Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-231

90 231. országos ülés május 1-én, saerdáo, 1889. helyes, aláírom feltétlenül: mert hiszen a monarchia két fele közti kiegyezésnek más czéija és alapgondolata nem volt és nem is lehetett, minthogy ugy a közgazdasági téren, a meddig a közösséget az ország jónak látja fentartani, valamint a politikai téren is a paritás és a dualismus meghamisítatlamxl érvényesüljön, (Helyeslés balfel'ól) majd ismét a polgári és politikai jogok érvényesülésének mértékét — mert hiszen a felolvasandó pissus köriilbelől csak erre vonatkozhatik — azon vezér eszméhez fűzi, melyet a következőkben fejez ki: „Nincs nemzet" — már tudniillik mint a magyar — „mely kényesebb volna arra, hogy felette csak törvényes uralom gyakoroltassák. (Helyeslés balfelöl.) A politikai szabadságnak és uralomnak egyaránt törvényesen meghatározottnak kell lennie". (Általános elénk helyeslés.) Tökéletesen helyes. (Helyeslés jobbfélöl.) Polónyi Géza: Miért nem mondták ezt mindig ?! (Nyugtalanság jobbfélöl.) Horánszky Nándor: Hogy azonban mi volt eddig az élet és a gyakorlat, az más kérdés Tovább menve, az igent, igazságügyministerur, ezzel kapcsolatosan nyilt levelének egy másik részében azt mondja, hogy: „rend és tisztaság az állami szervezet minden ágában, (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon) a visszaélések kiirtása és meggátlása, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) pártatlan előzékenység és egyenletes részesítés az állami működés jótéteményeiben." (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Végül, hogy egyéb kijelentéseit ezúttal elhallgassam, a jogrend érvényesülése tekintetében szintén van egy kifejezése a nyílt levélnek, melyet én is magaménak vallok, mert azt mondja, hogy „jogéletünk szükségei ennélfogva analógok a nyugati nemzetekével, de nem azonosak". Én is azt mondom, hogy a nyugati nemzetek cultur fejlődése és joguraló helyzete, jelesen a jogrendnek megtestesülése a lehetőség határáig,*ez a jelszó, a mit Magyarországon én is elérni óhajtok. (Helyeslés balfeJől.) Minthogy az igen t. igazságügyminister ur politikai nyilatkozatokat megfontolás nélkül tenni sohasem szokott és minthogy az igen t. igazságügyön nister ur bizonyára azon nézetek megvalósításáról, melyeket magáéínak vall, lemondani sohasem fog: önkénytelenül is azon kérdés merül fel, vájjon az marad-e tehát a cabinet egészének politikai iránya és kormányzati rendszere, a mi volt vagy pedig változni fog? Gróf Károlyi Gábor: Streikoljon Tisza! (Derültség.) Horánszky Nándor: Ha, t. ház, a politikai irány és kormányzati rendszer az marad, a mi volt, akkor, azt gondolom, ez további szóra nem szorul, akkor a helyzet lesz, a mi volt. 'Ha pedig a politikai irány és rendszer változni fog és erős meggyőződésem, hogy azon férfiú, ki e nyilatkozatokat tette, törekedni is fog a maga álláspontját érvényesíteni azon bona fidessel, melylyel az ő lépégének járni kell: akkor legyen szabad kérdenem, mi keresni valója van mégat. ministerelnök urnak abban a eabinetben? (Ugy van ! Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Hát a t. ministerelnök ur örökké akar kormányozni? Keresztül akar szolgálni minden íendszert? (Tetszés abal- és szélső balon.) Hajlandó elfogadni minden irányt és kormányzati rendszert? T. ministerelnök ur, ez még is csak legkevesebb, a mit mondanom lehet, a parlamenti morál legelső tekinteteinek negatiója. Mert ha egy politikai rendszer vagy irány megváltozik, hogy azt ugyanaz hajtsa végre, a ki éveken keresztül annak ellenkezőjét cselekedte, (Ugy van ! balfelöl) az legalább is a siker érdekében lehetetlen; (Ugy van! balfelöl) hogy magáróla politikai morálról ne is szóljak. De állandó veszély is a t. ministerelnök urnak ottléte a kormány élén. Először is nem mondhatja meg senki, hogy rövid idő jártával nem fogunk-e ismét hasonló catastrophákkal találkozni, mint a minőnek én a véderő-törvényjavaslatot tartom. És azután ki mondhatja meg, hogy azon esetre, ha azon törekvések, melyek az említett nyilt levélben foglaltatnak, érvényesülni akarnak, hogy mondom azok lehetségesek is lesznek a t. ministerelnök ur mellett. Nem a jóakaratot vonom kétségbe, hanem a poli-, tikai múltnak mindig vannak bizonyos obligoi, melyekkel csak bátor férfiak szoktak szembeszálni. Ezzel a báTörsággal pedig a t. ministerelnök ur nem rendelkezik, sőt természetében sem fekszik. Rendelkezik kimagyarázásokkal bármely helyzettel szemben, de hogy az egyszer hibásnak, vagy rossznak tartott eljárással szemben egy mást kövessen, ezt az erényét a t. ministerelnök úrban még uem ismerem. (Helyeslés a baloldalon.) Ha pedig a t. ministerelnök ur talán arra számít, hogy az együttműködéssel és a politikai együttéléssel elmosódnak azon differentiák, a mely feltevésnek a folytonos érintkezés folytán talán van valami természetes alapja: akkor legfeljebb gazdagabbak leszünk egy csalódással és szegényebbek a morálnak egy újabb fontos alkatrészével. Hogy mi lesz, azt nem tudom, de az ellentétes politika lehetősége, felfogásom szerint, egy cabinetből ki van zárva, az egymást mulhatlanul felemészti, az alkotás pedig, a mely ekként létre jő, egészséges semmi körülmények között nem lehet. (Élénk helyeslés balfelöl.) Én a magam részéről üdvözlöm azon férfiút, a ki ezen nyilt levelet közrebocsájtotta abban a következetességben, a melyet ezen nyilt levélben látok és mert ezen nyilt levélnek kell és bizonyára van is politikai tartalma, de bár általános vonásokban van tartva, annak politikai tartalma a dolog természete szerint nem lehet más, mint azon ko-