Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-231

'231. országos ülés május 1-én, szerdán. 1 889. 91 ronkénti nyilatkozatok, a melyeket az igen t. igazságügyminister ur a képviselőházban tett. (Igaz! ügy van! balfelöl.) EÍlentétes-e ezen nyilatkozatokban rejlő politikai szellem és irány azzal, a mit a t. ministerelnök ur éveken keresztül folytatott, azt Ítélje meg a közvélemény és maga a t. ministerelnök ur. (Helyeslés a baloldalon.)• Miután pedig mind mai napig azt látom, hogy a eabinet egészének — e szóra helyezem a súlyt — politikája nem változott és miután ilyet csak egy egységes politikával biró eabinetföl tudok várni — kellő tisztelettel a kabinetben ezen nyilt levél szerint jelentkező különálló törekvések iránt — és hozzászámítva még azt is, hogy állandó veszélynek tartom a ministerelnök ur további kormányzását és pedig az ő múltja következtében: — nem tehetek egyebet, mint azt, hogy a további fejleményekig maradjak az, a ki voltam, teljesítsem továbbá is kötelességemet azon irányban, mint eddig. És miután e tekintetnek alakilag is kifejezést akarok adni, a költségvetést általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Ki következik? Nagy István jegyző: Mudrony Soma! Mudrony Soma: T. ház! Midőn t. elvtársaim megbízásából az előttünk fekvő költségvetést általános bírálat tárgyává akarom tenni, mélyen érzem ezen feladatnak nehézségét, Nehéz e feladat reám nézve első sorban subjectiv okoknál fogva azért, mert őszintén meg kell vallanom, hogy miután évek hosszú során át nem volt alkalmam e kérdésekkel tüzetesebben foglalkozhatni, korántsem kecsegtethetem magamat azzal, hogy államháztartásunk egészére és az ezzel összefüggő politikai ügyekre vonatkozólag mindenben szakszeri! véleményt tudnék nyilvánítani. Ezen oknál fogva, bár nem szándékozom az államháztartás és az ez által visszatükrözött összes állami élet egészére kiterjeszkedni, hanem inkább csak szűkebb körre szorítkozva, államháztartásunk közgazdasági oldalait akarom megvilágítani: mind a mellett mégis bocsánatot kell kérnem arra nézve, hogyha talán ez irányban sem emelkednének fejtegetéseim a feladat színvonalára De nehéz e feladat rám nézve még inkább objectiv okokból. Azon körülmények; melyek között a jelen budgetet tárgyaljuk és különösen a melyeket ennek tárgyalásánál figyelemmel kell kisérnünk, nem mindennapiak, sőt lehet mondani, nagyon szokatlanok. Mindenekelőtt nem tagadhatom, sőt készséggel elismerem, hogy az általános helyzet ma Európaszerte — és pedig mind a politikai, mind a közgazdasági helyzet — egészen abnormis természetű. Egyfelől a fegyveres béke és a hadi készültség kényszere, annak minden súlyos következményeivel együtt oly követelményeket támaszt, melyek elől kitérni nem lehet és mebyek a nemzet erejének teljes megfeszítését teszik szükségessé. De másfelől azon csendes vámháború, mely a védvámos irányzat czége alatt érvényre emelkedett, a legnagyobb mértékben megzsibbasztja, sőt megbénítja a nemzeti erő kifejtését és lehetetlenné teszi terményeinknek oly értékesítését, a minő kívánatos volna, hogy erőteljesebb közgazdasági politikát folytathassunk. Ezen körülmények már magukban véve rendkívül megnehezítik a jóravaló, egészséges közgazdasági politikának nemcsak megalapítását és folytatását, hanem annak kitűzését és bírálatát is. De különösen hazánkra nézve e körülményekhez még két igen sxtlyos körülmény járul, melyek szintén ez irányban hatnak. Itt van mindenekelőtt Austriával való közgazdasági viszonyunk, mely közgazdasági erőinknek egy igen jelentékeny részét és számos nevezetes tényezőjét bizonyos határozott irányban lekötve tartja, agy hogy azokat minden combinatión kivülkellNagynunk, mikor arról van szó, inikép lehetne egészséges fejlődésre irányuló közgazdasági politikát inaugurálni. A másik nehezítő körülmény az, hogy a múltból felhalmozott terheknek egy oly halmaza Öröklődött át a jelenre, a melyek erőinknek nagy részét inproductiv módon veszik igénybe. Ezenfelül pedig némely oly organicus bajok is öröklődtek át, melyeknek kiküszöbölése csak nagy áldozatok árán eszközölhető. A múltnak ezen terheit, t. ház, mi kénytelenek vagyunk Sysiphus köve gyanánt magunk előtt gördíteni, midőn a haladás utján felfelé törekszünk és ezen teher, mint egy megfordított lavina, ezen útjában egyre nő és egyre súlyosodik. Mindezen viszonyok és körülmények abban összegeződnek, hogy állami jövedelmeinknek igen tetemes, mondhatni túlnyomó része fis ezélokra le van foglalva és pedig oly ezélokra, nietyek nem is mindenben productivek, sőt legalább részben improduetivek; továbbá abban, hogy épen ezen lekötöttségnél fogva a nagyobb szabású, mélyreható átalakulások és reformok mind pénzügyi, mind közgazdasági téren sok irányban ki vannak zárva és azon tér, melyen mozoghatunk, igen szűkre lesz szorítva. Ily körülmények között, midőn az általam jelzettkedvezőtlen tényezők, különösen, mint említettem, a hadi készültség milliókat emésztő kényszere, továbbá terményeink értékesítését szerfelett megnehezítő vámháború, valamint a vámbevételeinket és indirect adóinkat lekötő osztrák vámszövetség és végre a múltban összehalmozódott terhek és kötelezettségek, midőn mind12*