánk irámítása és fejlesztése előmozdítható. E két okbób t. ház, ezen tételeket rendkívüli fontosaknak tartom s ugyanazon okuál fogva megvallom azt is, hogy ezen tételek emelkedésében bajt nem látok, sőt mondhatom, hogy kiadásaink óriási emelkedése közepette ezt tartom ugy szólván az egyetlenegy fényes pontnak. Egy másik, de már sokkal kisebb emelkedést mutató tétel a pénzügyministerium költségvetése. Ez 1873-ban még csak 47 millió forintot tett és a következő években is e körül mozgott, sőt alább is szállott. Ma azonban a pénzügyministerium költségvetése már 56*7 millióra emelkedett. Minthogy a pénzügyministerium ezen költségemelkedése egyrészt — mint a t. előadó ur is említette — az üzemeknek emelkedéséből fejlődött, másrészt pedig — mint önként érthető dolog — a számos új adó és az adókezelés szigorításakövetkeztébenaközegek szaporítása elengedhetlenül szükséges volt; természetes, hogy ezen tétel ellen sem lehet kifogást emelni. Hasonló természetű a honvédelmi ministerium költségvetésének emelkedése is, a mely 1873-ban és általában a 70-es évek végéig 6 millió forint volt, sőt újabb időben is a 7 millió forinton felül nem emelkedett, a jelen évben azonban 10*7 millióra nőtt fel. Ez is oly természetű emelkedés, a mely nem tőlünk függő viszonyokra vezethető