Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-231
231. országos ülés május 1-én, szerdán. 1889. Síi tást megelőző napon a választókat tömegesen fogták el abban a megyében, a hol ma, gondolom, Bánffy főispán ur vezeti a közigazgatást. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon és felkiáltások: Mint a megye!) Ennek a választásnak körülményeit most talán jobban ismerheti a t. ministerelnök ur, mint akkor ismerte, mert hiszen az a t. egyéniség, a ki akkor ott a mi részünkről fellépett, időközileg közel rokoni viszonyba lépett a t. ministerelnök úrral. Én voltam, a ki azon alkalommal a t. ministerelnök úrhoz, mint belügyministerhez azzal a kéréssel járultam, hogy miután abban a kerületben elfogatások történtek, intézkedj*ék az iránt, hogy vagy bocsássák szabadon az illető egyéneket, vagy kisérjék be a kir. törvényszékhez, vagy legalább a szavazás napjára ereszszék ki őket. Polónyi Géza: Megpróbálták ezt más helyen is! Horánszky Mndor: A t. ministerelnök ur — megvallom, nagy önmegtagadással hallottam — azt mondta erre: „Hogy miként avatkozzam én az ilyen dolgokba, ilyen távolról?" (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: Azt nem mondtam! Horánszky Nándor: Meg vannak nálam az adatok Írásban, bármikor szolgálhatok velők. „Kérdést fogok igenis tenni iránta" — igy folytatta tovább a minister ur — „de miután a körülmények előttem ismeretlenek, most nem segíthetek a dolgon." (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Megengedem, hogy nem szó szerint ilyen formába öntötte a választ, (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon : Ez a chablon!) de a lényeg ez volt és az is bizonyos, hogy azokat az embereket akkor bizony nem bocsájtották szabadon és nem kisérték be a törvényszékhez. Én ezt csak mint egy spóradicus jelenséget említem föl. De én nem a t. képviselőháznak szólok kizárólag, hanem az országnak is és igazat fog adni nekem az ország, (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) hogy a t. főispán urak, kevés kivétellet nem administrálnak, (Igaz! Ugy van! a bal- e'-> szélső baloldalon és felkiáltások: Korteskednek! Kortespénzt osztogatnak !) hanem kizárólag politizálnak és politikai szolgálatokat teljesítenek. (Ugy van! bal- és szélső baloldalon és felkiáltások : Somogyi főispán ! Temesi főispán!) De én, t. képviselőház, nem akarok e téren tovább menni, (Halljuk! Halljuk!) habár kihegyezhetném az ellentéteket akár az elvhűség és ezzel szemben az opportunismus tekintetében, akár pedig az administratio kérdéseire vonatkozólag arra az álláspontra nézve is, melyben a t. ministerelnök ur itt minden alkalommal mutatkozott, hogy tudniillik ezt is szivének legbensőbb rejtekében hordja — már tudnillik az administratio KÉPVH. NAPLÓ 1887 —92. XI. KÖTET. reformjának eszméjét, de csak akkor, ha az a viszonyok folytán szükségessé válik. De, hogy mikor fog szükségessé válni: ezt, a mint ez a dolog természetében is fekszik, maga a ministerelnök ur fogja meghatározni, de hogy ez mit jelent, tudjuk már mindnyájan, (ügy van! balfelől.) Sőt, hogy a kormányzatban is az erkölcsi erőnek érvényesülése és ébrentartása milyen, arra nézve szintén köztudomású dolog azon körülmény, melyet az időre való tekintettel csak általánosságokban vagyok bátor, de öntudatosan és megfontolva hangsúlyozni, hogy a politikai élet nálunk majdnem kizárólag a haszonhajtó vállalkozás jellegét öltötte fel. Az a tömérdek hivatalkeresés és hivatalosztogatáe, a rengeteg protectio-keresés és nyújtás; a sokérdemjel— és hogy mindennapi szót használjak, az általános stréberség, (Derültség balfelől) mely már mindennapi dologgá vált Magyarországon, semmi körülmények között sem tenyészhetne, ha a t. kormány ismerné és tudná hivatásának kötelmét és azon magaslaton állva, amelyen egy kormánynak állania kell — a mi nem azt teszi, hogy az érdemeket ne jutalmazza és ne tüntesse ki, hanem azt, hogy e tekintetben a legnagyobb rigorositással járjon el. (Helyeslés balfelől.) Nem megyek tovább e téren, t. ház és nem sorolom fel a politikai életnek egyes concrétalakzatait, a melyekre szintén ráutalhatnék s a melyek szintén igazolhatják azon differentiákat, a melyek köztünk és a t. kormány közt éveken keresztül voltak és vannak, de levonom a következtetést. Most megtörtént a reconstruetio és ennek első nianifestatiója azon nyilt levél, melyet az igen tisztelt igazságügyminister ur pozsonyi választóihoz intézett. (Halljuk! Halljuk!) Ha én ezen nyilt levelet, a mely általános vonásokban van tartva, a minthogy másként azt tartani nem is lehetett s a melynek tartalmát természetesen vizsgálni lehet és szükséges is, arra a scálára alkalmazom, melyet a differentiák tekintetében, nagyobb vonásokban az imént jelezni bátor voltam: akkor én nem habozom kijelenteni, hogy azon nyilt levél nagy vonásokban az én felfogásaimat és éveken keresztül táplált törekvéseimet is tartalmazza. (Helyeslés balfelől.) Hogy e levélnek mi a politikai tartalma és politikai jelentősége, arról később fogok egy pár szót szólani; de legyen szabad ezen nyilt levélnek egyes részeire, az állami közigazgatásra és a justitia reformjára vonatkozó kijelentésével ezúttal nem foglalkozva, utalnom. (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. igazságügyminister ur ezen levélben, a melyre előzetesen megjegyzem, hogy az nem tisztán az ő tárczájára, hanem az államélet minden ágára vonatkozik, (Helyeslés balfelől) a kuzjogi kiegyezés érvényesülése tekintetében a többi közt a következőket mondja: „Egyik fél se törekedjék a másikat méltányos gazdasági és politikai érdekeiben megcsorbítani". Tökéletesen 12
